Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Matolcsy György arra kérte Algirdas Semeta adóügyi biztost, hogy az Európai Bizottság "mihamarabb tegyen javaslatot a luxuscikkek forgalmi adójának normál kulcsúnál magasabb adóztatására". A miniszter meggyőződése szerint az uniós pénzügyminiszterek tanácsa kedvezően fogadna egy ilyen javaslatot, mert "a tagállamok többsége nehéz költségvetési konszolidációval néz szembe, és az államháztartási hiány, illetve az államadósság megfelelő keretek között tartása az egyik legfontosabb feladata és felelőssége a kormányoknak".
Semeta szóvivője ezzel kapcsolatban - első reakcióként - úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi uniós áfa-szabályok elvben nem teszik lehetővé a normál rátánál magasabb áfa-kulcsok bevezetését egyes termékekre, csak kedvezményes, alacsonyabb kulcsokét. Ez a rendszer még az egységes közös piac bevezetésekor alakult ki.
Az unióban azonban megindult a gondolkodás az áfarendszer reformjáról, és ennek elemét képezheti a ráták szerkezetének átalakítása is "összhangban a jövőben alkalmazandó adózási alapelvekkel". Ez a téma minden bizonnyal szerepelni fog abban az általános jellegű előterjesztésben, amelyet a bizottság még az év vége előtt ismertet a rendszer jövőjével kapcsolatban - tette hozzá.
A hvg.hu csütörtökön írt arról, hogy az áfakulcsnak elvben nincs felső korlátja, bár jelenleg egy tagállamban sem magasabb 25 százaléknál. Ez azt jelenti, hogy Matolcsy elképzelése úgy is valóra válhatna, hogy felemelnék az alapkulcsot 35 százalékra, és a két kedvezményes kulcs egyikébe sorolnák be a termékek többségét. Ez azonban elég abszurd lépés lenne, ami a feje tetejére állítaná az adóztatás logikáját, arról nem is beszélve, hogy a pénzügyi folyamatokban is jelentős zavarokat, például hatalmas inflációt idézhetne elő.
Matolcsy áfakulcsötlete különösen furcsa annak tükrében, hogy Magyarország kinyilvánította: kimarad az Euró Plusz Paktumból, mert többek között nem érdeke a tagállamok nemzeti adórendszerének (különösen a társasági adókulcsoknak) egymáshoz közelítése, mert ezzel a kormányzat szerint egyik jelentős versenyelőnyünket veszítenénk el.
