Beindult a jegybanki propagandagépezet

Az Átkos időket idézően fojtja el Matolcsy György elnök a jegybankban a szólásszabadságot. Senki nem vehet részt gazdasági tematikájú rendezvényen, vagyis ott, ahol a kormány gazdaságpolitikáját kritika érheti. Még a kutatók sem mehetnek el tudományos konferenciákra, az egyetemek, szakmai szervezetek meghívásait le kellett mondaniuk. Az MNB sem ad otthont szakmai fórumoknak. A Magyar Közgazdasági Társasággal közösen március 25-ére – Az exportsiker vállalati nézőpontokból címmel – a Szabadság térre meghirdetett rendezvényt technikai akadályokra hivatkozva lefújták. Költségtakarékossági okokkal indokolták az április 5-ei konferenciájuk elmaradását, amelyen korábbi jegybankelnökök – köztük a New York-i Fedé, valamint az MNB-t kétszer, 1990–1991 és 1995–2001 között irányító Surányi György – szólaltak volna fel.

A Monetáris Tanács ülésterme

Fazekas István

 A diktatórikus jegybanki hatalomátvétel szembetűnően köszön vissza az MNB legfrissebb inflációs jelentésében is. E háromhavonta megjelenő kiadvány eddig a jegybanki stáb legfontosabb szakmai anyaga volt; alapos, magas színvonalú és objektív helyzetértékelése miatt nemcsak hazai, hanem külföldi gazdaságkutatók és elemzők is szentírásként kezelték. Már csak azért is, mivel nemegyszer kritizálta a kormány tevékenységét, annak pártállására való tekintet nélkül. Noha például Matolcsy elődje, Simor András 2007 márciusában Gyurcsány Ferenc javaslatára került az MNB élére, ez nem volt akadálya annak, hogy az inflációs jelentés Gyurcsány 2009. áprilisi távozásáig folyamatosan figyelmeztessen rá: a 3 százalék alatti GDP-arányos deficit eléréséhez további megszorítások szükségesek. Maga Simor is többször nyilvánosan bírálta Gyurcsányékat, hogy terveikkel az ország nem mászik ki a kátyúból.

E kormánykritikai él Matolcsy érkezésével egy csapásra eltűnt. A három hónappal korábbi inflációs jelentést készítő stáb mára jócskán kicserélődött – jobbára a felsőbb pozíciókban lévőket bocsátották el –, a megmaradtaknak pedig megparancsolták, hogy nem bírálhatnak, s a gazdasági növekedésre és a költségvetési egyenlegre vonatkozó számaik nem lehetnek rosszabbak a kormányéinál. Ennek legdurvább megnyilvánulásaként már az MNB taksálja a legtöbbre az idei GDP-t, az szerinte fél százalékkal nőhet (lásd táblázatunkat), jövőre pedig 1,7 százalékkal. S a számok mellett a kísérőszövegek, magyarázatok is jelzik, hogyan kíván megfelelni Matolcsy annak a jegybanktörvényi kitételnek, mely szerint a „független” MNB-nek a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatnia kell a kormány gazdaságpolitikáját. Ez a törekvés szült olyan megfogalmazásokat, mint például hogy „felvevőpiacaink élénkülésével a növekedés 2013-tól folytatódhat”, noha nincs mit folytatni, hiszen tavaly 1,7 százalékkal visszaesett a gazdaság. A növekedés húzóereje az MNB szerint az export lesz, az autóipari beruházásoknak köszönhetően. Jelesül a január végén debütált Mercedes-modelleknek, amelyek gyártásának helyszínéül a Daimler Benz még a Gyurcsány-kormány alatt, 2008 júniusában választotta Kecskemétet.

Feltűnően kihangsúlyozza az állam jótékony hatását a gazdasági folyamatokra az MNB jelentése. A szerzők láthatóan a jogkorlátozó intézkedések – mindenekelőtt az alkotmánymódosítások – miatt külföldön már szalonképtelen kormányt próbálják jobb színben feltüntetni a választások előtti évben. Az inflációs jelentés szerint például a tavaly 5,2 százalékkal visszaesett beruházások az idén, állami megrendeléseknek köszönhetően, „számottevően” élénkülhetnek. Ennek fedezetét azonban szinte kizárólag EU-források teremthetik meg, melyeket – mondta Matolcsy még miniszterként, tavaly októberben – az infrastruktúra fejlesztésére fordítanak, de szerephez juthat a mezőgazdaság is. A vállalatok beruházási lehetőségeit, válság- és más diszkriminatív adóival, éppen a kormány foszlatta szerte, miközben az üzleti szféra a kedvezőtlen piaci kilátások és a szigorú banki hitelfeltételek miatt amúgy sem igen hajlik most fejlesztésekre. Komoly új befektető pedig „a jogsértő vagy a joggal visszaélő lépések miatt megfelelő nemzetközi garanciák nélkül nem akar idejönni” – állapította meg a GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb prognózisában.

A leglátványosabb jegybanki pálfordulás a költségvetés megítélésében mutatkozik, amit az inflációs jelentést ismertető Virág Barnabás közgazdasági előrejelzési és elemzési igazgató úgy vezetett fel, hogy „a kormány többször bebizonyította a költségvetés melletti elkötelezettségét” – mintha nem is jegybanki alkalmazottként, hanem kormánytisztviselőként beszélt volna. A három hónappal korábbival ellentétben az MNB most már számol a pénztárgépek bekötéséből származó gazdasági kifehéredés pozitív hatásával, és már azt is elfogadja, hogy az államkincstártól összejön a tervezett 80 milliárd forint tranzakciós illeték. Igaz, ebből még mintegy 60 milliárd hibádzik, aminek beszedéséhez – olvasható az inflációs jelentésben – a Nemzetgazdasági Minisztériumnak lépéseket kell tennie. Ezt Matolcsy előző munkahelye meg is ígérte az MNB-nek. Vagyis úgy fordult a széljárás, hogy a nyilvánosság az MNB-től tudja meg: a kormány tovább emeli a tranzakciós illetéket. Vagy a kulcs növelésével, vagy az illetékköteles államkincstári tranzakciók körének kiszélesítésével, például a nyugdíjkifizetések adómentességének megszüntetésével. Mivel e lehetőségek bármelyike nehezen vállalható a választás előtti évben, az sem kizárt, hogy a kereskedelmi bankokra kirótt illeték mértéke nő tovább, aminek a levét persze az ügyfeleik isszák meg. 

 E tehernövelés lehet az a költségvetési kiigazítás vagy annak egy része, amit az Európai Bizottság és az IMF is elengedhetetlennek tart, s amelynek szükséges mértékét a Pénzügykutató Zrt. 150-200 milliárd forintra becsüli. Még ha az a fideszes pr-szótárban továbbra sem kiigazítás, legalábbis a Matolcsy-féle MNB szerint ilyenre nincs szükség ahhoz, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány a túlzottdeficit-eljárásból való kilépéshez szükséges szinten, 3 százalék alatt maradjon az idén, sőt jövőre is. Ez szerepel majd a Brüsszelnek a napokban benyújtandó konvergenciaprogramban is. Kérdés, átlát-e a szitán az Európai Bizottság. Mindenesetre az IMF legfrissebb jelentésében úgy véli, az Orbán-kormány helytelen eszközökkel, főként a külföldi cégekre kivetett egyszeri adókkal, és nem a kiadások visszafogásával nyomta le a hiányt. Ebből a The Wall Street Journal arra következtet, hogy Magyarország nem kerül ki a túlzottdeficit-eljárásból, tetejébe pedig még akár 500 milliárd forintos uniós támogatástól is eleshet.

A kormányzati sikerpropaganda újabb megcáfolásaként február végén összegében rekordmagasra, 21 630 milliárd forintra – a GDP 80 százaléka körüli szintre – emelkedett az államadósság, ami a 3 ezermilliárd forintos magán-nyugdíjpénztári vagyon einstandolása ellenére 10 százalékponttal nagyobb a válság előttinél. Az IMF szerint csak akkor csökkenhet, ha az államháztartási hiány 2015-re a GDP 2 százaléka alá olvadna. Ehhez azonban elengedhetetlen a gazdaság felpörgése, amihez a kamatcsökkentés önmagában nem elegendő alap, különösen, amikor a hitelezés csatornái sérültek – állapítja meg az IMF. Az alacsony kamatkörnyezet az ingatag piaci helyzetben csak a forint leértékelődéséhez vezethet, ami viszont az állami devizatartozások magas, közel 45 százalékos aránya miatt tovább növelheti az államadósságot.

Márpedig nem kétséges, hogy a hatéves alelnöki mandátumát múlt szerdán kitöltött Karvalits Ferenc távozásával a monetáris tanácsban immár 7:1 arányban többségben lévő Matolcsyék folytatják a kamatcsökkentéseket. A HVG információi szerint addig, amíg a jegybanki alapkamat le nem megy 5 százalékról 4-re. Az inflációs jelentés készítői nyíltan meg is üzenték, a 3 százalékos jegybanki cél alatti pénzromlás és az alacsony gazdasági növekedés egyaránt a monetáris lazítás irányába mutat. A rezsicsökkentés, illetve az ennek révén leszorított, februárban 2,8 százalékos infláció ugyan elsősorban kampánycélokat szolgál, ám erre hivatkozva Matolcsyék azt is bizonygathatják, hogy nincs inflációs veszély, tehát szabadon lehet a kamatokon faragni. Vagyis azt, amivel Simorékat bírálták, hogy túlságosan az inflációra koncentrálnak – s azért nem akarnak lazítani –, most a saját érvrendszerükbe emelik. A megfélemlített stáb pedig ezt megtámogatja azzal, hogy az MNB még jövőre is 3 százalékos inflációt vár – szemben a kutatók, elemzők döntő többségével, valamint az IMF-fel és az Európai Bizottsággal –, ami a rezsicsökkentések folytatására utal.

Belevágna Matolcsy a kinevezése előtt imamalomszerűen ismételgetett unortodox monetáris politikába is, vagyis abba, hogy a kamatcsökkentések mellett az MNB Magyarországon eddig szokatlan módszerekkel – például a kereskedelmi bankoknak közvetlenül nyújtott hitelekkel – is élénkítse a gazdaságot. Csakhogy nem tudja, hogyan valósítsa meg ezt. (Időközben kiderült, a csütörtöki bejelentésről szóló elemzésünket itt olvashatják - a szerk.) Hogy a mikéntre az inflációs jelentésben nem találni még utalást sem, annak oka prózai: április 7-én zárul le az a kétfordulós pályázat, melynek során az új vezetés – központi bankokban meglehetősen szokatlan módon – a dolgozóitól vár monetáris politikai ötleteket.

CSABAI KÁROLY