2009. december. 15. 06:35 2009. december. 15. 09:34 Gazdaság

Már a versenyképesség sem az, ami volt. De mi van akkor velünk?

A GKI Gazdaságkutató Zrt. és a Microsoft minap közösen jelentette meg a 2009-es Versenyképességi Évkönyvet. A tanulmánykötet már a versenyképesség fogalmára is egy kritikusan átértékelt, bővített értelmezést javasol, hiszen ami korábban nagy előnynek számított, most hirtelen hátránnyá, kockázattá, kitettséggé, sebezhetőséggé vált. Vajon az új koordináta rendszerben hol tart Magyarország?

A versenyképességgel kapcsolatos gondolkodás a minél gyorsabb, annál jobb gazdasági növekedés paradigmájára épült, amit a válság most borított, és ezáltal azokat az európai felzárkózási-modernizációs modelleket is megkérdőjelezte, amelyek az elmúlt időszakban a gyors növekedés forrásaként a globalizáció, erőteljes tőkebevonás, piaci nyitottság és külgazdasági orientációra épült. Ezeket az országokat – például Írországot vagy a felzárkózó kelet-közép-európai államokat, köztük Magyarországot is – a válság ugyanis igen erősen megrendítette - állapítja meg a közelmúltban kiadott Versenyképességi évkönyv.

A kiadvány következésképp megjegyzi, hogy a fent említettek miatt a jövőben makroszinten sokkal nagyobb szerephez jutnak a rendszerkockázatok, a hosszú távú egyensúlyok, a fejlődés minőségi jellemzői. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy a válság mikroszinten a klasszikus húzóágazatokat súlyos kolonccá képes változtatni (ld. autógyártás), míg például a tipikusan rugalmatlan keresletű termékeket előállító mezőgazdaság a zuhanás során szilárd kapaszkodónak bizonyulhat.

A felzárkózó országok helyzete ugyan igen eltérő, de az szinte bizonyos, hogy a gazdaság olcsó külföldi finanszírozásának lehetősége már nem tér vissza. Már csak azért sem, mert finanszírozni kell az egekbe szökő államadósságot. Várhatóan a külföldi tőke előbb, vagy utóbb újra a gyorsan növekvő régiókba áramlik, de annak intenzitása a korábban tapasztaltnál feltehetően gyengébb lesz. Ezért az egyes gazdaságok versenyképessége a külföldi tőkevonzás szempontjából erősen felértékelődik. Az évkönyv készítői szerint tehát ehhez az új realitáshoz kell alkalmazkodni.

Versenyképességi évkönyv 2009

A Versenyképességi évkönyv 2009 szeptemberéig rendelkezésre álló adatok alapján készült. A kötetben a Magyarországgal összehasonlított országok három csoportja szerepel. Az első körbe olyan „benchmark” országok tartoznak, amelyek a világgazdaság fontos szereplői, de számukra Magyarország nem észrevehető versenytárs, teljesítményük vagy helyzetük miatt viszont a nemzetközi verseny (vagy összehasonlítás) szempontjából meghatározóak. (Például USA, Japán, Németország, Egyesült Királyság, illetve egyre inkább Kína és India). A második körbe a közvetlen versenytárs országok (Szlovénia, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Észtország), és kevésbé fejlett régi EU-országok (Görögország, Portugália) tartoznak. A harmadik csoport azokat az országokat tömöríti, amelyek a magyar gazdaságnál kevésbé fejlettek, de több versenyképességi előnyük miatt egyes területeken jelentős versenytársakként jelentkeznek (elsősorban Bulgária és Románia).

Hol áll állunk?

Magyarország az IMD World Competitiveness Yearbook összevont mutatója szerinti rangsorban az utóbbi években lefelé csúszott. A referencia országcsoportokhoz képest 2007-ig elég jól állt, 2008-2009-ben azonban látványos romlás következett be. Az összevont versenyképességi mutató 2009-ben Magyarországon esett a legnagyobb mértékben. Lengyelország, Csehország és Szlovákia – átlagos pozíciójukat tekintve – 2008-2009-ben lehagyták Magyarországot, úgy ahogy a korábbi években megelőzött Görögország, Spanyolország, Portugália és Szlovénia is.

Összevont versenyképességi rangszám, 2000-2009

A kormányzati és az üzleti hatékonyság romlott leginkább (Oldaltörés)

Az összevont mutatót alkotó részmutatók közül 2009-ben Magyarország esetében a kormányzati illetve az üzleti hatékonyság romlott a legerőteljesebben.

A kormányzati hatékonyság a Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból álló országcsoportban javult, Bulgária és Románia megtartotta pozícióját, míg Magyarországon 2005 óta meredeken romlik. Ehhez a Versenyképességi évkönyv szerint elsősorban a magas személyi jövedelemadó kulcsok, a magas tb-járulékok, valamint a belső és külső államadósság mértéke járult hozzá. A forint viszonylag stabil árfolyama, a betéti és hitelkamatok közti eltérés mértéke, a nyereségadó kulcsa és a vállalatalapítás módja viszont kedvező értékelést kapott és 2008-2009 összehasonlításában a költségvetési hiány csökkenését is elismerően említették nemzetközi elemzések.

Az üzleti hatékonyság rangsorában Magyarország ugyancsak lejjebb csúszott, korábbi pozícióját csak Csehország, Szlovákia és Lengyelország tartotta meg. A mutató összetevői közül különösen kedvezőtlen a kis- és középvállalatok működésének hatékonysága, a menedzserek vállalkozói hajlama, az üzleti világ vezetőinek szociális érzékenysége, a társadalom rugalmassága és alkalmazkodó képessége, valamint a globalizációhoz való viszonyulás.

E részmutatón belül Magyarország az átlagnál jobb értékelést kapott a menedzserek és szakértők jövedelme, az ipari órabérek és a feldolgozóipar egységnyi munkaerőköltsége vonatkozásában, valamint pozitív változásként értékeli az évkönyv, hogy javult a társadalom reformokkal kapcsolatos fogadókészsége.

A gazdasági teljesítmény tekintetében Magyarország helyzete 2000-2005 között jelentősen romlott: mind a visegrádi országok, mind Portugália, Spanyolország, Görögország és Szlovénia megelőzte. A Versenyképességi évkönyv szerint 2005-2009 között lényeges változás nem történt. E részmutatón belül a leggyengébb pontok a gazdaság különös érzékenysége a gazdasági ciklusok változására, az alacsony aktivitási ráta, a fiatal munkanélküliek magas aránya, valamint a gazdasági növekedés jelentős lassulása.

Az előző évhez képest elsősorban a külföldi működő tőke befektetések, az áruexport és a szolgáltatások exportja tekintetében javult leginkább Magyarország pozíciója.

Magyarország az infrastruktúra minőségét tekintve a vizsgált országok között a középmezőnyben található, és 2000 óta rendre jobb helyezést ért el. A nálunk fejlettebb országcsoporthoz képest ugyanakkor még mindig van lemaradásunk, ami a magas ipari elektromos áram költségekkel, a felsőfokú képzettségűek relatíve alacsony arányával, a távközlési beruházásokban való lemaradással és a magas vezetékes telefon tarifákkal függ össze.

Az előző évhez képest viszont a World Competitiveness Yearbook értékelése szerint Magyarország pozíciója javult az egészségügyi infrastruktúra, PC-penetráció, az internethasználók aránya és a környezetszennyezés terén.

A hosszú távú versenyképesség megteremtése érdekében a Versenyképességi évkönyv úgy értékeli, hogy a magyar gazdaságpolitika elsődleges teendői a termék- és szolgáltatáspiaci verseny erősítése, a munkaerőpiac rugalmasságának növelése, az adórendszer átalakításának folytatása, az oktatásnak és képzésnek a gazdaság szükségleteihez való alkalmazkodása, az üzleti környezet vállalkozásbarátabbá tétele, a kutatás-fejlesztés versenyképességet növelő hatásainak erősítése lenne.

Ugyanakkor megjegyzi, hogy Magyarországnak és a többi kis kelet-közép-európai országnak a méretéből és történelméből fakadó előnye a flexibilitás. Ha az ország a fent említett területeken képes a rugalmas reagálásra, úgy gyorsabban hagyhatja háta mögött a válságot és jobb esélyekkel indulhat a verseny ezt követő szakaszában. A túlfűtött politikai légkör, a társadalmi kompromisszum keresés gyengesége, a populizmus és egyéb szélsőségek erősödése azonban nem kedvez ennek a folyamatnak – áll figyelemfelhívásként a Versenyképességi évkönyv összegzésében.