Simor András beszámolt arról, hogy a Deloitte Magyarország Kft.-nek két szerződése volt a Malév privatizációja során, az egyik a légitársasággal, a másik alvállalkozóként, a Burai-Kovács Ügyvédi Irodával. Mindkettőt 10 millió forint körüli ellenértékkel kötötték. A Malév megbízásából az információs memorandumot véleményezte a társaság, és működtette az adatszobát, amely az összes Malév szerződést és a kapcsolódó dokumentumokat tartalmazta - tette hozzá Simor András.

Simor András (jobbra) és Simon András érkeznek a mai meghallgatásra

MTI / Földi Imre

Az ügyvédi iroda azért szerződött a Deloitte-tal, mert az ÁPV Zrt. a jogi tanácsadási szerződésbe olyan feladatokat is belefoglalt, amelyekre nem jogi szakértőt kellett alkalmazni - ismertette Burai-Kovács János, az ügyvédi iroda tulajdonosa.

A kockázatelemzésre vonatkozó kormánypárti kérdésekre Simor András részletesen levezette, hogy miért volt szükség a Malév magánosítására. Emlékeztetett rá, hogy a légitársaság már két évtizede veszteséges volt, és a 2004-es uniós csatlakozással megszűnt az állami támogatás lehetősége. A kért moratórium 2007 végén lejárt, így addig kellett eladni a Malévet, de a vevők nem tolongtak, és így három privatizáció is sikertelen lett. A 2006-os kiírásban az állam olyan tulajdonost keresett, amelynek volt szakmai tapasztalata, és pénze is. Miután csak egy ilyen - az Airbridge - jelentkezett, és az idő is szorított, döntenie kellett az állami tulajdonosnak.

"A nagy kockázatú üzleti terv is jobb a garantált csődnél" - fogalmazott Simor András. A kockázat abban az üzleti modellben rejlett, amely orosz utasokat akart - budapesti átszállással - az EU-ba szállítani. Ugyanakkor a vevőjelölt hozta az orosz állami Vnyesekonombank (VEB) garanciáját, pénzt ugyanis a többi pályázó nem tudott ajánlani - fűzte hozzá. Simor András emlékeztetett arra, hogy egyetlen kelet-európai állami légitársaság sem volt nyereséges ebben az időben, az osztrák légitársaság egy euróért, a svájci pedig ellenérték nélkül cserélt gazdát.

Burai-Kovács János elmondta: irodája a három sikertelen privatizációs eljárásban is tanácsadója volt az ÁPV-nek. A 2006-os privatizációra nettó 12 millió forintért szerződött, ehhez jött a Deloitte nettó 10 millió forintja. A Deloitte ajánlata ugyan 28 millió forintra szólt, de elfogadta a kisebb összeget, azzal a kikötéssel, hogy felelőssége is csak 10 millió forintig terjed. Beszámolt arról is, hogy a VEB 100 millió eurós garanciájának - hiteligérvényének - a tartalma homályos volt, így azt több fordulóban tisztázták.

A bizottság meghallgatta még Jakab Ágostont, aki a vagyonértékelést végző  American Apraisel cég képviselőjét, aki elmondta, hogy a hozam alapú értékelést az üzleti terv alapján végezték, míg az eszköz alapúnál a vagyont vették számba. A harmadik - 2006-os - értékelésnél hozam alapon már nem tudtak értéket felmutatni, a veszteség miatt. A vagyon pedig egy Boeing gépből, a Malév névből és a Százhalombattától Ferihegyig tartó kerozin vezetékből állt.

Szabó Andrást, a Rezonátor Kft. ügyvezetőjét a cége és az Airbridge között született szindikátusi szerződésről kérdezték a bizottság kormánypárti tagjai. Ennek a lényege az volt, hogy a Rezonátor közreműködik a Malév reorganizációjában, és ha tőzsdére viszik a céget, a Rezonátor akkor jut hozzá a fizetségéhez.

Az ügyvezető beszélt arról is, hogy élettársa, valamint cégének pénzügyi és befektetési igazgatója Költő Magdolna, akit az AirBridge tulajdonosaként a bizottság korábban már kétszer is meghallgatott. Varga István (Fidesz) bizottsági elnök kérdésére pedig Puch Lászlóhoz (MSZP) fűződő viszonyát ismertette: több mint 20 éve üzleti és privát kapcsolatban állnak, de a Malév privatizációjánál nem álltak kapcsolatban.