Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
A Magyar Állam január közepe és március vége között szeretné értékesíteni a Takarékbankban szerzett többségét, emellett megvenné a Raiffeisen Bankot már január közepén a Széchenyi Bankon keresztül. 2008 előtt a bankok értékesítése gyakori, normál tranzakció volt a régióban, volt eladó is, vevő is bőven. Ez ma már nincs így, kevesebb a vevő, de ők ugyanolyan körültekintőek, sőt talán még óvatosabbak, mint régen. Vagyis egy dealhez sok idő és sok jó szakember (jogász, tranzakciós tanácsadó) szükséges – írja a belengetett állami bankeladással és bankvásárlással kapcsolatban a Pénzkérdés blog.
A blog szerint bankot nem könnyű eladni, két hónap alatt különösen nem. Hacsak, nem egy már jó előre megírt forgatókönyvről van szó, amelyen a nemzetközi tender csak díszcsomagolás. Ez fordítva is igaz, amikor az állam fizet be egy bankvásárlásba. Nehezen hihető, hogy a Raiffeisen és a Széchenyi Bank közötti ügyletet valóban nyélbe ütik január közepén, hacsak nem előzte azt meg már egy több hónapja folyó és részletekbe menő, már az árat is magában foglaló egyeztetés.
Bonyolult folyamat
Az olyan nemzetközi, nyilvános pályázat, vagy más néven tendereztetés, mint amilyen a Takarékbank eladása is lesz, bonyolult folyamat, de megéri, mert általában jobb árat eredményez, mint egy szűk, meghívásos eladás. A kitűzött 2 hónapos menetrend helyett egy igazi pályázat valójában a bejelentéstől az aláírásig legalább 6, de inkább 9 hónap, vevőjelölteket kell keresni, ki kell találni, hogy mivel lehet röviden kedvet csinálni a portékához. A Takarékbanknál külön kérdés, hogy az egészen speciális állami szabályozási kockázat mentén hogyan készíthető olyan reális értékelés, üzleti terv, amely a folyamat alapja lehet.
Fazekas István
Amikor megindul a folyamat, a potenciális vevők 2-3 oldalas bemutatóanyagot, úgynevezett teasert kapnak az eladást vezénylő tanácsadótól. Az érdeklődők szándéknyilatkozatot írnak alá, titoktartást vállalnak és megkapják a részletes információs memorandumot. Amelyik vevőnek a részletek megismerése után is érdekes marad a bank, azzal indul el az érdemi munka. Gyakran sokan bejelentkeznek a folyamatba valós szándék nélkül, pusztán azért, hogy jobban megismerjék a konkurenciát. A vevőjelölteknek sokszor már ebben a fázisban is kell adni egy előzetes ajánlatot, árat, fizetési struktúrát. Ez nem kötelez ugyan semmire, mégis mindenki komolyan veszi. Hiszen, mindenki attól tart, hogy amennyiben túl keveset mond, nem hívják meg, ha túl sokat, akkor pedig kellemetlen kufárkodás lesz nagyon levinni a végső árat.
Kedvezőtlen esetben kevés a vevő, de ha van megfelelő mennyiségű komoly érdeklődő, akkor az eladó készít a számára elfogadható, szimpatikus vevőkről egy short listet és 3-5 vevőt beenged az adatszobába, amely lehet valóban egy nagy szoba, tele papírokkal, de ma már sokkal inkább egy folder és benne fájlok rendezett tömegei. Az adatszobában mindenféle belső szabályzat, pénzügyi jelentés, jegyzőkönyv, hatósági vizsgálat elérhető, és természetesen egyedi szerződések, vagy ha ezt a banktitok nem teszi lehetővé, akkor szerződésminták. A vevők általában nem csak saját munkatársaikkal, hanem jogászokkal, auditorokkal végzik az átvilágítási munkát.
A vevők ezen kívül egy klasszikus bankeladás során találkozhatnak a menedzsment tagjaival és akár vakvásárlások, fióklátogatások révén is tájékozódhatnak. Ha két hónap van az egész folyamatra, ez aligha fog beleférni. Jó esetben a folyamat végén még mindig van egy-két valódi vevő, amellyel az árban és a szerződés szövegében kell megállapodni. Egy bank sohasem csak egy forintban meghatározott vételár, hanem felelősségek sora, kit illet egy esetleges büntetés, egy előkerülő csontváz, az eladó szeretne ezekkel a későbbiekben már nem nagyon foglalkozni, a vevő pedig szeretne a régmúlt kockázataitól védett lenni. Általában ez az egyeztetés is igen hosszú, ráadásul a kialkudott árat mindig módosíthatja a külső környezet változása.
Ha mindenben sikerült megegyezni, eredményt lehet hirdetni. Valójában még a bejelentéssel sincs vége a folyamatnak, a vevő ilyenkor még rácsodálkozik bizonyos kockázatokra, próbál vételárat csökkenteni A folyamatba még beleszólhat a Gazdasági Versenyhivatal, vagy a Magyar Nemzeti Bank, de azért innen már elég ritka a kellemetlen fordulat, az elállás. Maga a végső adásvételi szerződés több száz oldalas lehet valamennyi melléklettel, mindenféle opciók, felelősségek, struktúrák pontosan le vannak írva benne.
