Az Irán elleni esetleges EU-olajszankciónak - amelyet a piac a legjelentősebb ellátási kockázati tényezők között tart számon - nem lenne jelentősebb árfelhajtó hatása - vélik londoni elemzők. A londoni gazdasági napilap forrásai szerint a szélsőséges árkockázatokra kötött  opciós "biztosítási" kontraktusok 50 dollártól 150 dollárig terjedő olajárakra vonatkoznak.

A keddi londoni kereskedésben a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri Brent olajféleség hordója 108 dollár körül mozgott a legközelebbi, januári teljesítési határidőre. A Financial Times szerint az opciós kontraktusokból ítélhetően a befektetői vásárlások a legutóbbi időszakban most már inkább az olajárak megugrására koncentrálnak.

A jövő év végi 130-155 dolláros olajárra szóló piaci kötések száma az elmúlt hat hónapban 25 százalékkal emelkedett a New York-i árutőzsdén, és különösen a múlt hónapban ugrott meg, miután az EU felvetette az Irán elleni olajimport-embargó lehetőségét az iráni rezsim nukleáris fejlesztési programja miatt.

Londoni iparági szakelemzők szerint azonban az Irán elleni uniós olajszankciónak nem lenne jelentősebb hatása. A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja - amely rendszeresen közöl olajpiaci elemzéseket is - legújabb helyzetértékelésében azt írta, hogy EU-embargó esetén Irán legfeljebb még nagyobb mennyiségű olajat exportálna kelet felé, de ettől még ugyanúgy értékesíteni tudná exportra szánt teljes olajmennyiségét, mint eddig. A ház szerint az iráni nyersolaj vásárlóinak koncentrációja növekedne ugyan, de az valószínűtlen, hogy az exportmennyiséget egy ilyen uniós intézkedés befolyásolná.

A Barclays Capital londoni elemzői szerint ha az iráni olajra vonatkozó EU-szankciók célja Teherán bevételeinek jelentős mértékű csökkentése lenne, az jó eséllyel nem járna nagyobb sikerrel, mint az 1988 óta érvényben lévő amerikai szankciók. Irán legnagyobb olajvásárlója Kína, napi félmillió hordós importtal, utána India (0,32 millió hordó), Japán (0,27 millió hordó) és Dél-Korea (0,24 millió hordó) következik. Ezek az országok teljes nyersolajigényüknek egyaránt a 10 százalékát Iránból szerzik be, Kína és India pedig ellenzi bármilyen szankció bevezetését Irán ellen. 

Kína ráadásul jelentősen növeli is iráni olajimportját; az idei év elejétől októberig terjedő időszakban 32 százalékkal több iráni olajat vásárolt, mint a tavalyi év azonos szakaszában - áll a Barclays Capital legújabb olajpiaci elemzésében.

A Moody's Investors Service hitelminősítő ugyancsak friss, Londonban befektetőknek összeállított előrejelzése középtávon csökkenő olajárakkal számol. A Moody's várakozása szerint az amerikai alaptípusnak tekintett West Texas Intermediate (WTI) átlagára jövőre 90 dollár, 2013-ban 85 dollár lesz hordónként, a 2013 utáni középtávú előrejelzési időszakban pedig 80 dollárra süllyed tovább. A cég a Brent olajféleségre 95 dolláros jövő évi átlagárat jósol, 2013-ra 90 dolláros, középtávra pedig - a WTI-hez hasonlóan - szintén 80 dolláros Brent-átlagot vár.

Kedden visszavett jövő évi globális olajkeresleti előrejelzéséből kedden a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA), és a lassúbb gazdaságnövekedésre hivatkozva ötéves távlatban is lefaragott olajkeresleti prognózisából. Jövőre a szervezet szerint így is nő az olaj iránti világkereslet, napi 90,3 millió hordóra, az idei 89 millió hordóról. Ez az előrejelzés ugyanakkor már napi 300 ezer hordóval csökkentett prognózis, a fél évvel korábban az IEA által valószínűsített jövő évi kereslethez képest. 2013-ig a szervezet nem számít a globális kereslet jelentős enyhülésére.

Az IEA úgy véli, hogy ötéves távlatban a globális olajpiac két éve tartó szoros kínálata enyhülhet: a kínálati oldalt erősíti Líbia és Irak olajiparának vártnál gyorsabb ütemű kilábalása, valamint az, hogy az amerikai, agyagpalából bányászható palaolaj mennyisége 2010-2016 között napi 1,3 millió hordóval növeli meg a globális kínálatot. A Kőolaj-exportáló Országok (OPEC) olajára az IEA jelenleg napi 30,2 millió hordónyi keresletet vár 2012-ben.