Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Pedig az ízesítés a napközben meglehetősen kongó, 5334 négyzetméteres csarnokban igen lényeges: a forgalom oroszlánrésze a déltájban a környékből idelátogató kétkeziek étkeztetéséből származik. „Börtönben van a csaj? A gyerekek hol vannak? Egyik a nevelődében, másik a nagymamánál” – így vált szót két vendég, miközben egyikük 450 forintos babgulyást, másikuk 540 forintos brassóit falatozik. Amúgy a lepukkant, 1896-ban a fővárosban másodikként épült csarnok – néhány akciós ártól eltekintve – nem tűnik különösebben olcsónak. Leszámítva a helyi CBA néhány vevőcsalogató termékét, a 99 forintos, lengyel gyártmányú 10 dekás táblacsokit, a kilónként 799 forintos, Csízió nevű, árához illően nem túl bizalomgerjesztő sajtot vagy éppen a Pados baromfibolt kilónként 499 forintos akciós pecsenyekacsáját. Különös olcsóságukkal még a cipők örvendeztetik meg leginkább a nem a legújabb divat után koslatókat: mindössze 3400 forint egy pár, méghozzá bőr felsőrésszel. Ugyanitt az anorák csak 3300-ba kerül, a másik ruhakereskedés pedig 750 forintos sapka-sál kombinációjával csábítja a kispénzűeket.
Merthogy a Rákóczi téri vendégkörre jobbára a kicsinyke vásárlóerő a jellemző. „A módosabbak elköltöztek a környékről, akinek kocsija van, kimegy a bevásárlóközpontokba, amelyek a forgalomnak legalább a felét elszívták. Itt még nekünk, árusoknak is fizetnünk kell a parkolásért – már ha találunk helyet. Nem egy nyugdíjas egész helyett csak fél káposztát vesz. Örülök, ha a rezsire való után még marad bevételem” – fest komor helyzetképet Farkasdi Imre zöldséges. „Szombatonként mindig marad eladatlan árum, régebben csak az üres rekeszeket pakolgattuk a nap végén a fiammal, akit lebeszéltem arról, hogy folytassa az üzletet” – mondja a 10 négyzetméteres helyiséget bérlő vállalkozó, akinek ezért havi 6 ezer forintot, a járdán elfoglalt hasonló nagyságú területért négyzetméterenként és naponta 260 forintot kell fizetnie a Csapinak. „1987-ben négyzetméterenként 40 ezer forintért vettem meg a bérleti jogot, akkor ez nem kis pénz volt. Rá egy évre május 6-án éjjel hívott a vejem: ég a csarnok. Gondoltam, tréfál, de sajnos nem. Öt évig pereskedtem néhány sorstársammal együtt, mire nagy nehezen megtérítették a berendezéseinkben esett kárt” – mesélte a Rákóczi tér mellett mindennek ellenére kitartó kereskedő.
A hozzá hasonló mohikánok azonban egyre kevesebben vannak, a patinás, de barátságosnak nem nevezhető épületben másfél tucatnyi a csarnoknak némi hangulatot adó zöldséges magánkereskedés. A legnagyobb területet a CBA, a Plusz és a Rossmann foglalja el, az egyik sarokba szorított őstermelőket hétfő és szombat kivételével alig néhányan képviselik, egy december elejei szerdán például összesen ketten. Pedig nem kérnek sokat: a krumpli mindössze két forinttal volt drágább, mint a meglehetősen egységes, 78 forintos árakat alkalmazó kereskedőknél, s a házi méz sem kerül többe a boltiaknál.
Árszint 3, választék 2/3, vásárlás körülményei, kiszolgálás: 4
Szabó Gábor
