Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
Évente minimum 200 ezer ember hal meg az egészséges víz hiánya miatt. 21 indiai nagyváros lakói, köztük Újdelhi, Bangalore, Hyderabad, összesen kb. 100 millió ember, két éven belül feléli a város alatt húzódó használható vízkészleteket, amelyek a forrásokat és a kutakat táplálják. Persze, mint minden természeti csapás, ez is leginkább a legszegényebb rétegeket sújtja. Azokat az embereket, akiknek a házában, vagy inkább szedett-vetett ipari hulladékokból, bádogból összeeszkábált kunyhóikban, viskóikban nincs vezetékes víz. Ők csak a közkutakból juthatnak vízhez, és a krízis épp ezeknek az ellátását veszélyezteti.
Az indiai nagyvárosok egyre inkább „betonizálódnak”, vagyis hatalmas lakóépületek készülnek, az utcákat is aszfaltozzák. Ennek viszont az a következménye, hogy az esővíz nem jut el a talajba, tehát a lent lapuló készletek egyre inkább kimerülnek. Az RFI által idézett indiai szakértő, KJ Joy viszont azt mondja, hogy lenne megoldás. Csakhogy: a városok nem óvják a természetes forrásokat, a tavakat, az esővíz hasznosítására sem figyelnek, továbbá a szennyvizet sem tisztítják, holott ez is hatalmas forrás lehetne. Vagyis a technológia lényegében megvan a nagyvárosok vízellátásának a biztosítására is, csak alkalmazni kellene.
Az indiai kormány jelentésében azért van egy optimizmusra utaló fejezet is: azok a régiók, ahol a vízhiány leginkább fenyeget, ha lassan is, de megkezdték a vízkészletek mentését biztosító korszerű technológiák alkalmazását. Egyébként a víz, már most is csaknem olyan fontos „nyersanyag”, mint az olaj, és bolygónk felmelegedése és kiszáradása miatt, a vízhiány konfliktusok és újabb menekültáradat elindulásának a forrása lehet, főleg a trópusi Afrikából, a következő évtizedekben.
