Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kedden a parlament sport- és turizmusbizottságának ülésén közölte, hogy a kormány 2012-től megadóztatja az online szerencsejátékot.

Az új szerencsejáték-törvény hónapok óta készül, ebben szeretnék szabályozni az online piacot is. Három lehetséges irány van: a teljes tiltás, a teljes liberalizáció vagy az állami monopólium fenntartása – információink szerint a kormányzat az utóbbit szorgalmazná.

Máltai csillagok

A szerencsejáték egész Európában állami monopóliumnak számít, de a szerencsejáték online műfajait (online sportfogadás, póker, kaszinó) folytató cégek az internetnek köszönhetően onnan szolgáltatnak, ahonnan az a számukra gazdasági vagy üzemeltetési szempontból a leginkább kedvező. Ezért megadóztatásuk is rendkívül nehézkes.

A nálunk ismert, jelentős online szerencsejáték cégek leginkább máltai bejegyzésűek; ebből az adóparadicsomból működnek a Betclick Limited, a Bet-At-Home és a Tobet.com fogadóirodák, a bet365.com, amely főként a online kaszinó és póker világában népszerű, valamint a Bwin, amely Európa legnagyobb online sportfogadási és szerencsejáték szolgáltatója, valamint több európai topfutballcsapat szponzora.

Online póker több gépen. Megfoghatatlan multik

AP

Nem látható pénzek

Az EU lényegében az első online kaszinó (1996) megnyitása óta nem talál fogást az online szerencsejátékon. Pedig igencsak szeretne, hiszen a szektor évek óta legalább háromszor akkora mértékben növekszik, mint az offline piac – ezen belül a legdinamikusabban Európa, amely a forgalom mintegy felét realizálja. A tortából az online sportfogadásé a legnagyobb szelet (mintegy 25 százalék), de nagyságrendileg hasonló méretű volt az online pókerasztalok és az online kaszinók bevétele is.

A szektor folyamatosan hízik, 2012-re egy globális prognózis szerint több mint 25 milliárd euró bruttó bevétel várható, emellett a mobilinternet terjedésében is további potenciális növekedési lehetőség rejlik. Az Európai Bíróság 2010 júniusában ugyan hozott egy határozatot, miszerint a tagországok – saját hatáskörben – akár be is tilthatják az internetes szerencsejátékot, illetve egy többszereplős piacon kiemelt jogosítvánnyal láthatnak el egy hazai telephellyel rendelkező céget az online szerencsejátékok kizárólagos bonyolítására. Az internetes fogadást azonban ettől még nem lehet leszűkíteni erre a cégre.

Így aztán ez a lehetőség sehol nem oldotta meg az alapproblémát, a globálisan tevékenykedő online szerencsejáték-cégek lokális felügyeletét és megadóztatását.

Jobbak a netes fogadási tétek

A vonatkozó hazai törvény úgy szól, hogy Magyarországon csak engedéllyel folytatható ez a tevékenység. Ilyen engedélye jelenleg egyetlen cégnek, a Szerencsejáték Zrt.-nek van. Csakhogy az online fogadóirodák, virtuális pókerasztalok és kaszinók fizikai valójukban nem itt működnek, csupán magyar nyelven (is) elérhetők – így jogilag nem korlátozhatók. Még akkor sem, ha egyikük sem fizet helyben adót.

Ezek a cégek ráadásul folyamatosan szívják el a játékosokat a Szerencsejáték Zrt.-től, mert jobb fogadási ajánlatokat adnak, mint az itthon adózni köteles magyar székhelyű állami társaság. A Kreatív egyik tavalyi riportja szerint 2006-ban az egyik nagy piaci szereplő 19 milliárd forintra becsülte a magyar sportfogadási piacot. Ebből akkor a Szerencsejáték Zrt. a piac kétharmadát uralta, úgy, hogy akkor még a világhálóra sem lépett fel. A jelenlegi helyzet valószínűleg már gyökeresen más képet mutat, ám az online fogadóirodák piaci erejéről konkrét számokkal még senki sem állt elő. Egyes becslések szerint a teljes hazai online szerencsejáték-piac mára elérhette a százmlliárd forint árbevételt, melyből a külföldi szervezők gazdagon részesednek.

Megfogni a másik végét?

Az online szerencsejáték adóztathatóságának van azonban egy esetlegesen járható útja is – kérdés, hogy a gazdasági miniszter erre gondolt-e. Adóügyi szakértők szerint érdemesebb volna a játékosokat megadóztatni, nem pedig a céget. A személyi jövedelemadóról szóló törvényből eleve levezethető, hogy az online sportfogadásból származó jövedelem egyéb jövedelmemnek minősül, s mint ilyen, adóköteles.

Már csak azt kellene kidolgozni, hogy e bevételekről az állam hogyan, milyen módon szerezhet tudomást, hogy ez az "egyéb jövedelem" ne legyen eltitkolható. Abból kiindulva, hogy becslések szerint idehaza akár 300 ezren is hódolhatnak e szenvedélynek, akár komoly bevétellel is lehetne számolni. Ehhez valószínűleg a bankforgalmi adatokat kellene a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a pénzintézetek közreműködésével folyamatosabban követni, hogy az önbevalláson alapuló személyi jövedelemadó-fizetéskor az eseleges nemfizetés megjelenjen.