Az Európai Bíróság főtanácsnoka szerint vizsgálhatja nemzeti bíróság a devizahiteleknél az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő, jogszabályban rögzített feltétel tisztességtelenségét, ha a szerződésben nem világosan és érthetően fogalmaztak.

Evgeni Tancsev egy magyarországi devizahiteles perben fogalmazta meg a főtanácsnoki indítványt. Két magánszemély 2008 februárjában kötött svájci frankban nyilvántartott kölcsönszerződést egy magyar bankkal. A szerződés értelmében a havi törlesztőrészleteket forintban kellett fizetni, de a részletek összegét a forint és a svájci frank aktuális árfolyama alapján számították ki. A kölcsönt felvevők vállalták, hogy viselik az árfolyamkockázatot.

Miután a forint gyengülése miatt nagymértékben emelkedtek a törlesztőrészletek, a hitelt felvevők 2013 májusában a magyar bíróságok előtt keresetet indítottak az OTP Bank és az OTP Factoring ellen. Az eljárásban felmerült az a kérdés, hogy az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőkre terhelő szerződési feltétel tisztességtelennek tekinthető-e, és emiatt megállapítható-e, hogy az nem kötelezi a kölcsönt felvevőket amiatt, hogy e feltételt a bank nem világosan és érthetően fogalmazta meg.

Magyarország 2014-ben olyan törvényeket fogadott el, amelyek a devizaalapú kölcsönszerződésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, az ilyen szerződések alapján továbbra is fennálló szinte valamennyi fogyasztói tartozást forintosítottak. Az új törvények azonban továbbra is a kölcsönt felvevőre terhelték az árfolyamkockázatot.

A Fővárosi Ítélőtábla, amely az ügyet elbírálja, azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy

a nemzeti bíróság értékelheti-e tisztességtelennek az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő feltételét annak ellenére, hogy azt a magyar jogalkotó megerősítette.

A főtanácsnok hangsúlyozta: az olyan feltétel, amelyet jogalkotási beavatkozás tett a devizaalapú kölcsönszerződés részévé, és amely fenntartja az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő eredeti feltételt, az uniós irányelv értelmében

nem tükröz kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket.

Ez pedig azt jelenti, hogy a nemzeti bíróság megvizsgálhatja, hogy az olyan tisztességtelen feltétel-e, amely nem kötelezi a fogyasztót.

A főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot, ám az esetek túlnyomó többségében később az indítványnak megfelelő ítélet születik az ügyekben.