szerző:
hvg.hu

Stabilizáció, nemzetközi segítség, gazdasági egyensúlyhiány, növekvő adósságszolgálati terhek, bizalomhiány, valutastabilitás – ismerősen csengő, mostanában gyakran hallott fogalmak. E kulcsszavak ugyanúgy jellemezték Magyarország helyzetét az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idején is. Ráadásul az akkori magyar pénzügyi és politikai vezetés mentalitásában is felfedezhető némi hasonlóság a maihoz. Ennyire ne változtunk volna?

Magyarország 1930-ra, mielőtt a nagy gazdasági világválság hatása elérte volna az országot, a fizetésképtelenség határára sodródott és nemzetközi segítségért kellett folyamodnia. Az akkori helyzet természetesen nem képezhető le teljlesen a mai állapotokra, hiszen az első világháború után a széteső Osztrák-Magyar Monarchia egy teljesen új gazdasági környezetet teremtett az ország vezetése számára. A magyar vezetés válságra adott válaszaiban és a problémák kialakulásáért felelős hozzáállásban azonban mégis felfedezhetők hasonlóságok. Legalábbis erre gondolhatunk Pogány Ágnes egy 2001-ben készült tanulmányában leírtak alapján, amely az 1931-36 közötti magyar és osztrák pénzügyi politikát mutatja be.

A harmincas években szükségessé vált magyar pénzügyi stabilizációhoz súlyos külső egyensúlyhiány, az állami vállalatok magas adósságállománya, a kormány mértéktelen költekezése, a vármegyék és városok túlzott külföldi kölcsönfelvételei vezettek (amelyet a kormány nem akadályozott meg). Az a mentalitás is ismerősen hathat, hogy a Bethlen-kormány a külföldi hitelezői előtt is eltitkolta a költségvetési deficit tényét, és az 1930 novemberében beruházásokra felvett 3 millió font sterling kölcsönt a hiányzó bevételek pótlására fordította. Többek között ez volt az oka, hogy mindenáron el akarta kerülni az ország nemzetközi felügyelet alá vonását. Ennyire nem változtunk volna az 1930-as évek óta?

Mi történt akkoriban?

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés előírta, hogy a szerződés aláírását követő napon meg kell kezdeni az Osztrák-Magyar Bank felszámolását. Ennek következtében Magyarország az egykori Monarchia közös pénz- és tőkepiacából kiszakadt. A békeszerződések alapján kialakított kisállamok létrejöttük első éveiben súlyos hiperinfláción mentek át. 1922 nyarára Magyarország gazdasága olyan állapotba került, hogy elengedhetetlenné vált a szanálás, amelyhez a Népszövetség segítségére volt szükség. A pénzügyi rekonstrukciót a Nemzetek Szövetsége által megszervezett külföldi kölcsön segítségével hajtották végre, de ehhez a stabilizációs politika szigorú végrehajtásának ellenőrzésére és a helyszínre küldött ellenőrök jelenléte társult - természetesen. A stabilizáció alapelvei a költségvetés egyensúlyának helyreállítása, a fedezetlen pénzkibocsátás megszüntetése, valamint a kormánytól független, aranykészlettel rendelkező jegybank felállítása voltak. Ennek folyamán hozták létre 1924-ben a Magyar Nemzeti Bankot is, amelynek elnöke Popovics Sándor lett, aki egykor az Osztrák-Magyar Bank kormányzója volt.

A pénzügyi stabilizáció az újonnan létrehozott jegybank legfőbb feladatává a pénz értékének állandósága felett való őrködést tette. A húszas évek második felében beindult a gazdasági növekedés Magyarországon kiegyensúlyozott költségvetés és értékálló, aranyparitáson tartott nemzeti valuta mellett, de a pénzügyi stabilitás csak néhány évig tartott. 1930-ra a magyar államháztartás ismét deficites lett, a központi bank pedig elveszítette devizakészleteit és a fizetésképtelenség határára sodródott.

Popovics Sándor, az MNB első elnöke.
Az aranystandard szigorú híve
© www.penzportal.hu
Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság által előidézett pénzügyi krízis 1931 júliusában érte el Magyarországot. Erről az időszakról is elmondható, hogy Magyarország már ezt megelőzően is súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött. A magyar gazdaságot a húszas évek második felében egyre növekvő mértékű külső egyensúlyhiány jellemezte. Az 1927-28-ban tetőző eladósodási folyamat hátterében az exportágazatok alacsony teljesítőképessége, a kereskedelmi mérleg passzivitása és a növekvő adósságszolgálati terhek álltak. 1931-ben egyedül a hiteltörlesztés és kamatfizetés évi 300 millió pengőt tett ki, miközben a kereskedelmi mérleg mindössze 14,1 millió pengős aktívumot eredményezett. A magyar gazdaság súlyos külső egyensúlyhiánya a tőkeimport megakadása következtében az évtized végére válságjelenségekhez vezetett. A Magyar Nemzeti Bank kénytelen volt aranykészletéből áldozni. 1931. január 1-jétől április végéig az aranyeladások következtében közel egyharmadával csökkent a jegybank nemesfém-készlete.

A húszas évek második felében több bécsi nagybank is csődbe ment. 1931 májusában a Credit-Anstalt (CA) összeomlása általános bizalmi válságot okozott. Bár az osztrák kormány és a jegybank nyilatkozatai a valuta értékének mindenáron való megőrzését ígérték, a pénzforgalom és a költségvetési hiány gyors növekedése felerősítették a lakosság inflációs félelmeit. A CA összeomlása pánikjelenségeket idézett elő Budapesten is: megkezdődött a külföldi tőke kivonulása és a külföldön elhelyezett magyar címletek hazaözönlése. Ezek a jelenségek a magyar pénzpiacon is erős nyugtalanságot és nagy devizakeresletet váltottak ki. A magyar gazdasági helyzetet emellett súlyosbította az újabb mezőgazdasági árzuhanás is, amely drámai mértékű cserearányromlást idézett elő, nehéz helyzetbe hozva ezzel a magyar exportot.

1931 májusában megrendült a bizalom a Magyar Általános Hitelbank iránt. Májustól október végéig összesen 102 millió pengőt vontak ki a bankból, amit a pénzintézet csak az MNB végső hitelezői közreműködésével tudott fedezni. A bank likviditási problémáihoz nemcsak az ellene megindított run (betétkivonás), hanem a kormány és az állami vállalatok nagy összegű tartozásai is hozzájárultak. Utóbbi 1932 nyarán már 140 millió pengőre rúgott.

A válság hatására a magyar jegybank tartalékai kritikus szintre süllyedtek. A fent említett események május 1-től június közepéig 200 millió pengővel csökkentették az MNB érc- és devizatartalékait. A hiány áthidalására a bank a Nemzetközi Fizetések Bankjától (BIS) 21 millió dollárt és 1 millió fontot, a Reichsbanktól 5 millió dollárt vett fel a likviditási pozíciók tartása érdekében. A hatalmas pénzügyi áldozat azonban hiábavalónak bizonyult. A német bankzárlatot követően a magyar kormány kényszerintézkedéseket léptetett életbe: háromnapos bankzárlatot rendelt el, korlátozta a betétek kivételét, és aranypengő rendeletet hozott az infláció veszélye ellen. Alig hatévi szabad devizagazdaság után újra a kötött devizarendszerre tért át az ország, s az év végén fel kellett függeszteni a külföldi hitelek törlesztését is.

Magyarország végül – Ausztriával szinte egy időben – 1931 őszén kért segítséget a nemzetközi pénzügyi szervezetektől. A Népszövetség szigorú takarékossági program megvalósítását, a kormányzati kiadások csökkentését, és az infláció kiküszöbölését javasolta a kormánynak. Magyarország pénzügyei újra külföldi ellenőrzés alá kerültek.

A nagy dilemma (Oldaltörés)

Magyarország – mint ahogy a 30-as években valamennyi aranyvalutájú ország – 1931 nyarán súlyos dilemma elé került: választani kellett a külső monetáris stabilitás, a valuta aranyparitásának megőrzése, illetve az aranyalapról való letérés, a valuta leértékelése között. Az első restriktív monetáris és költségvetési politikát követelt: a jegybanki kamatok emelését, a hitelkínálat szűkítését, a költségvetési kiadások csökkentését és a bevételek növelését, vagyis olyan eszközök alkalmazását, amelyek tovább nehezítették a válsággal küszködő gazdaság helyzetét, és növelték a munkanélküliséget.

Az aranyalap elhagyásával viszont szakítani kellett azzal a húszas években követett legfőbb pénzügyi elvvel, amely az aranyban látta a pénz elértéktelenedésének legfőbb akadályát, a gazdasági prosperitás biztosítékát. A valuta leértékelése ugyanakkor felmentette a jegybankokat és a kormányokat az aranystandard rendszer szabályainak szigorú betartása alól is. Lehetővé tette a hitelkínálat bővítését, a költségvetési deficitet, vagyis támogatni lehetett a fizetési nehézségekbe jutott bankokat és megrendeléseket lehetett adni a hazai vállalkozásoknak.

Magyarország változatlanul ragaszkodott a stabilizáció során lefektetett pénzügy-politikai alapelvekhez. Vagyis, hogy szigorúan óvja a költségvetés egyensúlyát, valamint a pénz külső és belső vásárlóerejét, akár a pénzteremtés erős korlátozása árán is. A jegybank tehát fenntartott egy hivatalos valutaárfolyamot, annak ellenére is, hogy a külföldi jegyzések már a magyar valuta elértéktelenedését mutatták.

Látva a stabilizációs alapelvek káros hatását, a válság kitörését követően számos kül- és belföldi szakértő már enyhe inflációt javasolt volna válságenyhítő eszközként, a válasz azonban Budapesten mereven elutasító volt. Magyarország továbbra is ragaszkodott a stabil árfolyamhoz és az időközben funkciótlanná vált nemzetközi aranydeviza standardhoz.

Az aranyban látták a pénz elértéktelenedésének legfőbb akadályát és a gazdasági prosperitás biztosítékát

A régi elvekhez való ragaszkodás persze nem volt alaptalan: Magyarország korábban súlyos infláción ment át, ezért az ország pénzügyi kormányzata a leértékelést és az aranyalap elhagyását veszélyes és felelőtlen lépésnek tartotta. Ennek ára pedig a kötött devizagazdálkodás bevezetése, vagyis a valuta konvertibilitásának feláldozása volt. 

A központosított devizagazdálkodás azonban nem bizonyult kellően hatékonynak. A jegybank nem volt képes a külföldi fizetési forgalom ellenőrzésére. A kontrollt kikerülő devizák jelentős része a budapesti kávéházakban működő zugpiacon került forgalomba, amelynek jegyzései jelentősen eltértek a hivatalos árfolyamtól. A fiktív árfolyam mesterséges fenntartása viszont súlyos hátrányt jelentett az exportágazatok számára és megnehezítette a válság leküzdését.

Imrédy Béla. A válságkezelő
© Wikipedia
A Magyarországéhoz ebben az időben nagyon hasonló helyzetben lévő Ausztria ezt felismerve 1932-től pontosan ezért fokozatosan liberalizálta a külkereskedelmét, majd 1934-ben hivatalosan is elismerte a schilling elértéktelenedését, és gazdaságát növekvő pályára állította. A magyar kormány és az MNB vezetése azonban továbbra is ellenezte a pengő leértékelését. Imrédy Béla pénzügyminisztert 1934 elejétől már komolyan foglalkoztatta a pengő leértékelésének gondolata, amit egyébként a Népszövetség Pénzügyi Bizottságának egyik tagja és a Budapestre delegált népszövetségi megbízott is támogatott, a jegybank elnöke azonban továbbra is ellenzte ezt az intézkedést.

Ennek a merev hozzáállásnak az eredményeképpen 1935 nyarára magyar valutáris helyzet ismét kritikussá vált, a konvertibilis valutaszükségletnek mindössze a felét tudta a jegybank kielégíteni. 1934 eleje óta a feketepiaci árfolyamok 25 százalékkal emelkedtek. A klíringrendszer rosszul működött, Németország kivételével minden viszonylatban behozatali többlet alakult ki, kiegyenlítetlen magyar adósságok halmozódtak fel. 1934 végén mindössze 2,4 millió pengő szabadon átváltható devizával rendelkezett a jegybank.

Némi változás 1935 elején következett csak be, amikor Imrédy Béla vette át a Magyar Nemzeti Bank vezetését. Az új elnök első céljai között szerepelt a konvertibilis valutabevétel növelése és a felárrendszer megreformálása. Az Imrédy által életbe léptetett változtatások eredményeként 1935 végére több mint 20 millió pengőre nőtt a bank arany és konvertibilis deviza készlete. Bár 1935 végén a felárrendszer megreformálásával a pengő árfolyamát közelítették a piaci értékéhez, valójában ekkor sem került sor egységes valutaárfolyam kialakítására.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
hvg.hu Gazdaság

A pénzember, aki egy nemzetet forgatott ki vagyonából

A történelem ismétli önmagát. Gazdasági válságok, financiális krachok nemcsak a fejlett kapitalizmus idején alakultak ki, hanem korábban is. Az egyik legnagyobb s leghírhedtebb pénzügyi bukás közel 300 éve, 1720-ban Franciaországban következett be egy skót bankár tömeghisztériát kiváltó tevékenysége nyomán. A Law-féle szédelgés következtében ezrével szegényedtek el korábban tehetős emberek, s a francia állam pénzügyi káoszba süllyedt. Oda, ahonnan nem sokkal korábban a nagyravágyó pénzember kiemelte. John Law története számos tanulságot hordoz a mai befektetők és kölcsönvevők számára is.

Meixner Zoltán (hvg.hu) Gazdaság

Nem volt irgalom: így bántak el az adósokkal

Az adósság nem csak mostanság jelent gondot, hiszen az ember, amióta társadalomba szerveződött, hajlamos kölcsönkérni, és bizony van, hogy nem tudja megadni. Ha valaki ilyen szégyenbe keveredett, a régi időkben csúful elbántak vele. Felidézzük a múlt árnyait.

"Az iskolák egy részében csak parodizálják az angoloktatást"

"Az iskolák egy részében csak parodizálják az angoloktatást"

Most a radiológushiány miatt vannak veszélyben a betegek a Honvédkórházban

Most a radiológushiány miatt vannak veszélyben a betegek a Honvédkórházban

"Szellemidézés": harmincéves lenne az SZDSZ

"Szellemidézés": harmincéves lenne az SZDSZ

Önnek milyen hangerő van beállítva a telefonján? Jobb, ha most ránéz erre

Önnek milyen hangerő van beállítva a telefonján? Jobb, ha most ránéz erre

Balsai Móni: Állandóan elmegyek mindenben a falig

Balsai Móni: Állandóan elmegyek mindenben a falig

A kormány a csokot tolja, miközben hétből csak egy igénylő jut bérlakáshoz Szegeden

A kormány a csokot tolja, miközben hétből csak egy igénylő jut bérlakáshoz Szegeden