Idén már többen és többször megkérdőjelezték  a  dollárnak mint egyetlen nemzetközi tartalékvalutának a kivételezett helyzetét – többek között Kínából, Oroszországból, Franciaországból, de még a Világbank elnöke, Robert Zoellick is  kifejezte kétségeit. Közben a dollár az euróval szemben a múlt héten 14 hónapos mélypontra, 1,49-re gyengült. Mindez azután következett be, hogy a központi bank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed)  legutóbbi üléséről kiadott jegyzőkönyv szerint a Fed irányítói közül többen támogatnák a jelzálog fedezetű értékpapírok felvásárlásának felpörgetését, aminek következtében  a pénzkínálat növekedne. 

Gyülekeznek a  viharfelhők a dollár fölött – legalábbis így gondolják azok, akik már korábban is tartottak attól, hogy a pénzügyi válság az Egyesült Államokban megingott bizalom miatt előbb-utóbb megingatja az amerikai valutát és esetleg egy dollárválságba torkollik.

Dollárbálák jegybanki trezorban. Még bíznak benne

Az erősödő aggodalmak lehűtésére Tim Geithner amerikai pénzügyminiszter igyekezett megnyugtató nyilatkozatokat tenni, miszerint az amerikai kormány tudatában van a dollár kulcsszerepének és az emiatt az Egyesült Államokra háruló felelősségnek. Washington – fejtette ki – mindent megtesz a bizalom fenntartása érdekében. Ez azonban, úgy tűnik, nem nyugtatta meg az eurózóna döntéshozóit sem. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke egy múlt heti felszólalásában amellett, hogy hangsúlyozta, az euró nem globális tartalékvaluta, nem erre hozták létre, kitért az amerikai deviza problémájára is. Mint mondta,  nagyon fontos, hogy az amerikai vezetés kitartson az erős dollár politikája mellett. Ezzel utalt arra, hogy az EU-ban nem nézik jó szemmel  a dollárárfolyam erőteljes ingadozását, az ugyanis veszélyezteti a gazdasági és pénzügyi stabilitást. Ugyanerről beszélt Jean-Claude Juncker, az euróövezeti pénzügyminiszterek csoportjának, az Eurogroupnak az  elnöke a szervezet Luxembourgban tartott tanácskozása után.

Az európai aggodalmak egyáltalán nem indokolatlanok. A dollár gyengülése ugyanis leginkább az európai exportőröket és importőröket sújtja: az amerikai fizetőeszköz főleg az euróval szemben gyengült, a közel-keleti, ázsiai illetve arab országok devizáival szemben nem. Az ottani gazdaságok ugyanis a dollárhoz kötik a devizájukat – mondta el a hvg.hu kérdésére Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője. Ennek következtében az európai termelők – nemcsak az amerikai, vagy az ázsiai, de az uniós piacokon is – versenyhátrányba kerültek, hiszen az euró erősödésével drágábban tudják csak értékesíteni a termékeiket. Nem meglepő tehát, hogy az EKB verbális intervencióhoz folyamodott. A szóbeli beavatkozásnak azonban csak akkor lehet hatása, ha ezt valamilyen aktív cselekedet is követi. Az EKB-nak azonban nagyon korlátozottak a lehetőségei, hogy devizapiaci intervenciókat hajtson végre  – vélekedett Samu János.

A szakember szerint hosszú távon elkerülhetetlen a dollár gyengülése, egyrészt mert a jelenlegi egyensúlytalanságoknak valahogy ki kell egyenlítődniük, másrészt az amerikai gazdaság struktúrájának átalakulása nem mehet végbe a zöldhasú jelentős gyengülése nélkül. Minha csak igazolná a Concorde Értékpapír Zrt. elemzőjének előrejelzését, a dollár az utóbbi napokban tovább esett: az euró közeledik az 1,50 dolláros  szinthez, 14 havi mélypontra zuhanva. 

Az Economist Intelligence Unit (EIU) legfrissebb elemzésében óvatosságra int: bár jogos az a feltevés, hogy a dollár hanyatlásnak néz elébe, a jelentősebb változásokra még várni kell – írja.

Kétségtelen, hogy a dollár kivételezett helyzete folyamatosan erodálódik, de az amerikai pénz a központi bankok devizatartalékainak még mindig a legnagyobb részét képezi. Bár nem minden jegybank közöl részletes bontást a tartalékvaluták arányáról, a rendelkezésre álló adatok alapján az amerikai dollár aránya a tíz évvel ezelőtti 71 százalékról  mindössze 65 százalékra csökkent ez év első negyedévében. Ennek a változásnak a fő haszonélvezője pedig az euró – mutat rá az EIU elemzése. Az európai fizetőeszköz aránya ugyanis 18-ról 26 százalékra emelkedett ugyanezen időszak alatt. Más népszerű tartalékvaluták, a font sterling, a japán jen vagy a svájci frank szerepe továbbra is elenyésző – jegyzi meg az elemzés.

A jelenlegi helyzetben a jegybankok tömeges szabadulása  a dolláreszközöktől az amerikai fizetőeszköz teljes összeomlását eredményezné, e forgatókönyv bekövetkezésének azonban az EIU prognózisa nem sok esélyt ad.

A trónfosztók

A kínaiaknak egyelőre semmi esélyük. © AP

A három leggyakrabban emlegetett alternatíva az euró, a kínai renminbi (a Kínai Népköztársaság hivatalos pénzneme, amelynek egysége a jüan) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által használt SDR (special drawing rights, azaz különleges lehívási jogok, az IMF adminisztratív célú devizája), noha számos tényező akadályozza, hogy bármelyik is átvegye a dollár tartalékvaluta szerepét.

Ahhoz, hogy a jegybankok által kedvelt devizatartalékká váljon egy fizetőeszköz, alapfeltétel, hogy az adott devizában megfelelő mennyiségű befektetést helyezzenek el és értékmegőrző képességében is megbízzanak. Ez azt is feltételezi, hogy válság idején ez a fizetőeszköz likvid marad a nemzetközi piacokon.

A kínai renminbi nem felel meg ennek a követelménynek. Többek között azért sem, mert a kínai pénzügyi rendszer még mindig gyerekcipőben jár. Az EIU elemzése szerint még akkor is hosszú időbe telne, hogy a dollárt letaszítsa a trónról, és a jegybankok elfogadják tartalékvalutának, ha a kínai kormány konvertibilissé tenné, és kellőképp likviddé válna a kínai fizetőeszköz.

Az SDR-nek ezzel szemben némi előnye, hogy nemzetközi piacokon  lehet vele kereskedni. Ennél a fizetőeszköznél komoly korlátot az szab, hogy ez a lehetőség csak a kormányoknak és a jegybankoknak adott. Magánkereskedelem nélkül viszont az SDR sem érheti el a fő tartalékvalutától elvárható likviditási szintet. Ráadásul ebben a fizetőeszközben gyakorlatilag nincs kötvénykibocsátás. Az EIU szerint ez aligha fog változni, a kormányok ugyanis az árfolyamkockázatok kiküszöbölése érdekében saját fizetőeszközükben szeretnek kötvényeket kibocsátani. Ráadásul az elemzők szerint az SDR még akkor sem felelne meg a fő tartlékvaluta követelményeinek, ha a Világbank és az IMF több SDR-alapú kötvényt bocsátana ki, hiszen ezek mennyisége még mindig elenyésző lenne ahhoz, hogy nagy változást idézzen elő a globális tartalékvaluta-arányokban.

A legesélyesebb alternatívának az EIU –  több más véleménnyel egybehangzóan – az eurót említi, hiszen az az egyetlen, amelyik már fontos tartalékvalutának számít. Az elemzők azonban rámutatnak: igaz ugyan, hogy az eurózóna gazdasága relatíve stabil, és a központi bankok forgalomban lévő euróalapú kötvényeinek értéke körülbelül megegyezik az USA 7300 milliárd dolláros adósságállományával, az eurózna likviditása mégsem annyira erős, mint amilyennek látszik. Az európai adósságpiac ugyanis szét van szabdalva. Egy globális válságnak a  makrogazdaságra és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása legalább akkora aggodalmakat ébreszt Európa esetében is, mint az USA-éban – talán még nagyobbakat, hiszen itt még az eurózóna szétesése is benne lehet a pakliban – jegyzi meg az EIU. Továbbá, az eurónak is limitált a vonzereje, hiszen elsősorban az európai központi bankok tartalékvalutájaként szolgál és más régiók jegybankjainak devizatartalékaiban csak szerény mértékben van jelen. 

A dollár gyengülésében elemzői vélemények szerint semmiféle váratlan nincs. A multipoláris világgazdasági rend kialakulása szükségszerűnek tekinthető, ezért valószínűleg az alternatív tartalékvalutákról szóló viták is folytatódnak a jövőben. Ez az átalakulási folyamat azonban csak fokozatosan fog végbemenni – szögezi le az EIU elemzése.

Szabadulnának a dollártól

Kína: az USA legnagyobb hitelezőjeként aggodalommal figyeli Washington pénzügyi politikáját, aminek már többször is hangot adott. Peking attól tart, hogy az amerikai kormány válságkezelésével az USA adósságát elinflálja. A dollár kivételezett helyzetének megszüntetésére Kína több fórumon felvetette, hogy az IMF által használt SDR-rendszer vegye át a világ tartalékvalutájának szerepét. Ezt szorgalmazná többek között Oroszország is. Emellett Kína saját fizetőeszközének a világkereskedelemben betöltött szerepét is igyekszik erősíteni: a kínai kormány arra ösztönzi a hazai vállalatait, hogy a megrendeléseiket renminbiben bonyolítsák le. Emellett Oroszországgal és Brazíliával kétoldalú tárgyalásokat kezdtek annak érdekében, hogy a dollár helyett az egymás közti kereskedelemben saját fizetőeszközeiket használják. Arab országok: 2009 június elején négy arab ország szándéknyilatkozatot írt alá a Perzsa-öböl közös valutájának létrehozásáról. Az új monetáris unió közös pénze, a „kalídzsi” („Öböl menti") a tervek szerint 2013-ban lépne piacra. Latin-Amerika: Az ALBA, a latin-amerikai népek bolivári szövetsége hetedik állam- és kormányfői csúcstalálkozóján megállapodtak a sucre jövő évi  létrehozásáról. A sucre a  dollárral szembeni alternatívaként szolgálna az egymás közti kereskedelmi és fizetési elszámolásokban. Emellé felállítanák az ALBA Tartalékalapját, az IMF mintájára, amely a szegénység elleni harc fejlesztési projektjeit segítené. Az ALBA-t eredetileg 2005-ben, Venezuela és Kuba együttműködésével hívták életre, a Washington által szorgalmazott amerikai szabadkereskedelmi övezettel szembeni alternatívaként. Időközben csatlakozott a szerveződéshez Bolívia, Nicaragua, Ecuador, Honduras és három kisebb karibi állam, Dominica, Antigua és Barbuda, valamint Saint Vincent és Grenadines szigete is.

Szabó Zsuzsanna