A lap hétfői száma szerint a nagybani (elosztók) szereplőinek jellemzően eszük ágában sincs adózással foglalkozni, emiatt a kiskereskedők sem lehetnek patyolattiszták. Az adóhatóság tapasztalatai szerint az áru sokszor eleve csalással kerül az országba, olyan cégeken keresztül, amelyek nem fizetik be az áfát az áru után. Az adásvétel azonnali és készpénzes.

A kizárólag erre a célra létrejött társaságokat akár havi, kétheti rotációban alapítják kínai állampolgárok, vagyis mire a hatóság utolérné őket, a következő fuvar már egy új, vegytiszta cégen át érkezik meg. Jellemzően az ügyletek résztvevői egy családból, ismerősi körből állnak, általában 50-100 fős csoportot alkotva.

Ebben a körben a hatóság tapasztalatai szerint inkább azért nem fizetnek adót, mert feltűnne a sumákolás. A háttérben leginkább a teljesen eltérő kultúra, az adófizetéshez fűződő általános viszony és az ismeretek teljes hiánya áll. Kínában évente egyszer kell egyetlen, átalány jellegű adót fizetni, az itteni rendszer így számukra befogadhatatlan. Ha azonban kell, fizetőképesek. Többször is előfordult, hogy a hatóság több tízmillió forint értékű árut foglalt le adótartozás fejében, s a kereskedő szinte azonnal, készpénzben kifizette az adóhátralékot, csak az áru megmaradjon.