„Állandóan a nyakunkra járnak ellenőrizni. El van szórva a csokipapír, ugrik a bónusz” – meséli Magyarország legnevesebb húsfeldolgozójának, a Pick Zrt.-nek az egyik dolgozója. A fenyegetettségnek meg is volt a hatása: ilyen kihágás ez elmúlt félévben már csak egyszer fordult elő.

A Pick Zrt. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója agrárérdekeltségeinek a zászlóshajója. Csányi az elmúlt egy héten azzal került a címlapokra, hogy piaci áron 11 milliárd forinttal csökkentette az ellenőrzése alatt lévő OTP-befektetéseit. A szokatlan mennyiségű és időzítésű tranzakciót, ami átmenetileg a részvényárfolyam 20 százalékos esésével járt, azzal indokolta, hogy 50 milliárd forint értékben agrárberuházásokra készül, amihez szükség van likvid pénzre. Az eladásra azért most került sor, mert az árfolyam most érte el azt a sávot, amikor a megbízás alapján a távollétében is automatikusan elindult az értékesítés.

A Pick Zrt.-nél jelenleg gyakorlatilag hadigazdálkodás folyik, melynek egyik része a bérköltségek könyörtelen féken tartása. Januárban új típusú bérrendszert vezetett be a cég, a vezetés állítása szerint a tavalyinál kevesebbet senki nem keres, bár három éve semmiféle béremelés nem volt a cégnél, sőt a kormány ambicionálta bérkompenzációt sem hajtották végre. Van olyan dolgozó, aki csupán hat forinttal kap többet tavalyi bérénél, néhányuk fizetése nagyobb mértékben emelkedett. Ennél lényegesebb változás, hogy pluszpénzt csak akkor kapnak, ha az üzem összességében növeli az eredményességét. A 2011 októberében kinevezett Nagy Endre vezérigazgató szerint nonszensz, ha veszteséget termel egy részleg, miért fizetnének pluszt, még akkor is, ha tíz dolgozóból kettő húzza az igát, a többi meg lógatja a lábát. Ezzel együtt az év első négy hónapjában átlagosan kilenc százalékkal növekedtek a bérek 2012 hasonló időszakával összehasonlítva.

Nagyító alatt

Horváth Szabolcs

Összesöprik az utolsó fillért is

Az alapanyag és a bérköltség a legnagyobb kiadás – mondja a vezérigazgató. Az üzem nyereségességében kell érdekeltté tenni a munkásokat, sok selejt eltűnt, kevesebbet járnak a gépek, ami óriási megtakarítást jelent. Épül az új kontrolling rendszer, mára kézben tartják a gyártást, hetente nézik az eredményességet és nagyító alatt vizsgálják, miben tértek el a sztenderdektől, mit kell korrigálni azonnal. A személyi és anyagjellegű ráfordítások kis mértékben már tavaly is csökkentek, igaz, az árbevétel is alacsonyabb volt valamelyest az egy évvel korábbinál.

Probléma, hogy az alapanyag drága, de ezen nemigen lehet változtatni a közeljövőben: több százmilliárd forintra lenne szükség az ágazatban, hogy a feldolgozásnak legyen elég sertésalapanyaga. Az állatállomány az elmúlt években tovább csökkent, így a Pick továbbra is javarészt külföldről vásárol sertéshúst, „még a téliszalámihoz való nagysúlyú zsírsertést is úgy kell összevadászni a termelőktől”.

A húsiparnak nagyon rossz éve volt a tavalyi, 12 milliárdos veszteséget termelt 2012-ben az ágazat egésze. Ugyanakkor Csányi nem hisz a gyengélkedő cégek állami megsegítésében. „A Magyarországon működő hús- vagy akár tejipari cégek nem egymással versengenek, hanem a nemzetközi áruházláncok révén például a német vagy a lengyel beszállítókkal. Ám csak akkor tudunk versenyképesek lenni, ha a legkorszerűbb üzemeket építjük meg, és a magyar agrárium legalább olyan költséghatékonyan állítja elő az alapanyagot, mint a németek vagy a lengyelek” – mondta a Népszabadságnak a Bonafarm-csoport tulajdonosa, aki szerint a hatékonytalan üzemek állami támogatása csak azt eredményezi, hogy a probléma rövid időn belül újra előkerül, miközben a tulajdonosi tőkéből működő üzemek helyzete még nehezebbé válik.

Titokzatos partner

A Pick szempontjából kulcsfontosságú lenne a részvétel a mohácsi vágóhíd felépítésében. A hvg.hu által megkérdezett szakemberek szerint Csányi vágóhídálma teljesen logikus elképzelés, hiszen a Bonafarm húsfeldolgozási költségei jelentősen csökkennének a beruházással. A Pick beszállítóinak többsége a Dunántúlon termel, a jelenlegi vágóhíd Szegeden üzemel, a gyár üzemeinek egy része pedig Baján, Alsómocsoládon és Pécsett van, tehát a disznók „sok üzemanyagot esznek meg”, mire célba érnek, és a minőségük is romlik. Egyes vélemények szerint akár 1000 forinttal is olcsóbban vághatnak sertést, ha Mohácson megépülne a beruházás, így annak több tízmilliárdos költsége reális időn belül meg is térülne. A Pick vezérigazgatója szerint a vágóhidat kétmillió vágásra szeretnék felfuttatni, ami még így is elmarad a francia, holland, spanyol 10-20 milliós kapacitású vágóhidaktól.

Izgalmas kérdés, hogy kivel társul Csányi a vágóhíd-beruházással. Piaci pletykák szerint a milliárdos olasz vállalkozó, a korábban a Kispest FC mecénásaként feltűnt Pini Piero jöhet szóba, aki a Mohácshoz és Szegedhez közeli Kiskunfélegyházán már működtet egy egymilliós, Lengyelországban pedig egy hárommilliós kapacitású sertésvágóhidat. A cégéből, a Hungary Meat Kft.-ből tavasszal kivált három azonos profilú cég, melyek célja még nem tisztázott. (Ezek közül kettő hárommillió, egy pedig félmillió forint jegyzett tőkével jött létre) Pini az egyik megkerülhetetlen és messze a legkevésbé ismert hazai agrárfeldolgozó-ipari vállalkozó, de azt, hogy a Pick Zrt. vele indítana közös vágóhídi beruházást, a Bonafarm-csoportot jól ismerő forrásunk tagadta.

Maradnak prémium

Nagy Endre szerint Magyarországon ebben az ágazatban csak beruházgattak az elmúlt 20 évben, muszáj lépéseket tenni, és lehetőleg nem tyúklépéseket, ha életben akar maradni a magyar húsipar. Beruházásokra akkor is szükség van, ha közben le kell nyelni az e-útdíjat, a tranzakciós adót és a magas felvásárlási árakat.

Ugyanakkor szerinte csak a biztos piac tudatában lehet beruházni, miközben nem könnyű piacokat szerezni, de megtartani sem, mivel erősen érezhető mindenütt a protekcionizmus. Amellett, hogy technológiát fejlesztenek, költenek a marketingre, termékinnovációra is szükség van. Ezzel kapcsolatban Nagy Endre elmondta, hogy „ha beledöglünk is, ragaszkodunk a prémium termékekhez”, mert nem tehetnek „lebutított árut” a téliszalámi mellé. Nagy Endre elmondta, hogy a termékportfóliót is módosítják, ha kell: ha egy termék regionálisan veszteséget termel, abbahagyják a gyártását. Erre sok példa van, de ilyen például, hogy Dániába nem adnak el bacont már, mert nem nyereséges.

A vezérigazgató szerint az egyik legfontosabb feladat a pontos előrejelzés. A téliszalámi előállítása három hónapot vesz igénybe, nagyon kockázatos pontos adatokat beszerezni a piacról ilyen időtávlatban. Ugyanakkor a szalámik gyártási folyamatának megfelelő időzítése és a készletek csökkentése kulcskérdés az eredményesség javításához és a termékminőséghez egyaránt. A szalámigyártáshoz egyébként egyre nehezebb beszerezni az alapanyagot, hiszen a hazai sertésállomány a rendszerváltás körüli tízmilliós szintről mára hárommillió alá csökkent, így a téliszalámihoz ideális, tenyésztésből kivont anyakocákból és nagysúlyú sertésekből nincs elegendő hazánkban, hiába próbálja a cég még hirdetésekkel is összeszedni a szükséges mennyiséget. A többi, téliszaláminál olcsóbb, de a névtelen áruknál azért drágább termékek minőségéhez is ragaszkodnak, nem a termékek kizsigereléséből kívánják a gyárat megmenteni.