Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Bár az első Széchenyi Tervet a jelenlegi kormánypártok sikertörténetként értékelik arra hivatkozva, hogy egy forintnyi támogatás négy forintnyi beruházást indukált, illetve a kis- és középvállalkozói szektor jelentős támogatásához jutott, a program átláthatatlansága, sokak szemében a klientúraépítés eszközeként való megjelenése és a későbbi fejlesztési projektek méretei viszonylagossá teszik ezt a sikert. Ezért, ha a mostani gazdaságélénkítő terv meg akar felelni a bevezetőben idézett, inkább politikai lózungnak, semmint gyakorlati felhívásnak tetsző, ám mindenképpen nagyratörő célokat idéző címnek, elődjénél sokkal jobban kell teljesítenie.
A nagyobb teljesítményre már csak azért is szükség lesz, mert tíz évvel ezelőtt mind az ország gazdasága, mind a minket körülvevő európai- és világgazdasági környezet sokkal kedvezőbb volt a gyors fejlődéshez. Az akkori Széchenyi Terv ugyanúgy Matolcsy György nevéhez kötődik, mint a most bejelentésre váró. Az akkori elképzelések a 2001-2006 közötti időszakot ölelték fel, ám a Fidesz választási veresége nem tette lehetővé a program kiteljesítését és befejezését, hiszen Medgyessy Péter szocialista-szabaddemokrata kormánya az elhíresült kétszer száznapos program során nem a vállalkozások támogatására, hanem a szociális feszültségek csökkentésére költött hatalmas összegeket.
Mire osztott pénzt a Fidesz az első Széchenyi Tervben? Vállalkozáserősítési program: kis és nagyobb vállalatoknak egyaránt Turizmusfejlesztési program: főleg szállodafejlesztésekre Lakásprogram: főleg önkormányzati bérlakások építésére Regionális gazdaságfejlesztési program: szűk hatókör Energiatakarékossági program: lakások, épületek energiatahékonyságának támogatása Aktív foglalkoztatási célok támogatása: szűk hatókör Gyorsforgalmi utak fejlesztése: költségvetési társfinanszírozás Forrás: Ecostat |
A szintén sokat emlegetett kétéves 2001-2002-es költségvetésben 626,7 milliárd forintot különítettek el a Széchenyi Terv hét különböző programjának végrehajtására. E programok megvalósulása jelentette volna – a Fidesz elképzelései szerint – az ország számára a főbb kitörési lehetőségeket. Közéjük tartozott a vállalkozáserősítés, a lakásfejlesztés, a turizmusfejlesztés, a kutatásfejlesztés és innováció, az információs társadalom- és gazdaságfejlesztés, illetve az autópálya-építés, valamint regionális gazdaságépítés.
A kormány megrendelésére az Ecostat által 2002 májusában elkészített gazdaságossági gyorsmérlegből kiderült, hogy a 2001–2002-es időszakra a költségvetésben a programnak meghatározott állami társfinanszírozása volt. Méghozzá 2001-re 295,9 milliárd, 2002-re 330,8 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Közel 14 ezer pályázat érkezett be 2001 végéig, és ebből 11 ezer kapott támogatást elsősorban a vállalkozáserősítő keretből. A hat fő program keretében, a program első évében összesen 120 milliárd forint támogatást ítéltek oda, ami a 2002-es – akkor várható – GDP-nek a 0,7 százaléka volt. Az egyes pályázatok céljainak elemzése alapján 1 forintnyi támogatás 4 forintnyi beruházás indítását segítette elő.
A program folytatásának gondolata akkor jelent meg ismét, amikor a 2006-os választásokra készülő Fidesz kilátásba helyezte az Új Széchenyi Terv bevezetését. Úgy számoltak, hogy ezermilliárd forint vissza nem térítendő támogatással megerősítetik a kkv-szférát, további 500 milliárdot pedig az új – szóhasználatuk szerint – „adózó munkahelyek” megteremtésére fordítottak volna. A finanszírozására az EU-tól befolyó pénzek harmadát kívánták felhasználni. E program nagyságrendjét és lehetőségeit mutatja, hogy évekkel később a Bajnai-kormány a válság hatásainak enyhítésére a munkahelymegőrző vállalkozásfejlesztő programokra ennél valamivel többet csoportosított át.
[[ Oldaltörés (2. oldal: Az új Széchenyi-terv) ]]
A második Széchenyi-terv prioritásai nem változtak jelentősen elődje célkitűzéseihez képest. Közéjük tartozik az egészségipar – a gyógyszeripartól az orvosiműszer-gyártáson, a gyógyturizmuson át a négy nagy orvosi egyetem fejlesztéséig –, a zöldenergia felhasználásának elterjesztése, az energiahatékony lakásfelújítás illetve a lakásépítés is.
Matolcsy György sétál. Kinek jár pénz?
A terv középpontjában a kis- és középvállalatok támogatása, s ezen keresztül a munkahelyteremtés áll. A finanszírozására pályázatok útján uniós és hazai forrásokat terveznek felhasználni. A Matolcsy György szerint tömegesen megjelenő pályázatokat a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezi majd, de a pénz szétosztása a Fellegi Tamás alá tartozó nemzeti fejlesztési tárca feladata lesz.
Mivel a kormánynak a jelenlegi körülmények között meglehetősen szűk a mozgástere, a program megvalósítására bőséges belső források aligha lesznek, s főleg az uniós pénzek átcsoportosításával és az elérésüket nehezítő bürokrácia felszámolásával igyekeznek megtámogatni a vállalkozásokat.
Más nehézségek is támadhatnak a program megvalósítása során. A Magyarországon nyilvántartott 1,650 millió társaság közül valahol 100 és 200 ezer között van azoknak a cégeknek a száma, amelyek valódi vállalkozásként működnek. Ezért viszonylag korlátozott a támogatható cégek köre.
További nehézséget jelenthet, ha az EU-val jelenleg folyó költségvetési hiányról folyó vitában a túlzottdeficit-eljárásban szankcionálnak bennünket (ahogy ennek esélyéről mostanában elég sokat írt az európai sajtó), s nem jutunk hozzá a betervezett forrásokhoz. De ha az uniós pénzek rendelkezésre is állnak, az átcsoportosítások egy részéhez meg kell szerezni Brüsszel beleegyezését is, ami megnehezítheti a pályázatok kiírását vagy a megítélt pénzek folyósítását.
Végül kérdéses, hogy a lobbiérdekek mennyire befolyásolják a program megvalósítását. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint például évente legalább 600 milliárd forintnyi uniós pénzt kellene a vállalkozásoknak juttatni ahhoz, hogy érdemi gazdaságfejlesztésről lehessen beszélni. Nyilván mások is hamarosan benyújtják az igényeiket.
