Erkölcsileg aggályosnak nevezte a szegedi Napfényfürdő eladását még 2016 augusztusában Nógrádi Tibor, szegedi Fidesz-elnök. Német Ferenc, a szegedi közgyűlés vagyonbizottságának külsős tagja még feljelentést is tett Botka László polgármester ellen, hűtlen kezelés miatt.

Ekkor a baloldalhoz kötődő üzletemberként számon tartott Leisztinger Tamás vásárolta meg a hárommilliárd forint uniós pénzből és ugyanennyi hitelből megépült fürdőt másfél milliárd forintért. Még nyomozás sem indult az ügyben, bűncselekmény hiányában ezt azzal utasította el az ügyészség, hogy álláspontja szerint a felek a korábban megkötött szerződés szerint jártak el, ráadásul nem is szenvedett anyagi kárt a város.

Leisztinger Tamás

MTI / Vajda János

Decemberben az Index írta meg, hogy a Konzum Nyrt. akkor bejelentett, februárig lezajló pénzügyi tranzakciói végén három külföldi szállóval együtt Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerül Leisztinger Tamástól a szegedi Forrás Szálló és vele együtt a Napfényfürdő is. Azt, hogy a 14 milliárdos tranzakcióból éppen mennyi a két szegedi ingatlan ellenértéke, nem tudjuk.

Megkerestük a Fidesz városi elnökét, hogy ezt a fordulatot most mennyire tartja aggályosnak, de Nógrádi Tibor nem kívánt nyilatkozni.

Nem itták el a fürdő árát

Nem elesszük, nem elisszuk

 – ezt nyilatkozta 2007 szeptemberében Szentgyörgyi Pál, Szeged gazdasági alpolgármestere (akkor is, most is ezt a pozíciót tölti be). Ezt az akkor is ellenzékben levő fideszes képviselők kirohanására reagálta, akik akkor nem győzték eleget mondani, hogy szerintük elherdálják a város vagyonát.

2007 szeptemberében döntött a szocialista többségű közgyűlés arról, hogy közös céget hoznak létre a Hunguest Hotels Zrt.-vel úgy, hogy 3 millió forintos törzstőkével megalapítják a Ligetfürdő Kft.-t, amelyben az önkormányzat 80 százalékos többségi tulajdonos lesz úgy, hogy apportként beviszik a cégbe az ingatlant, hét termálkutat és a területet. A magánbefektetővel pedig együtt pályáznak 3 milliárd forintos uniós pénzre, és a befektető még hitelt is felvesz ugyanekkora értékben, amelyért ő vállal készfizető kezességet. Abban is megállapodtak a felek, hogy a beruházás elkészülte után, az ötéves fenntartási idő leteltével az önkormányzat kiszáll a buliból, cserébe visszakapja az apport értékét, a másfél milliárd forintot, ezt az összeget fordítja a város később fedett uszoda építésére. Ez utóbbira utalva mondta azt a gazdasági alpolgármester még 2007-ben, hogy nem fogják elinni a vagyont.

Parázs vitát 2007-ben éppen az apport értéke váltott ki, az akkori fideszes képviselők szerint a szóban forgó termálkutak értéke meghaladta az apportként bevitt összeget. Ráadásul úgy számoltak, hogy a beruházással megnövekedett értékkel arányosan kellene, hogy nőjön a későbbi kivásárlás összege is, mert a közgyűlés által megszavazott konstrukcióban úgy tűnik, mintha a városnak tíz év alatt semmi hasznot nem hozna a beruházás.

Akkor megkötötték ezt a megállapodást, nem is csoda, hiszen 2007-ben Magyar Bálint, fejlesztéspolitikai államtitkárként végig is rohant a Dél-Alföldön, hogy a régióban 30 milliárd forint pályázható fürdőkre, amelynek „zászlóshajói” lehetnek Szeged, Gyula, Gyopárosfürdő is. Nem egyszer azt is hangsúlyozta Magyar, hogy az állam a tapasztalatok szerint rossz tulajdonos. Szeged is belevágott.

MTI / Rosta Tibor

Kényszerházasság?

Tíz évvel ezelőtt nem ment túl jól a Forrás Szállónak, nekik jól jött, hogy lényegében összebútoroznak az elkészülte után Napfényfürdőnek elnevezett élményfürdővel. A szálloda ma is úgy értékesíti az apartmanjait, hogy azokhoz ingyenes fürdőbelépők is kapcsolódnak. Az elmúlt öt évben a fürdő és a szálloda két külön cégként működött, a fürdőben a kisebbségi tulajdonos folyamatosan tagi kölcsönökkel kompenzálta a csili-vili óriáscsúszda, pezsgőfürdő és különböző élményeket nyújtó strand veszteségeit. Az önkormányzat rendre erre hivatkozva verte vissza az ellenzéki jobboldali nekirugaszkodásokat, amelyekkel Botkáékat ostorozták.

Többször felvetődött, hogy a szegediek lába alól húzták ki a talajt, túl drágák a belépőjegyek, nem tudnak hol úszni a városban élők. (Felnőtt napijegy 5250 forint, nyugdíjas és gyerekjegy 2700 forint, de van Csongrád megyei kedvezmény is, ez esetben a felnőttjegy 3650, a nyugdíjas pedig 1850 forint). 2015 decemberében aztán meg is hirdette eladásra a Napfényfürdőt az önkormányzat, a 6 milliárd forintos ajánlata nem jelentkezett vevő. Végül 2016 őszén, a tíz évvel ezelőtt kötött megállapodás szerint, élve az elővásárlási jogával, vitte a fürdőt Leisztinger 1,4 milliárd forintért. Annyiért, amekkora értékű ingatlant 10 évvel ezelőtt apportként bevitt a város.

A szegedi ingatlan-forgalmazásra rálátó szakember szerint lehet vitatkozni akár az apport 2007-es értékén, akár a mostani áron, de véleménye szerint elsősorban az számít, hogy mennyit ér a piacon. Az ingatlanszakértő szerint, lehet, hogy ma többet érne az akkor másfél milliárd forintért bevitt ingatlan, mert manapság jól érzékelhetően mennek fel az ágazatban az árak, de még két évvel ezelőtt sem ez volt a helyzet. Egyébként is, a fürdőnek és a szállodának van együtt értéke, külön-külön egyik sem lenne nyereséges. Eső után köpönyeg, Leisztinger vitte a fürdőt, majd gyorsan tovább is adta a szállodájával együtt Mészárosék birodalmának.

Pávatánc

Az persze furcsa, hogy a helyi fideszesek éppen akkor aggodalmlaskodtak a Leisztinger-vétel miatt, amikor már Mészáros Lőrinc megkezdte a Hunguest szállodák felvásárlását, igaz ekkor még a szegedi kimaradt. Mintha még "becsületből" próbálkoztak volna, de az ügyészség ez esetben Botkáéknak adott igazat. Lehet, hogy ekkor már megvolt Mészárosék forgatókönyve a fürdővásárlásra, csak néhány közbülső üzletet még le kellett zavarni. A hvg.hu írta meg a Köki terminál tulajdonosának felszámolása körüli furcsaságokat, és fedezte fel, hogy Leisztingerék ismét feltűntek a bevásárlóközpont körül, éppen miközben a szegedi fürdőről állapodtak meg a szegedi önkormányzattal.

Fülöp Máté

Savanyú a szőlő?

Mindeközben a Dél-Alföldön más nagyobb fürdők, mint például a Gyulai Várfürdő, vagy éppen az orosházi Gyopárosfürdő többségi tulajdonosai az önkormányzatok, azok vitték hátukon a beruházásokat is. Igaz, a Várfürdőben kisebbségi tulajdonosként jelen van az Erkel Hotel is, amely egyelőre még Leisztingeréké. A gyulaiak öt év alatt megduplázták árbevételüket, nyereségesen működik a Várfürdő. A Gyopárosfürdőt pedig az orosházi önkormányzat bevitte a saját városüzemeltetési cégébe, amely szintén pozitív szaldót mutat.

Így utólag nehéz eldönteni, hogy megérte volna-e kibekkelni a válság éveit, vajon megbirkózott volna-e a teherrel az önkormányzat. Ami tény: a lassan nyereségessé váló fürdő már Mészáros Lőrincé.