Komoly tervekkel érkezik az akkugyári hulladékot feldolgozó cég Vésztőre, a CATL, a BYD és az EVE akkumaradékára utazik
Minden szabálynak megfelelnek, átláthatóságot biztosítanak és egy fillér állami pénzt sem kérnek, csak bizalmat a helyiektől. Ezt mondják a Vésztőn akkumulátoripari hulladékot feldolgozó üzemet tervező beruházók. És bizony jobb ha hozzászokunk, hogy a gombamód szaporodó hatalmas akkugyárak mellé fel kell nőnie az országban a hulladékfeldolgozásnak is.
Tartottak a technológia felfedésétől, és attól, hogy túl korán kerüljön a projekt nyilvánosságra, ezért igyekeztek radar alatt maradni
– indokolta Li Csiao, az NT Recycling Vésztő Kft. ügyvezetője egy budapesti háttérbeszélgetésen, hogy miért csak 3D-s grafikákkal illusztrálták honlapjukon az akkumulátoripari hulladék feldolgozására szánt saját fejlesztésű berendezésüket. Erre azt követően hívták meg a HVG-t, hogy lapunk először írt a Békés megyei településre tervezett üzemről és kérdéses grafikai megoldásról.
A beszélgetésen az ügyvezető-résztulajdonoson kívül részt vett az anyacég, az NT Recycling Kft. többségi tulajdonosa, a horvát nemzetiségű Aleksandar Dzombic, valamint magyar partnerük, a üzem számára vésztői telephelyén helyszínt biztosító Electraplan-Termelő Kft. ügyvezetője, Kincses Ármin, továbbá független szakértők, így a cégek számára környezetvédelmi engedélyezéssel kapcsolatos tanácsadással foglalkozó Varga József, továbbá Láng Győző, az ELTE TTK Kémiai Intézetének egyetemi tanára, a Magyar Akkumulátor Szövetség (HUBA) Biztonság, Egészség, Környezetvédelem Munkacsoportjának vezetője, és Éltető Andrea, a HUN-REN KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, több akkumulátoriparral kapcsolatos, lapunk által is idézett elemzés szerzője, aki korábbi cikkünkben is nyilatkozott az üggyel kapcsolatban.
Az ügy nyilvánosságra kerülése után a cég illetékesei és Láng Győző is sietett tisztázni, hogy nem akkumulátorbontó épül Vésztőn, mivel nem élettartamuk végére ért vagy selejtes kész akkumulátorok feldolgozását végzik majd.
Ehelyett elektrolitot még nem látott, a lítium-ion akkumulátorok celláinak gyártása során keletkező – anód-, katód- és szeparátorfóliából álló – gyártási hulladékot darálják majd le, és szeparálják a bennük található értékes, újrahasznosítható anyagokat. Az akkumulátorcella-gyártás egyik fázisában ezt a három réteget ugyanis méretre vágva, és megfelelő módon elrendezve helyezik a „cellákba” (valójában a megfelelő méretű és alakú tartályokba vagy tasakokba). Az elektrolitoldattal történő feltöltés egy következő lépésben valósul meg.
A Vésztőn feldolgozni kívánt hulladék a méretre vágás során leeső maradék. Ez a tevékenység, mint mondják, jóval kevésbé kockázatos mint az akkumulátorbontás, és a tervezett, éves szinten 2000 tonnás kapacitás is csekély.
Teljes átláthatóságot ígérnek
Bár, mint arra Láng Győző és a többi szakember is többször felhívta a figyelmet a kiépülő hatalmas hazai akkugyártási kapacitások növekedésével, és a használatban lévő akkumulátorok elöregedésével (már most is hatalmas mennyiségben vannak ott zsebünkben mobiltelefonjainkba, karunkon okosóráinkba, sufnijainkban barkács- és kerti gépeinkbe építve, de garázsainkban is elektromos rollereink, e-bike-jaink és persze elektromos autóink alkatrészeként is ) jóval nagyobb akkufeldolgozó kapacitásra – , és bizony nem is csak a gyártási hulladékot kezelő száraz módszerre – lesz szüksége Magyarországnak, mint amire a horvát-kínai-magyar vállalkozás készül. Tervezett kapacitásuk ugyanis elenyésző (egyelőre legalábbis, bővebben erről később) a jelenleg itthon keletkező, évi több tízezer tonnára becsült ilyen akkugyártási hulladékhoz mérve is.
A cég illetékesei szerint Kínában rendelkezésre álló, de saját innovációkkal tovább fejlesztett technológiát alkalmaznak majd, külön figyelmet fordítva a dolgozók és a környezet védelmére, amit külön kiemelt a horvát tulajdonos. Azt is hangsúlyozták a háttérbeszélgetésen, hogy minden erővel igyekeznek elkerülni a más cégek – mint a kormányzati hátszéllel Sóskútra ráerőltetett Andrada vagy a folyamatosan szabályokat sértő SungEel, amelynek több dolgozója szervezetében túl sok nikkelt mutattak ki – a társadalomban bizalmatlanságot keltő, rossz gyakorlatát, és az általuk alkalmazott kockázatosabb technológiát.
Li Csiao a telefonján meg is mutatta a honlapjukon csak 3D-s grafikaként látható berendezés fotóját. A fotón a honlapon szereplőhöz hasonló, valódi eszköz látható egy üzemben. A berendezés méretét úgy alakították ki, mondja, hogy beférjen egy standard 20 lábas hajózási konténerbe, de a belsejéről – az általuk kidolgozott technológia védelme érdekében – nem készítettek fotót. A kész berendezés az ügyvezető szerint már a második verzió, amely Kínában már két hónapos próbaüzemen is túl van. A próbaüzem során állítása szerint mérték a teljesítményét és a kibocsátását is.
A bizalomépítés jegyében teljes átláthatóságot ígérnek, például betekintést kívánnak biztosítani az üzembe, illetve lehetővé teszik, hogy élőben lehessen követni a működési adatokat, kibocsátást. Az ügyvezető szerint azt diktálja üzleti érdekük is, hogy potenciális vevőik is tisztában legyenek megfelelő működésükkel és hogy mennyi akkumulátor-hulladékból kinyerhető értékes alapanyagot – rézt és alumíniumot, illetve a kobaltot, lítiumot, nikkelt és grafitot tartalmazó fekete masszát – szeparálnak, hiszen ennek eladásától remélik a profitot.
Az akkugyárak megtérülő vonzása
Magyarországra egyértelműen az itt felépülő akkugyártói kapacitások vonzották a kínai és a horvát vállalkozót, akik azt mondják, számos korábbi megújuló energiás projektben működtek már együtt. A horvát tulajdonos ezen felül jelezte, hogy a magyar határhoz közeli Szlatináról származik, egyik nagymamája révén negyedrészt magyar, és egész életében szoros kapcsolata volt Magyarországgal.
A magyar partnerrel elmondása szerint egy napelemes projekt révén kerültek kapcsolatba. Az érdi Electraplan-Termelő Kft. alapvetően fémszerkezet-gyártással foglalkozik, például napelemek tartóelemeit készítik, de napelemes projekteket is lebonyolítanak. Kincses Ármin ügyvezető szerint vésztői telephelyük egy egykori honvédségi területen van, amely több kilométerre fekszik a település lakóövezetétől. A hulladékfeldolgozást a saját termelői kapacitásuk bővítése céljából tavaly itt felépített, de végül használatba nem vett 1200 négyzetméteres üzemcsarnokba telepítenék.
A cég illetékesei a beszélgetés során magabiztosak a megtérüléssel kapcsolatban. Azt mondták, azért is lehet kifizetődő állami támogatás nélkül is a beruházás, mivel az általuk alkalmazni kívánt technológiának a szokottnál jóval kisebb az energia- és munkaerőigénye, így alacsonyan tartható az üzemeltetési költség, az üzem felépítésére sem kell külön költeni – a magyar partner üzemcsarnokkal száll be, amit csak megfelelően kell berendezni –, és nagyon keresettek a piacon a hulladékból kinyerhető anyagok, mind az alumínium, réz, sőt egyre inkább a fekete massza is.
Az S&P Global Platts 2023 óta számon tartja a nikkel-kobalt-tartalmú fekete massza piaci árait Kínától Európán át az USA-ig. Az S&P akkor úgy becsülte, hogy
2020-50 között az akkumulátor-ágazat globális nikkeligényének 30, lítiumigényének 27, kobaltigényének pedig 40 százaléka biztosítható majd az akkumulátorfeldolgozás során keletkező anyag újrafelhasználása révén.
A fekete masszát ugyanakkor pont idén március elején nyilvánította veszélyes hulladéknak az Európai Bizottság, megtiltva az OECD-országokon kívüli exportját, annak érdekében, hogy elősegítsék az újrahasznosítást. A fekete massza tonnánkénti ára idén januárban egyébként 2200 dollár körül alakult az amerikai piacon.
Aleksandar Dzombic külön is hangsúlyozta, hogy eleve úgy kezdett 15-20 éve a megújulóenergiás ágazatban, hogy semmiféle állami támogatást ne kelljen igénybe vennie. Szerinte szinte az egész Európai Unióban, de a térségben biztosan az elsők között voltak ezzel, pedig projektjeik között több száz millió eurós is volt.
A szélfarm indulása azonban nem volt zökkenőmentes. A Forbes horvátországi kiadásának összeállításából kiderül, hogy természetvédelmi szervezetek 2014-ben beperelték a projekt eredetileg kiadott környezetvédelmi engedélyét arra hivatkozva, hogy abban nem vették figyelembe a fejlesztésnek a területen fészkelő ritka, szigorúan védett szirti sas-populációra kifejtett hatását. A pereskedés 2020-ig húzódott, de a bíróság végül elutasította a természetvédők fellebbezését.
A projekt megépülése után pedig probléma volt a turbinák okozta zajjal, ami miatt egészen tavaly nyárig csak ideiglenes engedéllyel működhetett a turbinapark. Igaz, működése bőven kifizetődő volt: 2022-ben az Ukrajnát lerohanó Oroszország okozta energiaválság évében 64 millió eurós profitra tettek szert, ami azóta némileg kisebb lett.
Dzombic a szélfarm okozta zajjal kapcsolatban azt mondta a HVG-nek, hogy az már múlt idő, a beruházók is komoly összegeket költöttek arra, hogy megfeleljen az előírásoknak.
Az Istra24.hr 2022-es cikkében exrendőrként és volt MMA-harcosként jellemzett vállalkozó nem csak megújulóenergiás projektekben gondolkodott: a Brijuni-szigetcsoporttal (ahol annak idején Josip Broz Tito egykori jugoszláv államfő építtetett rezidenciát) szemben a szárazföldön fekvő kis halászfaluban, Fazanában egymilliárd kunás, lakóparkot, hotelt és irodákat magába foglaló ingatlanfejlesztést tervezett, de végül visszalépett a helyiek által túl nagyszabásúnak ítélt és hevesen ellenzett projektről.
Bőven lesz mit feldolgozni itthon
A cég illetékesei abban is bízhatnak, hogy lesz elég feldolgozandó alapanyag – vagyis gyártási hulladék. Li Csiao szerint mind a BMW-nek beszállító EVE Powerrel, mind a Debrecenben hatalmas akkugyárat építő CATL-lel, mind pedig az autók mellett akkumulátorokat is gyártó BYD-vel aláírtak már szándéknyilatkozatot majdani stratégiai partnerségi megállapodásról.
Ebből persze logikusan következik, hogy bőven az üzem jelenleg tervezett évi 2000 tonnás kapacitása fölötti hulladékmennyiség is a rendelkezésre állhat majd, és a tulajdonosok nem is tagadják, hogy számolnak bővítéssel, de jelezték ehhez előtte szeretnék megszerezni a bizalmat.
Magyarországon jelenleg évi 60 ezer tonnára becsülik a gyártási hulladék éves mennyiségét, de ha kiépül a tervezett teljes, éves szinten több mint egymillió tonnás magyar akkumulátorgyártó kapacitás, ez az érték egyes becslések szerint 150 ezer tonnára is növekedhet majd.
„Bízunk a technológiánkban és türelmesek vagyunk” – mondta ezzel kapcsolatban a kínai tulajdonos, Aleksandar Dzombic pedig hozzátette:
Lépésről lépésre haladunk, ez egy kis lépés lesz.
A vesztői bővítés azonban még messze van, és az üzem sem holnap indul. Az illetékes békési kormányhivatallal egyelőre előzetes, informális egyeztetéseket folytattak Kincses Ármin szerint. Bemutatták az üzem beindításával kapcsolatos 144 oldalas dokumentációt, válaszoltak a felmerült kérdésekre, most a hivatal – amely külsős szakértőket is bevont az értékelésbe – visszajelzésére várnak.
A magyar partnercég ügyvezetője ugyanakkor hangsúlyozta: ez még nem a hivatalos engedélyezési eljárás. Azt várhatóan majd csak nyár közepén indítják el, miután a hivatal is képbe kerül az alkalmazni tervezett technológiával kapcsolatban, és miután ők maguk is tájékozódtak hasonló üzemekben Kínában, ahova édesapja, az Electraplan tulajdonosa, és talán ő is kiutazik a következő hónapban.
Kincses Ármin szerint a helyi közösség is elfogadóbb már a projekttel kapcsolatban: a legutóbbi közmeghallgatáson tapasztalatai szerint az emberek 20-30 százaléka támogatta a projektet, és bár a többiek nem, de a hangulat nem volt nyíltan ellenséges. Szerinte a legnagyobb veszély, ha nem technológiai, hanem politikai kérdésként viszonyulnak a projekthez, amit szeretnének elkerülni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
