A mechanizmustervezés a játékelmélet azon ága, mely egyebek között olyan piacok működésével foglalkozik, ahol pénzbeli fizetés nem lehetséges. Roth professzor a gyakorlatban is foglalkozott ilyen piacokkal, és az ő nevéhez fűződik például a rezidenseket első munkahelyükre beosztó mechanizmus, a New York-i és bostoni középiskolai jelentkezési rendszer újratervezése, illetve az első vesetranszplantációs csereprogram megtervezése és létrehozása. Mindehhez a stabil párosítások elméletének keretrendszerét alkalmazza. Ez az elmélet az élet számos más területén is alkalmazható, ahogyan a szexikozgaz.hu posztjai bemutatják.

De mi is a helyzet a veseátültetésekkel, mi köze ennek a közgazdaságtani Nobel-díjhoz?

Mint azt a legtöbben tudjuk, egy egészséges ember két vesével rendelkezik, azonban csak egyre van feltétlenül szüksége. Így szinte bárki felajánlhatja a veséjét egy arra rászorulónak. Ez azonban csak megkötésekkel lehetséges. Az átültetés komolyabb műtéttel jár, így tehát meglehetősen kevesen ajánlanák fel a veséjüket valamiféle érintettség nélkül. Donorok jellemzően családtagoknak vagy barátoknak adományoznának, azonban a transzplantáció két ember között bizonyos biológiai okok miatt gyakran nem lehetséges. Ez az „össze nem illés” már a műtét előtt felderíthető.

A folyamat nehézségei miatt sokan nem tudnak donorhoz jutni, a vesék iránti kereslet nagyobb, mint a kínálat. Ennek a problémának a kezelésére azonban a legtöbben nem tartanának helyénvalónak egy klasszikus piaci megoldást, azaz nem szeretnék, hogy ha a szervekkel pénzért lehetne kereskedni. Egy másfajta piaca azonban lehet a veséknek. Ezt ismerték fel Alvin Roth és kollégái, akiket egy konkrét eset ihletett meg.

Egy New England-i kórház orvosa észrevette, hogy két betegének is olyan családtagja ajánlotta fel a veséjét, aki nem kompatibilis vele, különböző biológiai tulajdonságaik miatt. Ám ha a két beteg „cserélne”, mindannyian meggyógyulhatnának. Az orvos utánajárt a dolognak, és megtörtént a két műtét. Roth és munkatársai úgy gondolták, ugyanez más nagyságrendben is megvalósítható lenne.

A probléma megoldásához Herbert Scarf és Lloyd Shapley 1974-es cikkét vettek alapul, ami épp olyan elméleti piacokkal foglalkozik, ahol mindenkinek csak egy termék áll rendelkezésére, és a kereskedelemhez nem használhatnak pénzt. Shapley és Scarf az úgynevezett top trading cycles (TTC) algoritmust írják le. Ezt a vesecserékre értelmezve úgy kell elképzelni, hogy a piac szereplői azok a betegek, akiknek valamely rokonuk vagy barátjuk felajánlotta a veséjét, de az átültetés valamiért nem lehetséges. Így nekik van egy felesleges veséjük, amit elcserélnének egy olyanra, amit használni is tudnak. A páciensek tulajdonságai alapján minden beteg esetében felállítható egy sorrend, hogy melyik donortól kapott vese lenne a legmegfelelőbb neki, mekkora a hosszú távon sikeres átültetés esélye. Az algoritmus összeköti azokat a betegeket, akik leginkább hasznát tudnák venni egy másik beteg felesleges veséjének. Ahol körbeér egy ilyen lánc, ott kialakul egy cserekör, és végre lehet hajtani az átültetéseket úgy, hogy mindenki, aki lemondott a felesleges veséjéről, kaphasson egy olyat, ami számára használható.

A gyakorlatban ez természetesen nem mindig ilyen egyszerű. Például ha 3-nál több beteg szerepel egy ilyen körben, lehetséges, hogy mielőtt az első felesleges vesét felajánló beteghez új vese jutna, valami komplikáció lép fel, és ő úgy mondott le a neki felajánlott veséről, hogy nem kapott érte semmit.

Alvin Roth és kollégái már több mint tíz éve szószólói az ilyen rendszerek kialakításának, és ez idő alatt talán nem túlzás állítani, hogy mint közgazdászok, számos életet megmentettek.

Alvin Roth, aki az Amerikai Tudományos Akadémia és az NBER (National Bureau of Economic Research) tagja, 2012-ben Llyod Shapley-vel közösen átvehette a közgazdaság-tudományi Nobel-díjat, a piactervezés gyakorlatának elemzéséért és a stabil piaci allokáció területén végzett kutatásaiért. 2015-ben jelent meg könyve „Who gets what and why”-címmel, melyet magyar nyelvre először a Rajk László Szakkollégium diákjai fordíthatnak le, Roth professzor látogatása alkalmából. A fordítás elkészülte 2017 januárjára várható.

A Budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának diákjai Neumann-díjat adnak át Alvin E. Roth professzornak, aki nyilvános előadást tart a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében, szeptember 6-án, 18 órakor.