Jövő tavasszal bezárja kapuit a törvényhozók és meghívottaik zártkörű találkahelye, a parlament épületétől néhány perc sétára lévő Képviselői Klub (KK). Az államigazgatás útvesztőiben járatosak szerint igazából Erdős Ákos nyomdaipari vállalkozó konkurenciát támasztott a klubnak, amikor attól alig egy villamosmegállónyira, a Kossuth tér és a Képviselői Irodaház között félúton lévő ingatlanában megnyílt a Majd Leonard étterem. Most az utóbbi hely híres arról, amiről egykor a KK volt: ha valaki veszi a fáradságot, s a vendégeket szemlélve eltölt néhány órát, elég tág képet alkothat a politikai-gazdasági kapcsolatok szövevényéről. Meglehet persze, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök önkéntes üzleti visszavonulása lett a KK veszte: az ingatlan a kormányfő tulajdonában lévő Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt.-é, míg az üzemeltető Human-Jövő 2000 Kht. ­ amely évente 1,1 millió forint bérleti díjat fizet az Altusnak a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) cége. A KK bezárásával az Altus-csoport az utolsó állandó állami kapocstól szakad el. Pedig a jelenleg 16 vállalkozásból álló cégcsoport (lásd ábránkat) valaha ezer szállal kötődött az államhoz: az alapozás ­az Altus 1992-ben jött létre a kilencvenes évek eleji privatizációs felfutáshoz köthető, amelyben sokat segített az egykori Demisz-alelnök politikai kapcsolatrendszere (HVG, 1996. február 3.).

Gigastorage-ítélet

Gyurcsány Ferenc anyósa, Apró Piroska és annak férje, a bolgár származású néhai Dobrev Péter voltak a Franciaországban nemrégiben hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt elítélt Biszer Dimitrov bolgár származású üzletember ­ a Gigastorage-ügy főszereplője (HVG, 1996. március 9.) ­ magyar kapcsolatai. Dimitrov francia közpénzek ­ területfejlesztési támogatások ­ elsíbolása miatt állt bíróság előtt, de bottal ütheti befektetése nyomát két magyar üzleti partnere, a Magyar Nemzeti Bank egykori ­ jelenleg végelszámolás alatt álló ­ bécsi leányvállalata, a Central Wechsel- und Creditbank, illetve az utóbb az olajgate-ügyben is kulcsszerepet kapott, akkor OTP-tulajdonú, amerikai bejegyzésű Hungarian Finance and Trade Corp., amelyek összesen 10 millió frankot vesztettek a számítógépes merevlemezek gyártására alapított belfort-i Gigastorage SA-n. Az 1996 februárjában indult eljárás lezárásaként idén október 8-án hozott elsőfokú ítéletet egy francia bíróság: elmarasztalták Pierre Maillot-t, a Gigastorage-ba 1 millió frankkal beszálló Adetb (Agence de Développement Économique de Belfort) nevű területfejlesztési ügynökség egykori igazgatóját, valamint Dimitrov Gigastorage-vezérigazgatót. Utóbbit a társaság javainak hűtlen kezelésében (a Gigastorage kárára, az azóta szintén tönkrement müncheni, ugyancsak az ő tulajdonát képező ORCA Electronics javára), hamis szerződéskötésben és a foglalkoztatási jogszabályok megsértésében találták bűnösnek (mivel illegális malajziai munkásokat próbáltak becsempészni a céghez). Mindezért hat hónap felfüggesztett börtönre és 10 ezer euró büntetés megfizetésére ítélték, valamint öt évre eltiltották bármiféle francia vállalat vezetésétől. A csalás vádja alól viszont felmentette Dimitrovot a belfort-i bíróság. Maillot esetében ­ aki személyesen is részvényes volt a Gigastorage-ban, és területfejlesztési támogatást előlegezett meg a cégnek ­ a bíróság elutasította a hitelezési csalás vádját, de a könyvelés meghamisítása miatt az igazgató 3 ezer euró büntetést kapott. A bírósági eljárásban a vád alapvetően a cégnek kilátásba helyezett francia állami szubvenció szabálytalan megelőlegezésére koncentrált. A cég a Sybeltől (Société d'investissement industriel de Belfort, amelyet helyi iparfejlesztésre javarészt állami pénzből, de részben a Bull elektronikai cég hozzájárulásából hoztak létre, a Bull üzembezárása után) 2,5 millió frank állami pénzhez jutott ­ ezt tekintették szabálytalannak­, s összesen mintegy 20 millió frank állami támogatást remélt. Ennek nagyobb részét azonban már nem folyósították, addigra Dimitrov ellen büntetőeljárás indult, s 1997 júniusában megkezdődött a Gigastorage felszámolása is. A magyar befektetők a botrány kirobbanásakor úgy érveltek, okkal bíztak pénzük busás megtérülésében, Csányi Sándor OTP-vezér egyenesen konkurens elektronikai ipari vállalkozások üzelmeit sejtette a háttérben. A Dobrev­-Dimitrov-kapcsolat egy cégen érhető tetten. Az egykor Bulgáriában aranyifjúként, Sztojko Dimitrov nagy hatalmú titkosszolgálati tábornok fiaként nevelkedett Gigastorage-vezérigazgató korábbi munkahelye, a szófiai gépgyártási és elektronikai minisztérium égisze alatt működő Izotimpex 1991-ben Izottrade Kft. néven leányvállalatot alapított Budapesten, s a cég ügyvezetője Dobrev Péter lett. A kft egy ideig részvényese volt a jelenleg végelszámolás alatt álló S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Rt.-nek, amelynek egyik alapítója ifjabb Apró Antal volt. Ő más szálon is kötődik a biztonságiparhoz: az Apró és Társa Magánnyomozó Iroda Bt. tagja a Veni Vidi Victoria Biztonságszolgáltató Kft.-nek (HVG, 2003. szeptember 13.). Az Izottrade Kft. egyébként papíron ma is változatlan felállásban működik (annak ellenére, hogy Dobrev nemrégiben elhunyt), a szófiai cég üzlettársa ma is a Raendo Tanácsadó Kft., amely az Apró család vállalkozása, s amelynek ügyvezetője jelenleg Apró Piroska, székhelye pedig az Altus-birodalomnak is otthont adó Szalay utcai ingatlan.

A kormányfő távolságtartását saját cégeitől ­ amit még sportminiszteri kinevezésekor fogalmazott meg (HVG, 2003. május 17.)­, illetve annak lényegét, vagyis a „lemondást a tulajdonosi jogok gyakorlásáról" nehéz értelmezni. Tény, hogy az üzleti rutinügyek intézéséből Gyurcsány kivonult, s a régóta vele dolgozó Jagiellowicz Györgynére ­mint vagyonkezelőre ­ hagyta az irányítást. Az akkor mintegy 3,5 milliárd forint értékűre becsült cégek eladására a miniszteri kinevezéskori érvelés szerint azért nem került sor, mert recesszió volt. Azóta másfél év telt el, és semmi jele, hogy Gyurcsány megválna cégeitől, talán azért, mert azok ­ például a társaságok 2003-as eredményei szerint ­ jól futnak.

Ezt jelzi az osztalékdöntés is. Az Altus mérlege 2003-ra 55 millió forint osztalékot jelez a 100 százalékos tulajdonos Gyurcsánynak (2002-re még többet, 75 milliót), miközben az rt ­ lévén szó a főképp leányvállalatok már leadózott osztalékából „élő" holding cégről ­ egyik évben sem fizetett társasági adót. A miniszterelnök 2003-ról szóló (teljesen azonos idén márciusi, illetve októberi) vagyonbevallásában 81 404 977 forint éves bruttó jövedelem szerepel. Az első bevalláshoz fűzött magyarázat szerint a jövedelem oroszlánrésze az Altustól származó osztalék volt (HVG, 2004. október 9.). A cégcsoport konszolidált mérlege szerint az osztalék 95,5 millió forint volt tavaly, 2002-ben 108,5 millió. Jagiellowiczné a HVG-nek hangsúlyozta, Gyurcsány jövedelmét illetően nem a konszolidált mérleg a releváns, hiszen abban a leányvállalatok kisebbségi tulajdonosainak ­ a helyi menedzsmentnek, illetve cégeiknek, töredékrészvényes munkavállalóknak osztaléka is szerepel.

László Boglár kormányszóvivő a HVG-nek elmondta: a kormányfő nem vette ki az osztalék „jelentős részét" a cégből. Gyurcsány értelmezése szerint, ha így történik, nem kell feltüntetni a listán a teljes összeget, miután „az osztalékról szóló közgyűlési döntés számviteli, míg a vagyonnyilatkozat pénzügyi kategória" (az Altus „közgyűlése" ugyanakkor magát Gyurcsányt jelenti). Így végső soron homályban marad, mennyivel gazdagodott a kormányfő cégei révén. A cégcsoport más jelek szerint is virágzik. Zászlóshajójának a Magyaróvári Timföld és Műkorund Rt. (Motim) tűnik, amely ­ leányvállalataival együtt ­ tavaly csaknem 12 milliárd forint árbevételt ért el. A még 1934-ben alapított, alumínium-oxid alapanyagból vegyipari termékeket, például kádkövet gyártó Motim-csoport alkalmazottainak száma az 1995-ös privatizációkori 1400 főről (HVG, 1996. február 3.) idôközben nyolcszázra apadt, igaz, termékei ­ a Motim Műkorund Kft., illetve a Motim Kádkő Kft. több mint 10 milliárd forintos exportja révén ­ öt földrészen kapósak.

A Somogy megyei Bábonymegyer központú Béta-Roll Hengergumizó Rt. pedig már terjeszkedik is külföldön: a főképp a nyomdaiparban használatos gumihengereket előállító cégnek tavaly 30 millió forint osztalékot termelt a székelyudvarhelyi és az újvidéki leányvállalata. A határon túli befektetések okait Gál Tamás, az rt vezérigazgatója úgy indokolta a HVG-nek: termelésük akkor gazdaságos, ha piacuk a gyártás 300 kilométeres körzetén belül van. Minderre a tapasztalat tanította az egykori Bábonymegyer szomszéd településén működő tabi Béke Mgtsz jogutódát. Annak idején a szövetkezet autógumi-futózó melléküzemága adta az ötletet Kovács Ferenc akkori téeszelnöknek egy másik gumiüzem létrehozására. A cégnév első tagja, a Béta a téesz, illetve az akkori gumiipari óriás Taurus nevéből ered ­ a szocialista nagyvállalat, pontosabban Tatai Ilona, a később történetesen az Altus-csoporthoz igazolt Taurus-vezérigazgató bízott az agilis Kovácsban. „Kilógtunk a Taurus profiljából" ­ indokolta Gál, miért állhatott érdekében az akkor még állami tulajdonú, de már nem Tatai vezette nagyvállalatnak, hogy tárgyaljon a menedzsmenttel a kivásárlásról, amelyhez 1994-ben érkezett segítségül az Altus.

A magyar piac 60-70 százalékát uraló, főképp a nemzetközi konkurenciával versengő Béta-Roll 1996-ra érkezett el a külföldi terjeszkedés gondolatáig. Az azóta kivásárolt Gál, menedzsertársai, illetve az Altus által 1994-ben alapított Rotab Kft. első lépésként kereskedőcéget hozott létre Kolozsvárott. A Roll-Gum Srl. kezdetben a Béta-Roll gumihengereit árulta, majd ­ miután a bábonymegyeri rt Beta-Roll Srl. néven egy évvel késôbb saját tulajdonú gyárat alapított Székelyudvarhelyen ­ áttért a festék és egyéb nyomdaipari tartozékok forgalmazására (a Beta-Roll Srl. pusztán szállítói kapcsolatban van a december 5-ei népszavazással kapcsolatos MSZP-s kiadvány nyomtatása kapcsán a napokban politikai botrányba keveredett, szintén Székelyudvarhelyen működő nyomdával, az Infoprinttel). A székelyföldi gyár forgalmának egy része Moldovából és Bulgáriából származik.

Hasonló megfontolások után alapították az újvidéki Beta-Roll d.o.o.-t 2001 márciusában. A terjeszkedés kockázatait példázza, hogy a vajdasági cég csak egy évvel késôbb, 2002 márciusában kezdett termelni; addig tartott, amíg sikerült bevezettetni a gázt a helyi csavargyártól bérelt üzemingatlanba. A jelek szerint egyébként az Altus-csoport tagjai nem élnek vissza a főtulajdonos nevével, legalábbis mind Erdélyben, mind a Vajdaságban meglepetéssel fogadták a helyi gazdasági élet amúgy aktív szereplői, hogy valójában ki áll a vállalkozások mögött, s a kolozsvári cég megkérdezett üzletfelei is a HVG-től értesültek erről.

A kilencvenes évek eleji privatizációs diadalmenetben megszerzett vállalatok egy részének értékesítése is hozott az évek során az Altus konyhájára. Elsőként ­ még 1995-ben, nyomban a részesedés megszerzése után ­ az egykori Fővárosi Cipőbolt Vállalathoz tartozó Főnicia Kft. üzletrészén adtak túl: a jelenleg Salamander Hungaria Kft. nevű cég azé a német Salamander Schuhe GmbH-é, amelynek itteni leányvállalata annak idején nem élt elővásárlási jogával, s maga mellé engedte a Gyurcsány-céget. Az Altus 2001-ben vált meg az egykori Hungalu-csoportba tartozó, elsősorban radiátorgyártással foglalkozó, időközben részvénytársasággá alakult Balassagyarmati Fémipari Kft.-től, amely jelenleg Antal László (a Siotour Rt. volt igazgatója) Lelletrade Kft. nevű családi vállalkozásáé.

A legnagyobb üzlet vélhetően az 1995 végén az államtól ­ az Eurohand Rt.-vel közösen ­ megvásárolt Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt. felének 2002-es eladása volt (HVG, 2002. június 15.). Meglehet persze, hogy a vásárlónál, az amúgy a KK konkurenciájának otthont adó Erdős érdekeltségében álló Láng Kiadó és Holding Rt.-nél ezt a maguk részéről most másképpen gondolják: a Perfekt-üzlet miatt nevezik ugyanis ellenzéki körökben a Lángot „Gyurcsány-közelinek", Erdőst pedig hol a miniszterelnök „üzlettársának", hol „üzletfelének" a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációs pályázata kapcsán, amit a Láng Kiadó nyert meg. Kevesebb babért termett az egykor a Magyar Villamos Művek Rt.-vel (MVM) közös Altus-cég, a Fortus Rt., amelyet hivatalosan az MVM tiszapalkonyai és százhalombattai olajtározójának mûködtetésére hoztak létre, majd kiderült, az MVM apportálni kívánta a cégbe a kilencvenes évek közepén 4 milliárd forintos beruházással létrehozott tárolókat (HVG, 1996. december 7.). Hogy az ötletgazdák között szerepelt-e Gyurcsány anyósa, Apró Piroska, aki a Fortus alapításakor az MVM tanácsadója volt, nem tudni, az apportügylet végül mindenesetre (nem függetlenül az Állami Számvevőszék rosszallásától) meghiúsult, s a cég ­ amelynek vezérigazgatója, Sáska László leszámolásnak tûnô merénylet áldozata lett tavaly év végén (HVG, 2003. december 13.) ­ ma a ciprusi Dryden Enterprises Ltd.-é.

A kilencvenes évek elején birtokba vett Gyurcsány-őscégek közül jelenleg kettő működik, s egyik sincs a legjobb bőrben. Az egykor Tatai Ilona férje, Szilas Ádám irányította Szenzor Rt. résztulajdonában állt Szenzor Információrendszer Szervezési Kft.-ből átalakult Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító, Tanácsadó Kft. tavaly veszteségesen gazdálkodott, saját tőkéje a törzstőke összege alá csökkent. Az Aldo ­ amely egy 1994-ben kötött, tíz évre szóló szerződéssel lízingel 30 millió forintért egy ezer négyzetméteres, MEH-tulajdonú, a balatonőszödi kormányüdülő szomszédságában lévő ingatlant „a cégcsoport saját használatára" ­ egyetlen beruházásának a Zala megyei Káld-Pusztaláncon egy ingatlan 1995 óta húzódó átépítése tűnik. A mindössze 560 ezer forint árbevételt elkönyvelt cég a 2003. évi mérleg szerint a hivatalos magyarázatnak megfelelôen „az optimális finanszírozás érdekében" ­ korábban kölcsönt nyújtott az Altus Rt.-nek, a hitelállományt 3,7 millió forinton, kamatát kicsit több mint 1 millión tartják nyilván. Szintén hitelezte az Altust az egykor kárpótlási jegyért pályázaton megszerzett, valaha liftjavítással foglalkozott Gép- és Technológiaszerelô Rt. (ma ARK Vagyonkezelô Rt.), amely 24 millió forinttal segítette ki az anyavállalatot, miközben maga is tartozik: a közvetve, illetve közvetlenül 100 százalékos ARK-tulajdonos Gyurcsány 100 ezer forintos tulajdonosi kölcsöne a mérleg szerint „a pénztár átmeneti likviditási gondjainak rendezését szolgálja". Némi könyvelési gondot jelez az Altus Rt. könyvvizsgálója is, aki kockázatként értelmezte, hogy „a rendezetlen követelés/kötelezettségállomány helyszíni ellenôrzésére nem került sor".

Totális bukásnak egyedül a martfűi Tisza Műtalp- és Gumigyártó Kft. (Műgumi) tűnik. Az egykor egyebek mellett az Adidasnak beszállító ­ a cég ismerői szerint a sportmulti előnytelen feltételei miatt tönkrement­, még korábban a Varsói Szerződés katonai surranóinak talpát előállító cég 1998 óta tartozik az Altus-csoportba. A kft 1999-ben elrendelt felszámolása a végéhez közelít. Ami már bizonyos: a tartozások alatta maradtak a 100 millió forintos lélektani határnak, a hitelezők közül azonban csak egy, jelzáloggal is felvértezett bank juthat a pénzéhez, néhány szállító, valamint a ­ felszámoló közlése szerint „alacsony" összeget követelô ­ állam azonban hoppon marad.