Nincs önkormányzati érdekeltség, így az államra marad a vízrendezés

Belvizi védekezés Vasban. Homokba dugják a fejüket © Vas Népe/Benkő Sándor

A jelentés megállapítja: 2001-2006 közötti feladatok elvégzésének ellenőrzésekor a számvevők megállapították, hogy az önkormányzatok közötti együttműködés az ösztönzés ellenére nem volt jellemző. A 84 helyszínen lefolytatott ellenőrzés megállapítása szerint az önkormányzatok felkészültsége a belterületi vízrendezésre javult, de a vízilétesítmények folyamatos karbantartásában, a védekezési tervek elkészítésében csak minimális előrelépés történt.

Átfogó vízkár elhárítási stratégiát mindössze öt önkormányzat készített, a veszélyeztetett területek feltérképezése 25 településen történt meg. A kötelezően előírt védekezési tervet 41 önkormányzat készítette el, ez azonban a károk és a védekezés költségeinek állami támogatással történő finanszírozásában semmilyen hátrányt nem jelentett.

Az önkormányzatok a feladat ellátására a szükségesnél kevesebb pénzt fordítottak, az e célt szolgáló kiadások részesedése éves költségvetésükből alacsony, átlagosan 1,9 százalék volt. A 2001-2006. I. félévi időszakban a feladatra 11,2 milliárd forintot fordítottak, aminek háromnegyedét felhalmozási és fejlesztési célú munkákra használták fel. A vízrendezési kiadások 66 százalékát központi támogatás finanszírozta. Állami támogatás nélkül az ellenőrzött önkormányzatok 44 százaléka végzett el egy-egy kisebb költségigényű feladatot összesen 1,3 milliárd forint értékben.

Az ellenőrzött önkormányzatok fele nem rendelkezett gazdasági, 36 százaléka környezetvédelmi programmal. A vagyonkataszteri-nyilvántartásban kimutatott, a vizekre és vízilétesítményekre vonatkozó naturális és érték adatok - a kormányrendelet előírásai ellenére – az önkormányzatok harmadánál továbbra sem feleltek meg a valóságnak, azok nem tartalmaztak minden vízfolyást, vízilétesítményt – fűzték hozzá.

Az illetékes minisztérium által végzett felmérés szerint – 2003. évi árszinten – 224 milliárd forintot igényelne az önkormányzati vízilétesítmények rekonstrukciója és fejlesztése. Erre a célra az önkormányzatoknak az elmúlt hat évben összesen 23,9 milliárd forint támogatást nyújtott a központi költségvetés.

A 2001. és 2006. évek között országosan az önkormányzatok által címzett támogatásra benyújtott 338 igénybejelentésével szemben 28 önkormányzat belterületi vízrendezését támogatták 15,7 milliárd forinttal, ami az országosan megítélt összes címzett támogatásnak csak 6 százaléka, a vízgazdálkodási ágazat részére nyújtott címzett támogatásnak 22 százaléka volt. A vízügyi célelőirányzatból 2 milliárd forint, decentralizált forrásokból 6 milliárd forint összegű támogatást fordítottak belterületi vízrendezésre a vizsgált időszakban.

Megjegyzik azt is, hogy a belterületi vízrendezéshez nyújtott sokcsatornás támogatás és az ehhez kapcsolódó vízrendezési célra fordított kiadások elkülönítésének hiánya kedvezőtlenül befolyásolta az átláthatóságot. A felhalmozási és fenntartási célú támogatási igények, pályázatok nem tükrözték az önkormányzatok valós szükségleteit, mivel a pályázatok több célhoz kötődtek.

A felhalmozási célú támogatásokat a pályázatokban meghatározott célokra, feladatokra használták fel. A támogatások felhasználásával megvalósított fejlesztések célszerűek voltak, mert a beruházások hozzájárultak a vízelvezető rendszerek kiépítettségének javításához, nőtt a csapadékvíz elvezető csatornák hossza, javult a vízelvezetést szolgáló létesítmények műszaki állaga, ezáltal nőtt az érintett települések ár- és belvizekkel szembeni védettsége.

A vizsgált öt és fél év alatt 34 önkormányzatnál fordult elő 2,3 milliárd forintos vízkár, ennek 57,9 százaléka önkormányzati vagyonban következett be. A védekezési kiadásoknak kisebb hányada terhelte az önkormányzatokat, a vízkárok helyreállításának költségeit is 69-93 százalékban állami forrásokból finanszírozták, ezért az önkormányzatok nem kellően érdekeltek abban, hogy eleget tegyenek a vízelvezetéshez kapcsolódó karbantartási kötelezettségüknek.