Nem mindegy, hogy mit gondolnak rólunk a spekulánsok

A maga eszközeivel figyelmeztette a pénzpiac az országgyűlési képviselőket a költségvetési voksolás fontosságára. A forint ismét gyengülni kezdett, átlépve előbb az euróval szembeni 270-es árfolyamot, majd rövid időre a 280-ast is, a Budapesti Értéktőzsde indexe pedig október 26-ától keddi lapzártánkig mintegy 2000 ponttal zuhant. Bár mindkét mutató így is messze túlszárnyalja a márciusi mélypontot, a jelzésből egyértelmű, hogy a válsággal való küzdelem még nem lefutott játszma. Így aztán nem mindegy, hogy a befektetők és spekulánsok mit gondolnak Magyarországról. E tekintetben az elmúlt fél év kedvező fordulatot hozott, és ez voltaképpen egyetlen ténynek tulajdonítható: az államháztartás hiánya az idén ésszerű keretek között marad.

HVG

A válságkezelési siker mutatóinak maga a kormány nevezte ki a forint árfolyamát, az állampapírok eladhatóságát és hozamszintjét. Ebben a célrendszerben a március óta visszaerősödő forint a devizában eladósodott 1,7 millió háztartást segíti át a krízisen, a magyar állampapírok piacának normalizálódása pedig az államot menekíti ki a csődközeli helyzetből. Ezzel a mércével a mérleg megnyugtató: az ötéves állampapír-piaci hozamok a márciusi 13 százalékos negatív rekordról 7 százalék közelébe zuhantak (bár a múlt héten valamelyest emelkedtek), a jegybanki alapkamat (7,0 százalék) már kisebb, mint a válság beköszönte előtt, s a nyári hónapok óta a magyar állam nem csupán az IMF-kölcsön révén képes lejáró adósságait megújítani, hanem a pénzpiacról is. Drágábban ugyan, mint a nemzetközi szervezetek segítségére nem szoruló államok, de egyre mérséklődő kamatfelárral. Van azonban ennek a mérlegnek másik oldala is: az egyensúlyközeli állapotot idén csak a szociális kiadások radikális megnyirbálásával tudta megtartani a kormány. Jövőre pedig már nincs ilyen jellegű tartalék.

Ebből adódóan az állam által finanszírozott célok többségére nominálisan is kevesebb jut, mint az idén, így ezeken a területeken a 2010-es esztendő még nehezebb lesz. A gazdaság visszaesése a kincstári prognózis szerint még folytatódik (bár ezt a honi elemzők többsége túl pesszimista feltételezésnek tartja), és két év alatt a mínusz elérheti a 7-7,5 százalékot. Ez annyit tesz – hangzik a kormányzati érvelés –, hogy a válság nagyjából egyhavi GDP-t vitt s visz el. Ennek arányában csökkennek az állami bevételek, és ehhez igazítva kell megnyesni a közkiadásokat.

A hiánycél az idén a GDP 3,9, jövőre a 3,8 százaléka; az eltérés csupán 26 milliárd forint, a 13 529 milliárd forintra tervezett jövő évi kiadásokhoz viszonyítva szinte hibahatáron belüli tétel. Nem ebből fakadnak tehát a jövő évi megszorítások, hanem abból, hogy a gazdaságban bekövetkező jövedelemcsökkenés csak némi késleltetéssel jelenik meg az állami költségvetésben. A vállalkozói szféra befizetései a profit romlásával, a veszteségek képződésével folyamatosan mérséklődnek, a magánszemélyek adóiból-járulékaiból befolyó összeg a munkanélküliség növekedésével zsugorodik, a forgalmi jellegű adókból származó állami bevételek pedig a kereskedelmi trendet követve zuhannak (a kiskereskedelmi forgalom például idén az első két hónapban csak 2,5-3 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, júliusban és augusztusban azonban már 6-7 százalékkal). A fokozatosan apadó bevételek miatt még az idei deficitcél teljesülése is veszélybe kerülhet. Így véli az Európai Bizottság is, kedden megjelent prognózisában már 4,1 százalékra tippeli a 2009-es hiányt.

Szamárpad

Nagy galibát okozott volna, ha megszavazták volna a Fidesz módosító indítványait. E javaslatok ugyanis többé-kevésbé eleget tettek a kötelező ellentételezés elvének, ám a szabályt sokszor csak formálisan tartották be. Ennek eredménye többek között, hogy bizonyos tételeket több tízszeresen költöttek volna el. Erről részletesebben itt olvashat.

Míg az idei költségvetés a közszféra alkalmazottaitól és a nyugdíjasoktól vonta el arányosan a legtöbb jövedelmet, a jövő évi büdzsé tervezetével a kormány szembekerült az önkormányzatokkal, a vasutasokkal, a pedagógusokkal, az egészségügyben foglalkoztatottakkal, a tűzoltókkal, a társadalmi szervezetekkel és kamarákkal – szinte valamennyi érdekcsoporttal. A parlamenti vita során a kormánypárti módosító indítványokkal csupán az önkormányzati szféra és az egészségügy pozíciói javultak valamelyest, no és azoké a háztartásoké, amelyeket távhővel fűtenek (lásd Kármentés című írásunkat). A keresetek reálértéke viszont a januártól esedékes adócsökkentések következtében nőni fog, a nyugdíjak pedig lépést tartanak az inflációval – legalábbis a tervezettel. A foglalkoztatás terheinek csökkentésétől amúgy azt várja a kormány, hogy a gazdaság, ha túljut a holtponton, gyorsabb tempóra vált, mint amilyenre a korábbi súlyos adóterhekkel képes lett volna.

A törvényjavaslat a kormány elmúlt években végzett takarékossági és hatékonyságjavító intézkedéseinek a megkoronázása – büszkélkedett expozéjában Oszkó Péter pénzügyminiszter. Ezzel feltehetően olajat öntött a tűzre. A Fidesz vezérszónoka, Kósa Lajos tőle szokatlanul goromba hangot ütött meg, mondván: a tervezet „elképesztően brutális”, nincs iránya, ilyennel legfeljebb „egy felszámolás alatt álló vállalat középmenedzsere” áll elő. A költségvetési törvényjavaslat visszavonását az első pillanattól követelő Orbán Viktor Fidesz-elnök pedig a múlt héten Brüsszelben egyenesen úgy nyilatkozott, pártjának fel kell készülnie arra, hogy jövő tavasszal gazdasági vészhelyzettel találja magát szembe. A kijelentés egyszerre szólhat a nemzetközi szervezeteknek, amelyekkel a Fidesz újra akarja tárgyalni a mostani kormány által kötött kölcsönmegállapodás feltételeit, lehetőség szerint lazítva azokon, illetve a választóknak, akiket pártja azzal kecsegtet, hogy kormányra kerülve véget vet a megszorításoknak. Utóbbi alól a vészhelyzetre hivatkozva felmentést lehet kérni.

Addig még van idő a programot átgondolni, hiszen a költségvetési tervezethez a Fidesz politikáját megjeleníteni hivatott központi módosító indítvány a Költségvetési Tanács előtt gyászosan leszerepelt. A Navracsics Tibor frakcióvezető, Varga Mihály expénzügyminiszter, Latorcai János egykori ipari miniszter – jelenleg a KDNP frakcióvezető-helyettese – és társaik által benyújtott javaslat 450 milliárd forintot csoportosított volna át egyebek mellett gazdaság- és turizmusfejlesztésre, a foglalkoztatás és az egészségügy, valamint az önkormányzatok többlettámogatására. Ennek virtuális forrása kisebb részben a tartalékok csökkentése, 300 milliárd forint erejéig pedig a tervezettnél alacsonyabb kamatfizetési kötelezettség lett volna. Előbbi megoldást a Költségvetési Tanács a büdzsét övező „negatív kockázatok” miatt nem támogatta, utóbbit pedig azért nem, mert számításai szerint a – csaknem 1200 milliárd forintra tervezett – jövő évi kamatkiadásokat akkor lehetne 300 milliárd forinttal csökkenteni, ha a 2009-ben várhatóan 6–6,2 százalékos állampapírhozamok 1,4–1,6 százalékosra zuhannának, ami irreális feltételezés.

A Navracsics–Varga–Latorcai-féle indítvány a GDP 1,7 százalékát osztotta volna el más célokra, mint a kormány, annak is csak durván a fele menne közvetlenül gazdaság- és foglalkoztatásélénkítésre. Jutna viszont belőle bőségesen a kórházaknak és a háziorvosoknak, az iskoláknak és a tűzoltóknak, a sportra és a körjegyzőségekre. De a MÁV-nak már nem, holott a párt vezetői, a korábbi miniszter Fónagy Jánossal az élen, közleményeikben és sajtótájékoztatóikon hangosan ellenezték a vasúttársaság állami támogatásának csökkentését, a szárnyvonalak felszámolását. A gyér forgalmú járatok állami támogatására mégis csupán egy-egy egyéni módosító indítvány érkezett.

Veszélyes politikai tűzijátéknak minősítette a fideszes törekvéseket a Népszavának adott interjújában Bokros Lajos, az MDF fő gazdaságpolitikusa, hozzátéve: a hiánycélt semmilyen körülmények közt nem szabad fellazítani. „Bármilyen lazítás jele újabb válsághelyzetet idézhet elő” – hangsúlyozta az Országgyűlésben Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke, e megállapítást a jelenlegi kormánynak is címezve. Méltatta a tervezetet a Szabad Demokraták Szövetségének részletes elemzése is, ám a párt vezetői a keddi szavazás előtt néhány nappal váratlanul meggondolták magukat. Retkes Attila elnök az MTI-nek azt nyilatkozta, az országos ügyvivői testület és a megyei elnökök szerint a tervezet jelenlegi formájában elfogadhatatlan, mert nem fordít elég gondot a munkahelyteremtésre és a legszegényebbek védelmére. E markáns megállapítás dacára kedden a párt frakciója lényegében együtt szavazott az MSZP-vel. Igaz, megkérte az árát: ragaszkodott hozzá, hogy az állami vállalatok nyereségét-veszteségét a költségvetésben konszolidáltan megjelenítsék.

Miért nem hagyja a kormány, hogy a költségvetést már az utódja alkossa meg? – vetette fel a parlamenti vita során a fideszes Varga Mihály, aki nem kifogásolná, ha a választásokig az idei büdzsé maradna hatályban. Ez a közszférában némileg lazább gazdálkodást tenne lehetővé – és legfeljebb 1 százalékponttal nagyobb GDP-arányos deficitet, ami válságos időkben talán nem volna elementáris tragédia. Van azonban egy nagy kockázata: hogyan fogadnák a nemzetközi piacok az újabban jeleskedő Magyarországtól ezt a fordulatot. Mindazonáltal elemzői körökben nem is annyira 2010-et tekintik rizikósnak, sokkal inkább a következő két évet. Magyarországtól Brüsszel akkor már 3 százaléknál kisebb államháztartási hiányt várna el – ám nem bízik benne, hogy ez teljesül, új prognózisában az Európai Bizottság 2010-ben 4,2, 2011-ben 3,9 százalékos hiányt feltételez. A Pénzügyminisztériumnak a 2010-es esztendőt követő időszakra vonatkozó előrejelzését a Költségvetési Tanács is túl optimistának tartja. Úgy véli, a gazdaság nem lesz képes a várt csaknem 4 százalékos növekedésre, az államháztartás hiánya pedig több ok – például az állami vállalatok és a jegybank veszteségei (lásd cikkünket a 88. oldalon) – miatt nagyobb lesz a tervezettnél. Ez annyit tesz, hogy a jövő évi választásokat követő egy-két évben aligha köszönthet be a költségvetési engedékenység időszaka.

FARKAS ZOLTÁN