Lassan, de jól halad a közel-keleti bevándorlók beilleszkedése Németországban. Ezt állapította meg a kormány munkaügyi intézetének szakértője, aki a Der Spiegelnek nyilatkozott. Herbert Brückner emlékeztetett rá, hogy 2015-ben még nagyon sok illúzió volt a bevándorlókkal kapcsolatban, a Daimler AG akkori főnöke például új gazdasági csodát remélt tőlük. Dieter Zetsche arra utalt, hogy a második világháború után a több millió török vendégmunkás beáramlása döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Németország újra Európa legerősebb gazdasága legyen, megelőzve Nagy-Britanniát és Franciaországot.

Csakhogy nagyon gyorsan kiderült: a huszonegyedik században más munkaerőre van szükség, és az érkező közel-keleti menekültek távolról sem felelnek meg a kritériumoknak.

Az érkezők 15 százaléka analfabéta volt.

Akik tudtak írni-olvasni, azok is arabul. Márpedig az arab írás jóval messzebb áll a némettől, mint a törököké, akik latin betűket használnak. Vagyis az átképzés jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint ahogy eredetileg gondolták.

Valamivel több mint 400 ezren találtak munkát.

Ez az elmúlt négy év intenzív erőfeszítéseinek az eredménye, de nem feledteti azt, hogy több mint 600 ezer közel-keleti menekült még nem helyezkedett el, vagyis szociális segélyből él. Amíg a németek 68,9 százaléka rendelkezik munkaszerződéssel, a Németországban élő külföldiek körében ez az arány 52,6 százalék. Ehhez képest az országban menedéket kérő közel-keleti bevándorlóknak csak 34,7 százaléka vállalt munkát.

Ráadásul az utóbbi kategóriába tartozóknak jutnak a legrosszabbul fizetett állások. Míg a németek hatoda dolgozik rosszul fizetett, alacsony státuszú állásban, a közel-keleti bevándorlók több mint kétharmada. A legtöbb menedékkérő alkalmi munkából él: a vendéglátásban, takarító vállalatoknál vagy a mezőgazdaságban. Ugyanakkor egyre többen elismertetik a diplomájukat és orvosként, mérnökként vagy tanárként dolgoznak - lényegesen magasabb fizetésért.