A kínai lopakodók a görög kikötőkön át veszik be Európát
Kína rengeteg beváltatlan ígérettel és néhány látványos logisztikai beruházással hódítja meg Európa legbetegebbjét, Görögországot. Az EU félve nézi a távol-keleti ország térnyerését, miközben a görög adósság finanszírozásában Kína nemigen akar részt vállalni.
"Mi az egyetlen út Görögország túléléséhez? Az, hogy inkább Kínától vagy Oroszországtól kérjünk kölcsön pénzt, semmint az Európai Uniótól vagy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF)." A Magyarországon sem idegen sommás vélemény Mikisz Theodorakisztól, a nagysikerű film, a Zorba, a görög zeneszerzőjétől származik.
Bár elsőre leegyszerűsítőnek tűnik a volt kulturális miniszter véleménye, az élet őt igazolja: Kína egyre több területen van jelen a görög gazdaságban és a távol-keleti állam a görögökön keresztül próbál további stratégiai pozíciókat fogni Európában. A kínaiakat szinte bármi érdekli, amihez olcsón hozzá lehet jutni.
A dél-európai államoknak az államháztartásuk, bankrendszerük szanálása érdekében minden eurócentre szükségük van. A legsúlyosabb helyzetben lévő Görögország esete ugyanakkor még annyiban is figyelemre méltó, hogy mind a kínai befektetések volumene, mind a növekedés üteme lélegzetelállító. A kínaiak az áruszállítás területén szinte mindenre lecsapnak, amivel a Kínától Európáig húzódó logisztikai láncukat, a "modern Selyemutat", ki tudják egészíteni. Eközben a Kínába irányuló görög export is rendkívül dinamikusan növekszik, az idei első negyedévben 269 százalékkal nőtt a görög kivitel 2011 hasonló időszakához viszonyítva.
Elsősorban kőolajtermékek, pamut, valamint gyógyszerek kiviteléről van szó. A bővüléssel Kína a görög export célországok között a 13. helyre ugrott előre. (Miközben az EU tagállamaiba irányuló kivitel 6,8 százalékkal csökkent, a Közép-Keletre és Észak-Afrikába irányuló export is nőtt 98 százalékkal.) A kínaiak a görög állam finanszírozásában ugyanakkor visszafogottak: inkább arra várnak, hogy az EU–IMF–Európai Központi Bank-hármas oldja meg a problémát.
Görögország: Kína kapuja?
Két évvel ezelőtt, Zhang Dejiang miniszterelnök-helyettes látogatása alkalmával minden idők legnagyobb volumenű európai befektetési szándéknyilatkozat-csomagját írták alá a kínaiak a görög kormánnyal. A 14 pontos megállapodásban több milliárd eurós befektetésekről volt szó, elsősorban a tengeri logisztika (hajóépítés- és kikötőüzemeltetés, kereskedelmi hajózás), telekommunikáció, turizmus és olívaolaj-előállítás területén. De szóba került az is, hogy Kína részesedést vásárol a görög államvasutakban (OSE).
Azóta folyamatosan röppentek fel hírek az esetleges invesztíciókról: például, hogy kínaiak vennék meg az athéni nemzetközi repülőtér német kézben lévő 40 százalékos tulajdonrészét. Átvennék a thesszaloniki, a korinthoszi, a voloszi és az alexandrúpoli kikötőt. Konténerkikötőt építenének Kréta szigetén. Beszállnának valamelyik görög állami bankba. Részt vennének a vasúthálózat fejlesztésében. Elhagyatott olimpiai létesítmények területén hoznának létre logisztikai központot.
A nagyratörő tervek Kína szempontjából nem is tűnhettek olyan nagy befektetésnek. Miközben Európa adóssághegyeket halmozott fel, Kína 3300 milliárd dollár devizatartalékon csücsült, és az amerikai államadósság finanszírozásán kívül egyre nagyobb elánnal ruházott be a világban. Nyersanyag- (bányászat, energiaipar, mezőgazdaság) és logisztikai beruházások (út-, vasút-, kikötő stb.) váltak fő célpontjává. A beruházásoknak ugyanakkor csak minimális része irányult Európába: a kontinens politikai széttagoltsága, az egységes jogrendszer hiánya, a munkajogi kötöttségek, valamint az európai partnerek félelme Kínától (és az európai szabadalmak elorozásától) összességében nem tették túl vonzóvá Európát a kínaiak számára.
Emellett azt is látni kell, hogy a hangzatos kínai bejelentésekből a gyakorlatban sok esetben nem lesz semmi. (Ahogy eddig ez a tapasztalat a tavalyelőtt megkötött magyar-kínai megállapodásokkal kapcsolatban is.) Görögország esetében a 14 pontos csomagból nagyon kevés valósult meg. A kínai Cosco a pireuszi kikötő kettes termináljának a használati jogát már azt megelőzően bérbe vette 35 évre 4,2 milliárd dollárért, mint ahogy a kínai-görög kormányközi szerződéseket aláírták. A Cosco elbocsátotta a munkavállalók hatodát, a béreket pedig harmadára csökkentették (napi 40 euróra), a túlórát nem fizetik ki, és a szakszervezetek is megtörtek. Ezzel szemben viszont fellendült a kikötő forgalma, és már épül a harmadik terminál.
A logisztikai beruházáson kívül csak a ZTE telekommunikációs vállalat pár tízmillió euró értékű megvalósult befektetéséről beszélhetünk egyelőre. Ezen kívül egy négymilliárd eurós hitelkeret nyílt még meg görög hajózási vállalatok számára, hogy Kínában épített hajókat vásárolhassanak (Kína egyik problémája, hogy az oda érkező áruk jelentős része külföldi, nagyrészt görög hajókon érkezik). A kínai PR-gépezet kiválóan működik: miközben a legtöbben meg vannak arról győződve, hogy Kína markában tartja a görög gazdaságot, valójában inkább az óvatosság és kivárás jellemzi a kínai befektetőket.
Térhódítás-logisztika
"A kínai befektetők megjelenésével Görögországban még mindig meglehetősen alacsony a kínai működőtőke-állomány. Voltak látványos vásárlások, de nem olyan rettenetesen komolyak" – mondta Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) munkatársa, Kína-szakértő. Egy kiemelt terület van: az áruszállítás. A logisztikai lánc összes elemét szeretnék maguknak tudni és ennek megfelelően fektetnek be. Így például azt szeretnék, hogy a nyugat-kínai Chengduból a pireuszi kikötőig a saját hajóikon, a maguk által üzemeltetett kikötőkbe jussanak el a saját termékeik – tette hozzá Matura.
A nyugati tagállamok egyértelműen nem örülnek, hogy Kína fontos pozíciókra repül rá Görögországban. A franciák a víz- és csatornaközmű, a németek az energiaszektor olyan szereplői, melyekkel a kínaiaknak ütközniük kellene – és ezek a nagy uniós tagállamok különösen nem nézik jó szemmel a kínaiak terjeszkedését. "Mondhatni egészpályás letámadásban van Kína, de ez pusztán üzleti alapon történik" – emelte ki Matura. Pletykák keringenek ugyanakkor arról is, hogy a vezető kínai telekomcégek alacsony áraikkal kiszoríthatják a nyugati versenytársaikat a déli és kelet-európai uniós tagállamokból. A piacszerzés azonban komoly veszteségeket okoz ezeknek a vállalatoknak a gazdasági válság éveiben, viszont a leginkább ezek integrálódtak az európai termelői szektorba. Az érintett cégeknek (például a Huaweinek) ma már több ezer alkalmazottja van Európában.
Kína számára két fontos irány van az európai együttműködés területén: a logisztika, hogy termékeiket el tudják juttatni a világ összes tájára, valamint a technológiai transzfer, hogy minél gyorsabban meg tudják szerezni a high-tech iparban lévő know-how-t. "Európában főként a magas hozzáadott értékű termékeket gyártó, csúcstechnológiával dolgozó cégekkel keresik a kapcsolatot" – fejtette ki a hvg.hu-nak Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Kína-szakértő. Ilyenből Görögországban kevés van (a napenergia-ipar területén vannak komolyabb fejlesztések – szerk.), ezért ott a logisztika a fő csapásirány.
Görögország a legkevésbé versenyképes tagállam az EU-ban, ezt az is mutatja, hogy a teljes görög export egynegyede a magyarnak – mondta Inotai András, az MTA Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének kutatási vezetője. Ugyanakkor változás érzékelhető a görög export területén. Az EU-n kívülre irányuló görög exportban idén 80 százalékos emelkedés volt tapasztalható, amiből jelentős szeletet hasít ki Kína. A kínaiak alapvetően alapanyagot vásárolnak, feldolgozott termékeket kevésbé: ez alól a görög mezőgazdasági termékek képeznek kivételt (pl. olívaolaj, bor). Ha össze akarjuk hasonlítani a Görögországba irányuló kínai exportot a Magyarországra érkezővel, akkor azt látni kell, hogy a hellének komoly mértékben elmaradnak tőlünk, körülbelül egy a tízhez az arány a Kínából érkező import esetén.
Inotai szerint még a mezőgazdaság lehet olyan szektor, ahová a kínaiak biztosan befektetnének. Afrikában és a Nyugat-Balkán egyes országaiban is vásároltak komoly földterületeket, ami Kína számára különösen fontos, hiszen a távol-keleti állam területének alig hét százaléka művelhető. Az MTA kutatásvezetője el tudja képzelni, hogy néhány állami vállalat privatizációjában is részt vegyen Kína, ám a stratégiailag fontos közműcégeknél Inotai is kizártnak tartja a kínai térnyerést.
Megosztja az EU-t
Salát Gergely szerint Brüsszelt egyre kevésbé veszik komolyan a kínaiak: míg 6-8 éve még uniós vezetőkkel is leültek egyeztetni, addig ma már a tagállamok megosztására játszanak és egyenként ülnek le velük tárgyalni. “Le tudják kenyerezni a déli tagállamokat, és így gazdasági előnyökhöz jutnak” – mondta a Kína-szakértő. Hasonlóan látja Matura Tamás is, aki szerint politikai trójai faló lehet Kína a déli országokon keresztül. Az EU döntéshozatali rendszerére a tagállamokon keresztül lehet hatása a kínai térnyerésnek – mondta Matura. Azok az államok, ahol Peking befektet, bizonyos mértékig Kína lekötelezettjei lesznek. Így később, ha Kína kérni fog valamit, akkor nehezen lehet majd visszautasítani.
A kínaiak nyomulásával kapcsolatban az MKI munkatársa érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy a távol-keleti állam vezetői nagyon jól tudják, hogy nem csak Dél-Európa, hanem a kelet-közép-európai régió is éhezik a kínai forrásokra. "A kínai kormány most már azt csinálja, hogy összecsődíti ezen államok vezetőit egy városba és oda szinte mindenki hanyatt-homlok rohan, hogy a kínaiakkal beszélni tudjon" – fejtette ki Matura. Szinte egymás sarkát tapossák a régiós vezetők a kínai pénzekért, a pekingi kormány így még válogatni is tud, hogy milyen befektetésekre adjon pénzt. "Ők pedig csak olyan projektre adnak, amelynek a megtérülésében rendkívül biztosak" – hangsúlyozta a szakértő. (Szerdai hír, hogy Debrecenből is elmaradnak a várt kínai befektetők, egyelőre csak bizonytalan ígéretekkel gazdagodhat Kósa Lajos városa).
Az európaiak legnagyobb szívfájdalma, hogy a kínaiak az európai adósságokat csak nagyon szűkkeblűen akarják finanszírozni, és ez Görögországban sincs másképp. "Sosem vesznek annyi állampapírt, hogy azzal meghatározó szintet érjenek el" – emelte ki Salát Gergely, aki szerint inkább megvárják, míg az EU kihúzza a görögöket a slamasztikából, és csak utána cselekednének. Kína ugyanakkor igyekszik felkészülni Görögország kilépésére az euróövezetből: egy június eleji intézkedés értelmében a minisztériumoknak javaslatokat kellett kidolgozniuk erre az esetre, miután a szakértők szerint egy ilyen szcenárió hatással lenne a kínai fizetőeszköz, a jüan árfolyamára.
Salát szerint a történésekre az is befolyással bír, hogy Kínában politikai generációváltás zajlik, nagy a helyezkedés, komolyabb gazdasági döntések nem születnek. Emellett a kínai közvélemény nyomását is figyelembe kell vennie a pekingi vezetésnek, mivel a kínai átlagemberek ellenségesen tekintenek minden olyan bejelentésre, mely a számukra rendkívül gazdag európai államok megsegítéséről szól. "Miért kockáztatja a kínai kormány azt a pénzt, amit a kínai szegények takarítottak meg?" – érzékelteti a kínaiak álláspontját a Kína-szakértő. A kínai közvélemény kevéssé fogékony az európai, az amerikai és kínai gazdaság egymásra utaltságára, így folyamatosan nő a nyomás Pekingen, hogy az európai országmentésektől tartsa távol magát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
