Az IMF az erről szóló tanulmányt kedden ismertetett féléves jelentésének egyik fejezetében publikálta. A tanulmány azt a kérdéskört járja körül, hogy az infláció az elmúlt években miért szokatlanul stabil a fejlett gazdaságokban a korábbi válságidőszakokban tapasztalt jelentős csökkenéshez képest.

Az IMF szerint az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a kibocsátási rés, azaz a tényleges kibocsátás és a termelői kapacitások különbsége alacsony. Ez arra utalna, hogy a termelői kapacitásokban, és így a foglalkoztatásban bekövetkezett visszaesés elsősorban strukturális természetű. Akik így látják, azok úgy gondolják, hogy a nagy jegybankok által bevezetett monetáris enyhítés végső soron csökkenthet a munkanélküliségen, de ennek komoly ára lehet, hogy a gazdaságok túlfűtötté válnak, és az infláció felfut.

A szervezet ugyanakkor arra világít rá, hogy a fogyasztói árak drágulási üteme az elmúlt években inkább azért volt stabil a fejlett gazdaságokban, mivel sikeresen becsülték meg a jegybankok az inflációs várakozásokat, és ezáltal magát az inflációt is.

Az IMF szerint a fejlett gazdaságokban annak ellenére vannak a jegybanki célok közelében a hosszú távú piaci inflációs várakozások, hogy az egyes havi inflációs adatok jelentős ingadozást mutatnak. Ezenkívül, az alacsonyabb infláció idején kevésbé reagál a munkanélküliségi ráta változására az infláció üteme.

Így - a szervezet szakértői szerint - nem szabad, hogy a magas infláció miatti aggodalmak eltántorítsák a fejlett gazdaságok jegybankjait a gazdaságösztönző monetáris politika alkalmazásától.

A viszonylag lapos Phillips-görbe (amely az alacsonyabb munkanélküliségi ráta és a magasabb infláció között állapít meg kapcsolatot) és az inflációs várakozások kellő lehorgonyzottsága így arra utal, hogy bármilyen átmeneti gazdasági túlfűtöttség csak kissé lenne hatással az inflációra.

Az IMF ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet: ha csorbul a jegybanki függetlenség, az inflációs kockázatokhoz vezet. A múlt tapasztalatai egyértelműen rávilágítanak arra, hogy inflációs kockázatokkal jár, ha a monetáris politikai döntéshozatalt politikai motivációk befolyásolják.

A washingtoni székhelyű szervezet szakértői ezen kívül arra hívják fel a figyelmet, hogy a stabil és alacsony inflációs ütem elterelheti a döntéshozók figyelmét más egyensúlytalanságokról. A kétezres években az alacsony infláció számos országban az eszközárak emelkedésével párosult, míg ma, a jegybanki célokhoz közeli infláció mellett magas munkanélküliség figyelhető meg.