Változások az adózás rendjében – mire kell figyelniük a cégvezetőknek?
Számos ponton változik az adózás rendje 2025-ben. Bemutatjuk a cégvezetők figyelmére is érdemes, jelentősebb változásokat.
Két talányos hírt is közölt Orbán Viktor miniszterelnök, miután Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyalt: ezermilliárd forint azonnali kifizetéstől menekült meg az ország, ráadásul megvan az olcsó orosz gáz a rezsicsökkentéshez. A húsz évre kötött szállítási szerződés keretében át nem vett, összesen 20-22 milliárd köbméter gázt ugyanis nem kell egy összegben kifizetni az idén év végi lejáratkor. Ezt az orosz Gazprom az igényekhez igazodva leszállítja, így a következő 3–5 évben elegendő gázhoz jut Magyarország, amiért mindig az átvételkor kell fizetnie. De hogy tényleg olcsó lesz-e, arra nézve nem ad eligazítást a jelenlegi kedvező, ezer köbméterenként 260 dolláros tarifa, mert a HVG orosz forrása szerint „az átvételkor aktuális piaci árat fogják felszámítani”.
„Nem volt gáztárgyalás, de kormányközi garanciák kellettek” – erősítette meg a HVG oroszországi forrása a múlt heti Orbán–Putyin-tárgyalásokról. Valójában nem történik más, mint hogy a húsz éve, november 7-én a Búsuló Juhász étteremben aláírt alapszerződés eddigi 42 kiegészítése újabbal bővül. A szerződő cégek felállása – egyik oldalon az orosz Gazprom, a másikon a fele-fele arányban orosz–magyar tulajdonú gáznagykereskedő Panrusgáz Zrt. – erősen az orosz oldalra billen ugyan, de az is igaz, hogy a 2008-as válság óta csökken a gázfogyasztás, ebből adódóan az át nem vett tételek miatt égetővé vált kötbérkezelésről és átütemezésekről Európa-szerte eredménnyel zárultak a tárgyalások. Néhány hete Ausztriával egyezett meg Alekszandr Medvegyev Gazprom-alelnök a hosszú lejáratú gázszállítási szerződés módosításáról, az ügyletről csupán annyit közöltek, hogy „a megváltozott piaci viszonyokhoz igazították”. Korábban, ha nem is egyszerűen, de a lengyelekkel, a szerbekkel, illetve olyan nagy cégekkel is, mint az E.On vagy az ENI, lényegében átütemezésről állapodott meg a Gazprom. Az orosz állami gázipari monopólium nem számlázta le az évek alatt felgyülemlett kötbért: lényegében meghosszabbította a szerződéseket, hogy ne veszítsen piacot.
Orbán Viktor és Robert Fico a magyar és a szlovák földgázhálózatok összekapcsolását ünnepli. Kényszerközösség
Fazekas István
Az alkudozás nyomai az orosz gázt terítő Magyar Földgázkereskedő Zrt. mérlegbeszámolójában is felbukkannak. A cég 2008-tól szinte minden évben azt jelentette, hogy nem tudta „a hosszú távú gázbeszerzési szerződéseiből eredő átvételi kötelezettségét maradéktalanul” teljesíteni, evégett 2009-ben például csaknem 43 milliárd forint céltartalékot képzett, 2011-ben pedig 49 milliárdos kötbért tüntetett fel, amely a negyedévente felszámított büntetések alapján jött össze. 2013-ban viszont, amikor a cég az E.Ontól az állami MVM tulajdonába került, megváltozott a helyzet: a kereskedőcég azt jelentette, hogy teljesítette átvételi kötelezettségét. Sőt 20 milliárd forint céltartalékot szabadított fel, miután „az új tulajdonos premisszáival készített középtávú terve alapján frissítette a take-or-pay kockázati céltartalékot”. (A take-or-pay annyit tesz, hogy az át nem vett mennyiség meghatározott részét ki kell fizetni, azonban ez a gáz meghatározott időtávon belül lehívható. Amikor ez megtörténik, a már kifizetett összeget beszámítják a beszerzési árba.) Mivel Magyarország éves fogyasztása nem tért vissza hirtelen a válság előtti 14 milliárd köbméteres szintre, a kötelezően átveendő mennyiségnek kellett csökkennie. Egyúttal a mérlegen kívüli, a hosszú távú földgázszerződésből adódó kötelezettségei is karcsúsodtak: 2012-ben 2829 milliárd forintot tartott nyilván, egy évvel később már csak 2367 milliárdot.
Az átütemezésnél – ami a jelek szerint praktikusan már az elnöki deal előtt megvalósult, mégpedig a többi Gazprom-ügyfélhez hasonló módszerrel – jobban izgatja a szakértőket, hogy miképpen jut el a gáz Magyarországra. Hiszen Putyin nemrég kinyilatkoztatta, hogy 2019-től Ukrajnán keresztül nem szállít, az alternatív útvonal, a Déli Áramlat megépítését pedig az orosz elnök maga fújta le az unió rosszallására hivatkozva. Most már Török Áramlatról van szó és arról, hogy a török–görög határig szállított orosz gáz Szerbián keresztül érkezne Európába. Ebbe a projektbe szállhatna be Magyarország is. Az új vezeték a Tesla névre hallgatna, és pártolói szerint – persze ha Macedóniától Ausztriáig sikerül megnyerni a résztvevőket – biztonságossá tenné az ellátást. Nem utolsó szempont, hogy Magyarország számára az évi 20–25 milliárd köbméter gáz tranzitálása jelentős bevételt hozna, és egyszerűsítené az E.Ontól megvett, 4,4 milliárd köbméter kapacitású gáztározók feltöltését. Technikailag a vezeték, az iparágban szokásos megoldás szerint száz kilométeres darabokra felosztva, akár egy év alatt is megépülhet.
A Tesla fogadtatása az energiauniós terveket dédelgető Európai Bizottságban aligha lesz más, mint a Déli Áramlaté volt. A tagállamok energiapiaci integrálásának célja a beszerzési források diverzifikálása, az energetikai hálózatok összekapcsolása, a tagállamok közös beszerzése révén az ellátásbiztonság javítása, valamint – nem utolsósorban – az árak leszorítása. Ebbe pedig nem igazán fér bele a különalku az orosz Gazprommal, Európa legnagyobb ellátójával. Erre figyelmeztetett Maros Sefcovic energiaügyi biztos, amikor arról nyilatkozott, hogy Magyarországnak és Oroszországnak az EU képviselőit is be kellene vonnia hosszú távú gáztárgyalásaiba.
| Nyomuláspróba |
„Nagyjából az lehet az egyetlen értelme az Első Nemzeti Közműszolgáltató megalapításának, hogy ha a többi energiacégnél tényleg betelik a pohár, legyen egy úgynevezett végső menedékes, amely kiszolgálja az esetleg gáz nélkül maradó fogyasztókat” – foglalja össze az állítólag március végétől – egyelőre tisztázatlan feltételekkel – működő állami cég létjogosultságát Drucker György energiapiaci elemző. Bár a postahivatalokban hamarosan a csekkel fizetők orra alá tolják a papírt, amelyet aláírva átléphetnek jelenlegi gázszolgáltatójuktól az ENKSZ-hez, még senki nem tudja, milyen árelőnyt tud kínálni a hűtleneknek a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) égisze alatt, 15 milliárd forint állami forrásból létrehozott társaság. Állítólag ezt még Németh Lászlóné államtitkár sem tudja. Majd meglátják, milyen tartalékai vannak a Főgáznak – mondta az új nemzeti szolgáltatót sokadszorra beharangozó sajtótájékoztatón. Azt viszont már közölték, hogy az ENKSZ vezérigazgatója Horváth Péter, az MVM Magyar Villamos Művek gázügyekben illetékes vezére, aki ezt megelőzően az Energiahivatal elnöke volt. Az állami szférába a Moltól érkezett a kormányváltás után, korábban a Fideszt vezette Szolnokon, és – csakúgy, mint Némethnét – őt is Simicska Lajos emberének tartották a szakmában, legalábbis korábban. Mintegy fél tucat kormányhatározat jelent meg az elmúlt hónapokban a nemzeti közműszolgáltatóról, ezekben sorra lekoptak a cégről azok a jelzők, amelyek az akció abszurditását jellemezték. Először még a szolidaritás elvét hangoztatta a kormány – erre csak addig volt szüksége, amíg a nemzetközi hátterű cégeket gonosz, pénzkitalicskázó, gyarmatosító multikként mutatta be. Mostanra a szakmában az első pillanattól képtelenségnek tartott nonprofit jelző is eltűnt. Ehelyett úgy áll az ügy, hogy az ENKSZ versenypiaci alapon fog kuncsaftokat szerezni. Csakhogy jó eséllyel felkaphatják a fejüket az EU illetékesei, ha kiderül, hogy a nemzeti cég nyomulását a versenyben állami támogatással segítik. Kérdés, kimeríti-e a tilalmas támogatás fogalmát az a több tízmilliárd forint állami forrás, amellyel az MVM-et ki kellett stafírozni például ahhoz, hogy a Főgáz 49 százalékos részvénycsomagját megvásárolhassa a német RWE-től. Újabb tízmilliárdokért pedig a fővárosi tulajdonrész is az államé lett, majd egy kacifántos tulajdonoscsere-sorozat során, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő közbeiktatásával, az egész gázszolgáltató átvándorolt az MFB-hez. Így kevésbé könnyen lehet lefülelni a közvetlen állami hozzájárulást. Márpedig a Főgáz államosítása volt az első valódi lépés az állami szolgáltató alapítása felé. Az alapvetően a fővárosban, valamint néhány környékbeli településen szolgáltató gázcég mintegy 800 ezer lakossági fogyasztója automatikusan az állami társasághoz kerül át. Mivel 2011-ben, az alternatív szolgáltatóként 8 százalékos árkedvezményt kínáló EMFESZ botrányos bedőlése után a Főgáz – mint az egyik végső menedékes, amely átvehette a gáz nélkül maradt EMFESZ-ügyfeleket – további területekre is kiterjesztette a szolgáltatási engedélyét, az ENKSZ kapásból tíz megyében toborozhat lakossági gázfogyasztókat. Miután az állam – főként az MVM-en keresztül – százmilliárdokat költött energiapiaci részesedésének növelésére, nyilvánvaló, hogy nem további nemzetközi tulajdonú versenytársak felvásárlásával, hanem azok ellehetetlenítésével próbálja elhappolni a háztartási ügyfeleket. A Tigáz anyacége, az olasz ENI, a vállalati portfóliójától a MET javára a minap megvált francia GDF Suez és a gázüzletágától már tavaly megszabadított E.On ugyanis – mint Drucker fogalmaz – „már rég összepakoltak, csak elfogadható ajánlatra várnak”. Csakhogy vélhetően hiába – legfeljebb újabb pofonokat kaphatnak a kormánytól. A rezsicsökkentés egyik alappillére eddig az itthon kitermelt gáz volt: ezt a Mol köteles nyomott áron felajánlani az MVM-nek, amely aztán egy rendelet értelmében bizonyos mennyiségű földgázt kedvezményesen ad tovább a lakossági szolgáltatóknak. Ezt a kedvezményt pedig egyetlen tollvonással meg lehet szüntetni – vagy le lehet szűkíteni az ENKSZ-re. Vele szemben a nemzetközi játékosoknak egyetlen adu van a kezükben: a számlázási és informatikai rendszerük, amelyért még megpróbálhatnak méltányos árat kérni az állami cégtől. Annak ugyanis ugyanezt kvázi a nulláról kellene felépítenie, ami nem kevés időbe és pénzbe kerül. G. TÓTH ILDA |
