Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Polgár András üzletember, aki tizenkét éve döntött úgy, hogy befejezi a napi operatív munkát és szervezett keretek között fog adományozni, a tao-támogatás eltörlése kapcsán fogalmazot meg sarkos gondolatokat a Facebookon, amit a színház.org igéz.
“Intézményesen megloptak. Azok a derék törvénykezők, akik kieszelték, hogy a független, progresszív színházakat elpusztítják. Jogsértőn, visszamenőleges hatállyal - törvénytelenül – megfosztva, az adós nem fizethet.
Ezenközben a lopott pénzt nímand beámterek (mert erősebb, ámde hitelesebb jellemzésre ők nem érdemesek) osztogatják csatlósoknak.
Eddig kussoltam (hahh, mintha felszólamlásom bárkit is érdekelne), mert méltóságon alulinak éreztem fokozni a sátán örömét a magam (anyagi) keservével. Leírtam a veszteséget, mint már annyi mást e kiszolgáltató világban.
De ma azzal szembesültem, hogy pótolhatatlan kulturális értékek vesznek el a lopás következtében. Az előadásokat sorra le kell venni a műsorról. Ez innentől fogva nem egyszerű „magán-veszteség”. Ez a magyar emberek ellen elkövetett bűncselekmény immár. Azok ellen, akiknek a színház teszi elviselhetőbbé ezt a minket körülvevő szörnyűséget. És így már az is világos, mivégre ez az ép ésszel megmagyarázhatatlan gazemberség.”
Polgár András üzletember, aki tizenkét éve döntött úgy, hogy befejezi a napi operatív munkát és szervezett keretek között fog adományozni, a tao-támogatás eltörlése kapcsán fogalmazot meg sarkos gondolatokat a Facebookon, amit a színház.org idéz.
“Intézményesen megloptak. Azok a derék törvénykezők, akik kieszelték, hogy a független, progresszív színházakat elpusztítják. Jogsértőn, visszamenőleges hatállyal.
Néhányad-magammal megelőlegeztük a TÖRVÉNY által garantált bevételt, amitől – TÖRVÉNYtelenül – megfosztva, az Adós nem fizethet. Ezenközben a lopott pénzt nímand beámterek (mert erősebb, ámde hitelesebb jellemzésre ők nem érdemesek) osztogatják csatlósoknak.
Eddig kussoltam (hahh, mintha felszólamlásom bárkit is érdekelne), mert méltóságon alulinak éreztem fokozni a sátán örömét a magam (anyagi) keservével. Leírtam a veszteséget, mint már annyi mást e kiszolgáltató világban.
De ma azzal szembesültem, hogy pótolhatatlan kulturális értékek vesznek el a lopás következtében. Az előadásokat sorra le kell venni a műsorról. Ez innentől fogva nem egyszerű „magán-veszteség”. Ez a magyar emberek ellen elkövetett bűncselekmény immár. Azok ellen, akiknek a színház teszi elviselhetőbbé ezt a minket körülvevő szörnyűséget. És így már az is világos, mivégre ez az ép ésszel megmagyarázhatatlan gazemberség.”
