Csődeljárást kért maga ellen az ország egyik legjelentősebb húsipari cége, a több mint 20 éve működő, törökszentmiklósi központú Surjány Hús Kft. A társaságról már napokkal korábban keringtek azok a hírek, hogy nem tudja tartani magát, számláit zárolták a bankok, és így nem tudott fizetni az üzleti partnereinek. A cég történetében első ízben fordult elő, hogy a dolgozók nem kapták meg a fizetésüket. A menedzsment az utolsó pillanatig egyeztetett az üzleti és banki partnereivel, de nem talált megoldást a gondjaira.
Tóth Tibor tulajdonos ügyvezető e héten a Figyelőnek úgy nyilatkozott, hogy a bukás törvényszerű volt. A csőd nem a cég végét jelenti, hanem azt, hogy átmenetileg nem kell kifizetnie a számláit, a csődbiztos pedig különféle pénzügytechnikai megoldásokkal megpróbálhatja megoldani a szorult helyzetet.
A második legnagyobb húsipari cég elsüllyed?
A vállalkozás cégbírósági adatai egyébként nem utalnak arra, hogy különösebb problémákkal küzdött volna az éves árbevétel az utóbbi években stabilan 11-16 milliárd forint között mozgott, az üzemi szintű eredmény 260-500 millió forint között volt, az adózás utáni profit pedig rendre 200 millió forint körül alakult. A Surjány Hús és az annak, illetve a cégvezetőnek a tulajdonában álló Alföldi-Hús Élelmiszeripari és Kereskedelmi Zrt. együtt egy éve még 1100 főt foglalkoztatott, ez alapján lényegében az ország második legnagyobb húsipari cégének számított, mára 500 körülire apadt a dolgozói létszáma.
Fazekas István
Piaci forrásaink szerint a társaság azért sodródott nehéz helyzetbe, mert hitelét az Erste Bank nem hosszabbította meg, túl kockázatosnak ítélte a kölcsön nyújtását. Ez pedig azért következett be, mert a Surjány Húsnak tavaly még volt ígérete arra (egy kormányrendelet is megjelent tavaly májusban), hogy állami garanciával vehet fel hitelt, ám ez a kockázatvállalás az állam részéről a gyakorlatban végül elmaradt. Amikor hosszas várakozás után világossá vált, hogy az állam nem áll be a cég mögé, a bank is kihátrált, mert a húsipart nagyon kockázatos területnek tartja. Nem véletlenül, hiszen az elmúlt években a nagy húsos cégek sora került a tönk szélére, és több esetben csak az állami segítségnek köszönhető, hogy ezek nem dőltek be.
A Pápai Hús 1913 Kft. például 2013 júliusában menekült csődvédelembe, és az állam többször is a hóna alá nyúlt, milliárdokat ölt a cégbe, mert a patinás üzem bedőlése nem csak az alkalmazottakat, hanem az élőállat-beszállítókat is nehéz helyzetbe hozta volna. A csődegyezség csak tavaly januárban született meg, de a hitelezők a követeléseik majdnem felét így is elvesztették a hosszúra nyúló kalandban.
A kaposvári Kométa 99 Zrt. jelentős állami tőkeinjekciókkal maradt csak életben, ha ez nem lett volna valószínűleg már rég összeomlott volna. Ez a cég papíron sokkal sebezhetőbbnek tűnt, mint most a Surjány Hús, hiszen a megmentése előtti években többmilliárdos mínuszokat volt kénytelen elkönyvelni a mérlegében.
A kormány is – közvetve – benne lehet a bukásban
A magyar húsipar már évek óta nagyon kockázatos terep, a kormány az egyik mélypontnak tekinthető 2012-es év végén döntött úgy, hogy hatalmas összegekkel ment meg néhány csőd szélére sodródott nagy múltú húsüzemet. Kaposvár akkoriban 3,5 milliárd forintot kapott a költségvetésből a Kométa megmentésére, Pápa 1,5 milliárdot a Pápai Hús életben tartására, Gyula pedig 1,8 milliárdot a Gyulai Húskombinátra. Az uniós versenyszabályok tiltják, hogy az állam veszteséges cégeknek nyújtson támogatást, ezért a pénzeket „papíron” az érintett városok kapták meg. Az azonban mindenki előtt világos volt, hogy a pénzeket az önkormányzatok mire kapták.
Vizsgálatra váró disznósajtok a Surjány Hhús Kft. saját mikrobiológiai és kémiai laborjában 2005 májusában
MTI / Mészáros János
Törökszentmiklós azonban nem jutott támogatáshoz, és agrárpiaci forrásaink szerint az is elképzelhető, hogy közvetetten pont ez volt az egyik fő oka annak, hogy a Surjány Hús működése veszélybe került. Az állami milliárdokból megmentett nagy szereplők ugyanis könnyebben megengedhették maguknak, hogy gyilkos árversenybe kényszerítsék azokat, akiket nem mentett meg a kormány. Annál is inkább megtehették ezt, mert a megsegített üzemek pénzügyi számai néha egyáltalán nem mutattak érdemi javulást, azaz tovább termelődtek a mínuszok.
Egyelőre nem világos, hogy egy papíron ilyen jó pénzügyi mutatókkal rendelkező cég miért nem kaphat hitelt állami garancia nélkül, de az sem érthető, hogy ha erre szükség volt, és látszott a garanciaadási szándék, akkor az végül miért hiúsult meg. Mivel a történetben sok a bizonytalanság, és a piacon egyébként is nagy a feszültség, a Surjány Hússal kapcsolatban is sokan tudni vélik az igazi kiváltó okokat. Forrásaink szerint a szimpla kereskedelmi hitel nyújtásától könnyen visszatáncolhatott a bank, mert a cégnek csak papíron létezik olyan mértékű vagyona, amely szükséges a kölcsönhöz. Az Erste Bank azonban nem kívánta kommentálni az ügyet.
Az állam kihátrálása nyomán a piacon azonnal terjedni kezdett az a pletyka, hogy a cég vágóhídjai Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester húsipari vállalkozása számára jól jönnének, az akciónak pedig az lenne a lényege, hogy a csődbe kényszerített társaság vételi ára értelemszerűen tartalmazhatna némi „diszkontot”. A Mészáros Lőrinchez tartozó Búzakalász 66 Kft.-t, illetve a Bakony Hús Kft.-t is szerettük volna ez ügyben megkérdezni, de megkeresésünkre nem reagáltak, vezetői pedig elérhetetlennek bizonyultak.
