Ahol még a kenyérért is kokainnal fizetnek

 Mert a gyakorlatban sok disszidens frakciója van, amelyek nem szolgáltatják be fegyvereiket, és továbbra is a kábítószer-kereskedelemből élnek. Ennek a rendszernek a működéséről számolt be az AFP hírügynökség tudósítója, aki Kolumbia egyik isten háta mögötti vidékén járt. A délkelet-kolumbiai Guaviare tartomány pár száz lakost számláló kistelepülésén, La Pazban, valahol a dzsungel legmélyén, vagy annak a szélén. A tudósító először a település egyetlen mindenes boltjába ment be. Itt azt látta, hogy a cukorért, az olajért vagy bármilyen más cikkért nem pénzzel fizetnek, hanem kokainporral. A kereskedőnek van egy precíziós mérlege, a vevő rászórja az anyagot, a tulaj mér, és létrejön az üzlet.

Ebben faluban él egy generáció, amely még nem látott sem papír-, sem fémpénzt. Itt hatvan éve a kokain a fizetőeszköz

 – mondta a tudósítónak a falu főnöke, akit a nyugati normák szerint akár polgármesternek is lehetne nevezni. A gerillákkal kötött békemegállapodás után a kolumbiai kormány, az USA nyomására kötelezettséget vállalt 100 ezer hektárnyi kokaültetvény felszámolására. Az Egyesült Államok szerepe, befolyása érthető, hiszen Kolumbiában termelik meg az USA piacain eladott kábítószer mennyiségének legnagyobb részét, és ez az arány egyébként Nyugat-Európára is érvényes. Tehát a békeegyezmény megkötése után a kolumbiai kormány a kokát helyettesítő kultúrák meghonosítására próbálja ösztönözni a vidéki lakosságot.

Működik-e ez a rendszer?

Az 56 éves, tehát már életében sokat látott, La Paz-i termelő, Miguel szerint, nem. Ő már egyszer megpróbálta a koka termelését banánnal és kukoricával helyettesíteni. De hiába jött az állami támogatás, a nagy mennyiségű termény piacra juttatása többe került, mint az eladásból származó bevétel. Ha viszont – folytatta Miguel az AFP-nek –, a megtermelt kokaint a helyi kézműves laborban dolgoztatom fel, jó minőségű, eladható termékké, a saját zsebeimben is elszállíthatom a legközelebbi nagy piarca, a La Paztól négyórányi utazásra lévő San José-ba. Persze ehhez az is kell, hogy La Pazt a FARC disszidens fegyveresei ellenőrizzék.

San Joséban ugyan már van már néhány hivatalos rendőr is, de ők sem kijátszhatatlanak. Egyébként meg normális körülmények között a tiszta kokain felvásárlói maguk jönnek el La Pazba.

Persze ez sem nagy biznisz, hiszen ezerdollárnyi befektetésből nagyjából ezerkétszáz dollár a tiszta jövedelem

– mondja Miguel, de még ez a szerény haszonkulcs is nagyságrendekkel magasabb, mint minden más, a nagy politikai vonulatokba illeszkedő kábítószerellenes megállapodáshoz való igazodás. Ez a riport egy isten háta mögötti, pár száz lelkes, dzsungelbeli kolumbiai településen készült. De vajon hány ilyen helység van még Kolumbiában és a világ más, kábítószertermelésre berendezkedett régióiban, amelyek napi túlélése a kábítószer-kereskedelem fenntartásán és a tiltó egyezmények megkerülésén múlik? (képünk illusztráció)