A „brüsszeliek” között összesen három olyan állam akad – a viszonylagosan leggazdagabb Luxemburg, a sokáig komoly migrációs veszteséggel küzdő Írország, valamint az ugyancsak csökkenő lélekszámú Észtország –, ahol mélyebben nyúlnak a zsebbe a társadalom legkisebb egységének (vagyis a család) támogatásakor, mint itthon.

Más kérdés, hogy a gyermek- és családtámogatásra jutó viszonylag magas tételeket – mondhatni – megkoplalta az ország a második és részben a harmadik Orbán-kabinet alatt. A nemzetközi gazdasági recesszió idején (2008–2012) elkezdett megszorításokat ugyanis később is folytatta a fideszes többségű kormány. 2010 és 2015 között a GDP 22 százalékáról a 19,1 százalékára vitte le a költségvetés a nyugdíjakra, az egészségügyi ellátásra, a munkanélküliek segítésére és más hasonló területekre jutó források nagyságát – derül ki a brüsszeli statisztikákból.

Orbán Viktor miniszterelnök a maga részéről így korrigálta az egykor koraszülött jóléti államként is aposztrofált „magyar modellt”. A volt szocialista országok többsége egyébként az adott periódusban hasonló gyakorlatot folytatott, leszámítva a súlyos háborús veszteséget elszenvedett Horvátországot, valamint az egyik legszegényebb EU-tagnak számító Bulgáriát. Litvánia és Lettország például Magyarországnál is erőteljesebben csökkentette a GDP-ből a népjóléti kiadásokra jutó forrásokat.

További részletek a HVG legfrissebb számában.