szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Mintha összebeszélt volna, egyformán elsózta a palacsintát a Rákóczi téri csarnok mindkét árusa. De a drágábbik helyen – ahol 90 forintért adták –, vagyis a Minibüfében legalább a másiknál – ahol csak 80 forintot kértek – a kínálatból bántóan hiányzó diósat is lehetett kapni.

Pedig az ízesítés a napközben meglehetősen kongó, 5334 négyzetméteres csarnokban igen lényeges: a forgalom oroszlánrésze a déltájban a környékből idelátogató kétkeziek étkeztetéséből származik. „Börtönben van a csaj? A gyerekek hol vannak? Egyik a nevelődében, másik a nagymamánál” – így vált szót két vendég, miközben egyikük 450 forintos babgulyást, másikuk 540 forintos brassóit falatozik. Amúgy a lepukkant, 1896-ban a fővárosban másodikként épült csarnok – néhány akciós ártól eltekintve – nem tűnik különösebben olcsónak. Leszámítva a helyi CBA néhány vevőcsalogató termékét, a 99 forintos, lengyel gyártmányú 10 dekás táblacsokit, a kilónként 799 forintos, Csízió nevű, árához illően nem túl bizalomgerjesztő sajtot vagy éppen a Pados baromfibolt kilónként 499 forintos akciós pecsenyekacsáját. Különös olcsóságukkal még a cipők örvendeztetik meg leginkább a nem a legújabb divat után koslatókat: mindössze 3400 forint egy pár, méghozzá bőr felsőrésszel. Ugyanitt az anorák csak 3300-ba kerül, a másik ruhakereskedés pedig 750 forintos sapka-sál kombinációjával csábítja a kispénzűeket.

Merthogy a Rákóczi téri vendégkörre jobbára a kicsinyke vásárlóerő a jellemző. „A módosabbak elköltöztek a környékről, akinek kocsija van, kimegy a bevásárlóközpontokba, amelyek a forgalomnak legalább a felét elszívták. Itt még nekünk, árusoknak is fizetnünk kell a parkolásért – már ha találunk helyet. Nem egy nyugdíjas egész helyett csak fél káposztát vesz. Örülök, ha a rezsire való után még marad bevételem” – fest komor helyzetképet Farkasdi Imre zöldséges. „Szombatonként mindig marad eladatlan árum, régebben csak az üres rekeszeket pakolgattuk a nap végén a fiammal, akit lebeszéltem arról, hogy folytassa az üzletet” – mondja a 10 négyzetméteres helyiséget bérlő vállalkozó, akinek ezért havi 6 ezer forintot, a járdán elfoglalt hasonló nagyságú területért négyzetméterenként és naponta 260 forintot kell fizetnie a Csapinak. „1987-ben négyzetméterenként 40 ezer forintért vettem meg a bérleti jogot, akkor ez nem kis pénz volt. Rá egy évre május 6-án éjjel hívott a vejem: ég a csarnok. Gondoltam, tréfál, de sajnos nem. Öt évig pereskedtem néhány sorstársammal együtt, mire nagy nehezen megtérítették a berendezéseinkben esett kárt” – mesélte a Rákóczi tér mellett mindennek ellenére kitartó kereskedő.

A hozzá hasonló mohikánok azonban egyre kevesebben vannak, a patinás, de barátságosnak nem nevezhető épületben másfél tucatnyi a csarnoknak némi hangulatot adó zöldséges magánkereskedés. A legnagyobb területet a CBA, a Plusz és a Rossmann foglalja el, az egyik sarokba szorított őstermelőket hétfő és szombat kivételével alig néhányan képviselik, egy december elejei szerdán például összesen ketten. Pedig nem kérnek sokat: a krumpli mindössze két forinttal volt drágább, mint a meglehetősen egységes, 78 forintos árakat alkalmazó kereskedőknél, s a házi méz sem kerül többe a boltiaknál.

Árszint 3, választék 2/3, vásárlás körülményei, kiszolgálás: 4

Szabó Gábor

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

HVG Gazdaság

Búbánatos Bosnyák

„Annál a kis fekete nőnél próbáltad?” – kérdezte a Bosnyák téri vásárcsarnok büféjében panaszkodó társát a fröccsös pohara mellől felnéző nyugdíjas, mondván, hogy nevezett eladó neki ki szokta válogatni az árut, és mindig szépet ad.

HVG Gazdaság

Miskolc, Búza tér: stiklik, trükkök

A hajdani búzapiacról elnevezett, Miskolc belvárosában található vásártér nevét hiába próbálták a létező szocializmusban Béke térre keresztelni, a kísérlet teljes kudarcba fulladt. Lemegyek a Búzára, mondja ma is a miskolci polgár, ha bevásárolni indul, holott a piac, akárcsak a város, alaposan megkopott az elmúlt 15 évben.

HVG Gazdaság

Szegedi piacok: tatarozás alatt, zavartalanul

Noha Szeged legnagyobb piacainak átépítése, bővítése, felújítása, korszerűsítése már hónapok óta tart, és csak jövő tavasszal, illetve ősszel fejeződik be, az árusítás mind a három helyen zavartalan. A megyeszékhely legolcsóbb piaca kétségtelenül a dorozsmai nagybani. Szeged peremkerületeiben, a tízemeletes épületek árnyékában, a boltok előtt megtűrt pár kisnyugdíjas árusból kinőtt piacok pedig a legdrágábbak.

HVG Gazdaság

Biopiacok Budapesten: borsos árak

„Bezzeg, amikor még paprika íze volt a paprikának…” – sóhajtanak fel a reggeliző-asztalnál a legkülönbözőbb generációk, amikor a vajas kenyérre helyezik a harsány színű, de kissé vízízű nagyüzemi zöldséget.

HVG Gazdaság

Hold utca: banküzemtanból elégséges

Az V. kerület egyetlen vásárcsarnoka a millennium idején épült. Az összesen 5176 négyzetméter alapterületű piacot Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, az építkezést Sivirszky Antal építőmester vezette, az épület vasszerkezeteit pedig az Oetl Antal vasgyár készítette.

HVG Gazdaság

A Lehel, vagyis a „kofahajó”

Az egykor rendkívüli népszerűségnek örvendő, tákolt fabódékból álló Lehel piac ma már csak egy a fővárosi nagy bevásárlóközpontok sorában. A Rajk László által tervezett bizarr, hajó alakú épületet először szabotálta az angyalföldi közönség, ám mára – a napi 30 ezres vásárlószámból következtetve – elfogadták, és akik megszerették, a tervező nyomán csak kofahajónak becézik.

HVG Gazdaság

Nagybani piac: kereskedelmi tételben

Meg-megállnak a furgonokkal közlekedő vevők az árujait pakoló eladó előtt, azután, ha megköttetik az üzlet, már viszik is. Ez a kép fogadja a budapesti, 32 hektáron elterülő Nagykőrösi úti nagybani piacra érkező látogatót.

HVG Gazdaság

MDF-piacok: csak semmi politika…

„Először is nem piac, hanem heti vásár” – pontosít rögtön a beszélgetés elején Zacsek Gyula egykori MDF-es képviselő, az MDF-piacokat 1989 augusztusa óta szervező Piacfejlesztési Alapítvány elnöke, aki még mindig minden szombaton végigjárja a „fennhatósága” alá tartozó döntően élelmiszeres vásárokat.

HVG Gazdaság

Garay tér: száműzetésben

A Garay téri piac jelenleg csak bitorolja saját nevét. A Keleti pályaudvar mögötti Garay téren hiába keresné a vásárló, mert a Rottenbiller utcába szorult. A régi – Krentsei Géza fővárosi műszaki tanácsos és Szabó Jenő építészmérnök által tervezett, 1931-ben átadott – vásárcsarnokot ugyanis 2003 végén bezárták, majd földig rombolták, a helyére 9,3 milliárd forintból modern pláza épül.

HVG Gazdaság

Bevásárlás Romániában: az olcsóság kockázatai

Jóformán nincs olyan napi fogyasztási cikk, amihez a magyar-román határ túloldalán ne lehetne olcsóbban hozzájutni. Valószínű ezért döntenek többen ma is úgy, hogy a nagybevásárlásokat keleti szomszédunknál ejtik meg. A legalitás határait feszegető bevásárlóturizmus mellett továbbra is virágzik a határmenti fekete kereskedelem.

HVG Gazdaság

Fővárosi csarnokok és piacok kultúrhistóriája

Új időszámítás kezdődött 1897. február 15-én a főváros kereskedelmi életében, ekkor avatták fel az egykori Sóház telken – a mai Vámház körúti – Központi Vásárcsarnokot, közismert nevén a Nagycsarnokot.

HVG Gazdaság

A Nagycsarnok: metrófrász

„A szép épületnek harmonikusnak és hasznosnak kell lennie” – vallotta a Nagycsarnokot tervező Pecz Samu, a Műegyetem épület-szerkezettan professzora, aki kalandos úton jutott a megrendeléshez, hiszen a külföldi lapokban is meghirdetett pályázaton a legjobbnak két párizsi építész munkája ítéltetett.

HVG Gazdaság

Batthyány tér: a száműzött piac

Az idősebbek még mindig kérdezgetik a Batthyány téri vásárcsarnokba érve: hol van itt a piac? Az 1902-ben átadott, 1977-ben akkori léptékkel korszerű bevásárlóközponttá átalakított, majd 2003-ban felújított épületnek már csak a bejáratán virít az egykori piacra utaló „VI. Vásárcsarnok” elnevezés, mivel a világörökség részévé nyilvánított területen található, Klunzinger Pál által tervezett épület műemléki védettséget élvez – természetesen a régi felirattal együtt.