Megéri bratyizni egy diktátorral?
Szerdán Budapestre érkezik Türkmenisztán elnöke, Gurbanguli Berdimuhamedov. Az elnök látogatásáról nem sokat tudni, korábban azt lehetett hallani, gazdasági megállapodásokat is köt a türkmének vezetője a magyar kormánnyal. A közép-ázsiai állammal egyelőre alig kereskedünk, de az ottani kapcsolatok kiépítése teljesen más mederben zajlik, mint nyugaton. Az meg, hogy az ország gyakorlatilag egy diktatúra, a nyugati kormányokat sem zavarja az üzletelésben, a magyar kormány is pragmatista megközelítést visz.
Szerdától kétnapos látogatásra érkezik Magyarországra Gurbanguli Berdimuhamedov, Türkmenisztán elnöke. A közép-ázsiai államfő magyarországi látogatásáról múlt héten lehetett először értesülni azerbajdzsáni hírforrásokból: Berdimuhamedov kormányzati együttműködési szerződéseket jön aláírni, látogatása pedig azon gazdasági kezdeményezés nyomán született, amelyről a felek az év elején állapodtak meg.
Az Orbán-kormány az utóbbi években a keleti nyitás politikájának égisze alatt több, demokratikusnak egyáltalán nem nevezhető, és az emberi jogokat tiszteletben nem tartó állammal bratyizott le a gazdasági előnyök érdekében. Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Fehéroroszország – csak hogy pár államot említsünk a listáról. A keleti nyitásért cserébe például magyar marhák mentek Azerbajdzsánba, Kazahsztánnal pár éven belül egymilliárdos áruforgalmat szeretnénk összehozni. Orbán Viktor miniszterelnök pedig úgy tűnik, csodálja azt, amit Közép-Ázsia államai letesznek az asztalra. Hatalmas, az ország gazdasági életét meghatározó keleti beruházásról, exportpiaci bővülésről egyelőre azonban nem hallani. Pragmatikus építkezés zajlik, melynek Türkmenisztán is egy eleme, vagy csak minimális gazdasági előnyökért barátkozik a magyar kormány diktatúrákkal?
Egyelőre nem igazán pörög a türkménekkel a kereskedelem
Türkmenisztánnal hazánknak nem igazán vannak gyümölcsöző gazdasági kapcsolatai, bár Szijjártó Péter szerint az ország a harmadik legfontosabb partnerünk a téren a régióból. A KSH statisztikái szerint 2012-ben alig 6 ezer dollár értékben hoztunk be terméket Türkmenisztánból, az összeg 2013-ra is mindössze 260 ezer dollárra nőtt. Kivitelünk kicsivel több mint 13 millió dollárt tett ki két évvel ezelőtt, tavaly, egy egyszeri ügyletnek köszönhetően 111 millió dollárra ugrott a mutató. A jelek szerint Türkmenisztánnak nincsenek olyan termékei, vagy legalábbis minimális mennyiségben, melyet a hazai piacon teríteni lehetne, a majdnem 82 milliárd eurós tavalyi kivitelben a 111 millió türkmenisztáni export pedig nem képvisel jelentős szeletet.
Szijjártó Péter külügyminiszter-helyettes, akkor még külgazdasági államtitkárként, februárban azt mondta, hogy a magyar cégeknek több ágazatban is lehetőségük nyílhat arra, hogy belépjenek a türkmén piacra. A mezőgazdaság és élelmiszeripar területén már van sikertörténet, a türkmén söripar egyik legnagyobb beruházását egy magyar cég végezte el, s a magyar mezőgazdasági technológia iránt komoly érdeklődés van. Hazánkat emellett érdekli a türkmén földgáz is – Azerbajdzsánon és Törökországon keresztül jöhetne az energiahordozó Európába –, illetve az építőipar területén is versenyben vagyunk nagyberuházásokért. A türkmenisztáni gyógyszeriparnak a vezető szereplője pedig a Richter Gedeon Szijjártó elmondása szerint, emellett pedig közvetlen légi járatok is indulhatnak a két állam között.
| Jöhet-e türkmén gáz? |
| Igen, de nem azonnal, leginkább 2020 után. A türkmén kapacitások jelentős része jelenleg Kína, Oroszország és Irán irányába van lekötve, nem beszélve arról, hogy jelenleg még a Kaszpi-tenger alatti vezeték sincs megépítve. Oroszország pedig csak bizonyos mennyiségű türkmén gázt enged be a saját rendszerébe. Az EU évek óta támogatja a projektet a gázforrások diverzifikációja érdekében, ám jelenleg még a vezeték körüli jogi helyzet rendezése zajlik. |
A hvg.hu igyekezett több információt is megtudni arról, hogy pontosan milyen egyezményeket írhat majd alá a türkmén elnök magyarországi tartózkodása során, hazánk számára mely gazdasági területek a fontosak a kétoldalú kapcsolatokban (különös tekintettel az energiaszektorra), mely szereplők kaphatnak lehetőséget az esetlegesen bővülő kereskedelemben. Kérdéseinket előbb a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz (KKM) intéztük, onnan illetékességre hivatkozva átirányítottak minket a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz (KEH), majd onnan ismét a KKM-hez fordítottak bennünket. A KKM-től kedden délután azt az emailt kaptuk, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal által kiadott közleményben szereplő információk a mérvadók a kérdéseinkkel kapcsolatosan, és kérik azok figyelembe vételét a cikk megírásakor. Abban a közleményben ugyanakkor az Áder János köztársasági elnökkel, illetve Kövér László házelnökkel történő találkozón kívül, egy Hősök terei koszorúzáson kívül más nem szerepel.
Mennyire megy a szekér a többi országnál?
Az említett országoknál – Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán – 2012-ről 2013-ra növekedett az exportunk értéke. A legnagyobb értékben Kazahsztánba vittek ki magyar cégek termékeket 2013-ban, mintegy 210 millió dollár értékben. Behozatalban ezeknél az államoknál egyenként mintegy pár tízmillió dolláros aktivitás figyelhető meg (mindenhonnan csökkent az import, kivétel Üzbegisztán, ám itt csak kétmillió dollárnyi összegű áru az éves behozatal).
Az említett országok a teljes magyar exportból, mely 8,17 milliárd eurót tett ki tavaly (77 százaléka az EU-ba ment), mintegy fél százalékkal részesednek. Ez egyáltalán nem nagy arány, ám ezen államokkal soha nem volt olyan gazdasági kapcsolatunk, mint például Ausztriával.
Minden piac fontos
„Én úgy gondolom, hogy infrastrukturális projektekben, az építőiparban, illetve az élmiszeriparban lehet keresnivalója a magyar vállalkozásoknak Türkmenisztánban” – mondta Horváth Miklós, a Magyar Külgazdasági Szövetség elnöke. A szövetség elnöke szerint adott esetben nem is termék, hanem a technológia exportja is felvetődhet, nem kell feltétlenül az adott árut exportálni. További szempont lehet még Horváth szerint az, hogy olyan exportpiacot érdemes megcélozni, mely a magyar szállítóképesség szempontjából nem riasztó. A kínai piac rendkívül nagy, sok céget az ijeszt el tőle, hogy volumenben nem tudnának elegendőt szállítani – tette hozzá a szövetség elnöke.
Horváth kifejtette, hogy ő bartermegállapodást is szívesen látna Türkmenisztánnal: ha a türkmének egy meghatározott összegért adnának például gázt vagy olajat, akkor az egy fix keretet adna a magyar vállalkozásoknak is, amelybe bele tudnának szállni.
| Kína fontos kereskedelmi partner, ám kevésbé fontos befektető |
Kína is a keleti nyitás politikájának egyik fontos eleme. Míg azonban a világ legnépesebb állama rendkívül fontos külkereskedelmi partnerünk, a kínai aktívum mértéke ráadásul meghaladja a 700 milliárd forintot, addig a kínaiak magyarországi befektetéseit leginkább még nagyítóval kell keresni. A KSH idevágó kiadványa szerint 2012 végén a kínai működőtőke-állomány a teljes külföldi működőtőke-állomány 0,1 százalékát tette ki hazánkban, a kínai gazdasági társaságok az összes külföldi leányvállalat 1-2 százalékát jelentették. Több külföldi és magyarországi példa is azt mutatja, hogy a kínaiak több vasat is a tűzben tartanak, rengeteg befektetést, hitelt megígérnek, ám ha már konkrétumokra fordulnak a tárgyalások, akkor lényegesen kevesebb dolog valósul meg. |
Arra a kérdésre, hogy a bővülés miért zajlik ilyen lassan, Horváth elmondta, hogy ez egy normális folyamat. A politikai kijelentések sok esetben túlzottan hangzatosak, a gazdasági folyamatok nem gyorsíthatóak fel a szövetség elnöke szerint. A régió államaiban a legtöbb esetben nem úgy működik az üzletkötés, mint az EU-ban: oda kell menni az adott államba, tárgyalni kell, kapcsolati hálót kell létrehozni, sok esetben ehhez pedig egy kormányközi megállapodásra lehet szükség, ami kinyitja az ajtót. Nyugaton sokszor elég csak online regisztrálni, a megfelelő kvalifikációkat, referenciát felmutatni, azután automatikus a rendszer – tette hozzá az elnök. Közép-Ázsiában ez másképp működik, ott nem lehet az időt sem kispórolni a folyamatból. Konzekvensnek és kitartónak kell lenni, ha eredményeket szeretnénk elérni.
A szövetség elnöke szerint fontos, hogy elkezdjünk építkezni, mivel az EU piacai is fontosak, ám ha lehet bővülni más területeken is, akkor a lehetőségeket meg kell ragadni. Minden piac piac – tette hozzá Horváth. Arra a kérdésre, hogy vajon mennyiben okozhat esetleg gondot az, hogy az említett államok nem éppen demokratikus hagyományaikról híresek, a szövetség elnöke kiemelte, hogy az üzlet „önjáró”, bizonyos szinten felülír mindent. Ha az a fontos, hogy a magyar cégek exportképességét növeljük, és nincs extrém szituáció, mint most Ukrajnában, akkor fontos az üzletkötés – tette hozzá Horváth. Szerinte a különböző nyugati országok is hasonló politikát visznek.
Diktátorok bulijain hakniznak a sztárok |
Jennifer Lopez, Mariah Carey, Nelly Furtado, Sting, Beyoncé – sorolhatnánk azokat a popsztárokat, akik esetenként dollármilliókért dalolnak véreskezű diktátorok magánbulijain, a jogvédők legnagyobb felháborodása közepette. A hvg.hu egy korábbi cikkében összegyűjtötte, hogy pontosan mely énekesek, hírességek léptek fel autokrata vezetők különböző szülinapi bulijain, egyéb rendezvényein. Türkmenisztán, Csecsenföld, Szváziföld, Észak-Korea, Líbia, Üzbegisztán szerepel a díszes sorban. |
Horváth hangsúlyozta, hogy a magyar cégek csak úgy tudnak ellépni a kkv-szintről, és középvállalattá válni, ha 20-40 milliárdos éves árbevételre tudnak szert tenni. Ennek eléréséhez pedig mindenképp szükség van az export fejlesztésére is, változást kell hozni a magyar cégek exportkultúrájában. A bővülés pedig a nyugati piacok mellett az EU-n kívüli területekről is származhat, ez is segíthet a magyar cégek növekedésében a szövetség elnöke szerint.
Nyugaton sem volt para diktátorokkal parolázni
Bár az említett államok igencsak hátul szerepelnek a különböző nemzetközi szervezetek, mint például a Freedom House, vagy a Human Rights Watch nemzetközi rangsorain, ám a magyar kormány tagjain kívül ez egyes nyugati vezetőket sem akadályozott meg abban, hogy üzleteljenek velük.
Elég csak például Líbia volt vezetőjére, Moammer-al Kadhafira gondolni, aki Silvio Berlusconi korábbi olasz kormányfővel ápolt szoros kapcsolatot, vagy Nicholas Sarkozy volt francia államfőre, aki szintén találkozott már a türkmén államfővel. De Angela Merkel német kancellár is találkozott már a szaúdi királlyal, sőt a németek majdnem eladtak több száz tankot is az emberi jogokkal hadilábon álló sivatagi királyságnak.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
