Korábban soha nem hallott szabály miatt kiált csalást a kormány a Sargentini-jelentésről szóló szavazás után. A Fidesz EP-képviselői és Szijjártó Péter azt is előrevetítették, hogy pert indít Magyarország az alapszerződés megsértése miatt, ezt megismételte a Kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, kijelentve: úgy tekintik, hogy a Sargentin-jelentést nem is fogadta el a parlament.

A vitatott szabály nem az EU alapszerződésének része, hanem az Európai Parlament eljárási szabályzatának egy pontja – innen nézve annyira már nem lehet egyenlőségjelet tenni a két jogszabály közé, de ettől most tekintsünk is el. A szabály – mint azt korábban megírtuk – azt mondja ki, hogy alaphelyzetben az Európai Parlament szavazásainál

nem veszik figyelembe a tartózkodó voksokat a szavazati arány kiszámolásakor,

ettől azonban azokban az esetekben el kell térni, ahol az alapszerződés különleges többséget ír elő. Ezúton gratulálunk a képviselőknek, akik a múlt héten kiszúrták ezt a kiskaput, amelynek megoldását Antonio Tajani EP-elnök végül az intézmény jogi szakértői bízta. A kérdés, amelyet a parlamenti elnök – a Sargentini-jelentést elutasító Forza Italia tagja – feltett, az volt: ez a szavazás olyan különleges eset-e, amikor el kell térni az alaphelyzettől. A jogászok pedig arra jutottak hétfőn, hogy ez az eset – vagyis a kétharmados és abszolút többséget elváró szavazás – nem különleges.

Normális körülmények között azonnal tiltakozhatott volna a frakció, a párt, a kormány stb., ez azonban nem történt meg. Szájer József kommunistázó felszólalásában sérelmezte ugyan a jogi szakértők döntését is, de Orbán Viktor nem tett erről említést kedden Strasbourgban, sem a parlamenti vitában, sem az azt követő sajtótájékoztatóján, és Gál Kinga és Deutsch Tamás, a Fidesz két EP-képviselője sem hozta szóba, hogy problémájuk van a döntéssel, miközben néma biodíszletként asszisztálták végig a tájékoztatót – jelenlétüket láthatóan csak az tette szükségessé, hogy miniszterelnök elvileg nem tarthat ilyen eseményt a parlamentben.

A háttérben azonban már elindult a harc: a Politico szellőztetett meg egy hétfői keltezésű levelet, amelyet Várhelyi Olivér, Magyarország brüsszeli EU-nagykövete írt alá. Ebben a diplomata kérte, hogy a magyar kormány álláspontját vegyék figyelembe és ismertessék a voksolás előtt a parlamenti képviselőkkel. A kormány nevében azt is előrevetítette, hogy abban a „szerencsétlen esetben”, ha a parlament elfogadja az indítványt, Magyarország az Európai Unió Bíróságán fogja indítványozna a szavazás eredményének a megsemmisítését.

A nagy csel

A kormány taktikája bejött: a szavazati arány az elfogadott eljárási szabály szerint 69 százalék lett ugyan, ha viszont a 448 támogató és 197 elutasító szavazat mellé számoljuk a 48 tartózkodót is, mindössze 64,6. Vagyis épphogy nincs meg a kétharmad, ahhoz még 14 szavazatra lett volna szükség – ezt már annál indulatosabban mondta el a voksolás után a parlamenti folyosón Deutsch, Gál és Szájer József, aki római jogból is gyorstalpalót tartott az összegyűlt újságíróknak.

Nyilván ők is pontosan tudták, hogy a magyar keresetnek éppen akkora jogi jelentősége lesz, mint magának a szavazásnak. Attól, hogy a luxemburgi EU Bíróság (netán két év múlva) megállapítja, hogy az EP jogi szolgálata hibás döntést hozott, ugyanúgy ráég (már most) a kormányra, hogy a jogállami normák megsértése miatt az EP és saját pártja többsége elítélte a Fidesz-párti kormányt. Azzal pedig Judith Sargentini van tisztában, hogy a szavazás egyáltalán nem köti a tagországokat – ő maga is beszélt erről szerda délután, amikor jelezte: nincs semmiféle menetrend vagy határidő a Tanácsnak arra, hogy napirendre vegye a parlamenti indítványt a 7. cikk szerinti eljárás elindításáról.

A „kommunistázás” és a szavazás jogszerűségének hangos vitatása viszont jól jöhet a kormánynak: ha napirenden tartja ezt, választói jó eséllyel semmi másra nem fognak emlékezni az egész eljárásból. Esetleg még arra, hogy „Magyarországot és a magyar népet vádolják igaztalan vádakkal”, erről Tóta W. Árpád publicisztikáját érdemes elolvasni.

A dupla csavar pedig az, hogy a szerdai szavazás előtt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke utolsó éves beszédében éppen arról beszélt: el kell érni azt, hogy az Európai Bíróság döntéseit a tagországok hajtsák végre. Ezt burkolt utalás volt Magyarországra, hiszen a kormány a mai napig elutasítja a kvótaperben tavaly szeptember elején meghozott ítéletet – még úgy is, hogy Orbán Viktor néppárti nyomásra csak elismerte a határozat jogszerűségét.

Juncker másképp is kivette a részét a voksolást megelőző kampányból: a múlt héten arról beszélt, hogy probléma szerinte a Fidesz néppárti tagsága, szerdán pedig szóvivője posztolt a Twitteren egy idézetet tőle, amely szerint ha EP-képviselő lett volna, maga is megszavazza a jelentést.

A politikus ráadásul egy évvel ezelőtt, az akkori évértékelőjében szinte szó szerint ugyanúgy érvelt a bírósági döntések szentségével kapcsolatban, és akkor így indokolt: ha nem tartják tiszteletben a bíróságok döntéseit, az a jogállamiságot ássa alá.

A Sargentini-jelentés körül kirobbant botrányról itt olvashatnak további részleteket.