Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Az ENSZ munkaügyi szakosított szervezete, az ILO szerint még legkevesebb 75 év kell ahhoz, hogy az egyenlőség a bérezés terén megvalósuljon. Épp ezért kapta a MenCare felmérése a "Time for action" címet, vagyis cselekvésre buzdít mindenkit ezen a téren, mert "ez jobb a családoknak és főként a gyerekeknek". Mi jobb nekik? Az, ha a papa is kiveszi a részét a házimunkából. Ebből a gyerekek is látják, hogy e nem épp nagy presztizsű és egyáltalán nem megfizetett tevékenység is fontos része a család életének.
Lássuk a számokat, melyeket a párizsi Le Figaro a női mellékletében közöl: Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a nők naponta 7,2 órát töltenek munkával, míg a férfiak csak 6,5 órát. A házimunka tekintetében óriási a különbség: míg a nők 4,5 órát töltenek el nem megfizetett munkával, és csak 2,7 munka órát tudnak elszámolni, addig a férfiak 4,2 óráért kapnak fizetést és csak napi 2,3 órát ügyködnek a háztartásban. És ezek még a világ legfejlettebb régiójának a mutatói: a női egyenjogúság ügye Észak-Amerikában és Nyugat-Európában áll a legjobban.
Rosszabb a helyzet Európa keleti felén és a volt Szovjetunió területén, bár a fő számok nem különböznek nagyon: 7,4 óra a nők napi munkaideje és 6,2 a férfiaké, de a házimunkában ebben a régióban nemigen jeleskednek az erősebbik nem tagjai. A legrosszabb a helyzet a Közel-Kelet és Észak-Afrika muzulmán országaiban. Ott dolgoznak a legkevesebbet, és ott vállalják a férfiak épp csak a minimumot a házimunkában. A nők napi munkaideje ebben a régióban 6 óra. Ez soknak tűnik, de valójában nagyon kevés, hiszen 4,9 óra nem fizetett tevékenységet, vagyis házimunkát jelent. Fizetett munka naponta csak 1,1 óra. Ez azért olyan alacsony, mert sok muzulmán országban nem engedik a nőket a munkaerőpiacra. Ennek oka csak részben az, hogy a hagyományok gátolják a nők munkavállalását, legalább ilyen fontos tényező az óriási munkanélküliség. A férfiak sem biztos, hogy azért dolgoznak kevesebbet mint másutt, mert lusták hanem azért, mert a Közel-Kelet vagy Észak-Afrika muzulmán államaiban szűk a munkaerőpiac. Amelyikről értelemszerűen elsősorban a nők szorulnak ki – már csak azért is, mert az oktatásuk is sok helyen akadályokba ütközik. A fanatikus iszlamista szervezetek kifejezetten ellenzik a nők oktatását. A világ legfiatalabb Nobel-békedíjasa, Malala Yousafzai golyót kapott a fejébe azért, mert a nők oktatása érdekében küzdött.
A nők jogai a munkaerőpiacon épp Dél-Ázsiában érvényesülnek a legkevésbé. Itt átlagosan 4,8 munka órát könyvelhet el a nem fizetett háztartásban egy nő, míg a férfiak egyáltalán nem jeleskednek ezen a területen. Rájuk mindössze 0,9 óra házimunka jut naponta. A sok munka persze nem jelent automatikusan magasabb jövedelmet akkor sem, ha valaki fizetett munkahelyen tölti idejét. A MenCare statisztikai lapján Latin-Amerika a bajnok a ledolgozott munkaórák tekintetében, ugyanakkor ez a régió semmilyen tekintetben sem produkál kiváló eredményeket. Évszázadok óta küzd a felzárkózás problémájával, miközben a szakadék Észak- és Latin-Amerika között egyre növekszik.
A sok munka önmagában tehát nem a siker záloga, de a MenCare 75 országra kiterjedő vizsgálatából kiderül: azok az államok a legsikeresebbek a globális versenyben, melyekben a nők jogai viszonylag jól érvényesülnek a munkaerőpiacon. Ahol korlátozzák a nőket az oktatásban vagy a munkaerőpiacon, ott elmarad a gazdasági-társadalmi fellendülés. Nem véletlen tehát, hogy Mohamed bin Szalman herceg, trónörökös reformjaiban oly nagy szerepet szán a nőknek, mert nélkülük aligha érkezhet meg hazája, Szaúd-Arábia a huszonegyedik századba. Persze van még hova fejlődni, mert csak most június második felében engedélyezik majd a szebbik nem képviselőinek, hogy helyet foglalhassanak a vezetőülésben is a járműben Szaúd-Arábiában.
