Pénteken, magyar idő szerint a hajnali órákban Donald Trump elfogadta a Republikánus Párt jelölését a novemberi amerikai elnökválasztáson. Ez azt jelenti, hogy mindkét nagy amerikai párt megtartotta a maga elnökjelölt-választó gyűlését, így valóban élesre fordul a kampány. Más kérdés, hogy közben az Egyesült Államok nem igazán a jelölőgyűlésekkel van elfoglalva: az országban a fő téma éppen az, hogy a rasszista rendőri túlkapások elleni legújabb tüntetések résztvevői közül kettőt lelőtt egy 17 éves önjelölt milicista, illetve a sportolók sztrájkolnak. Az USA ráadásul eközben a koronavírus-járványban a világ legfertőzöttebb országa lett, a gazdaság pedig a pandémia miatt bekövetkezett brutális tavaszi zuhanás után kapaszkodik vissza - csak azért nem mondhatjuk, hogy ennél extrémebb körülmények között még soha nem választottak az amerikaiak elnököt, mert polgárháború és két világháború közben is tartottak már szavazást.

Halálos lövést kapott tüntetőre emlékeznek társai a helyszínen, Kenoshában 2020. augusztus 26-án

MTI / EPA / Matt Marton

Ahogy a két elnökjelölt elfogadta a saját pártjának jelölését, pontosan látszott, mi a kampányuk fő iránya. Donald Trump a republikánus jelölőgyűlésen arról beszélt, milyen eredményeket ért el a gazdaságban politikája a járvány előtt, és arról, hogy ő az, aki rendet tud teremteni az országban. Egy héttel korábban (még az újabb rasszista rendőrségi botrány előtt) a demokraták jelöltje, Joe Biden is kijelölte a kampánya irányvonalát: az Egyesült Államoknak nyugalomra van szüksége Trump négy éve után.

Mielőtt belemennénk az amerikai helyzet részleteibe, érdemes egy pillantást vetni arra, honnan indul a november 3-i választás kampánya. A legtöbb közvélemény-kutatás szerint országos szinten Biden nagyjából 8 százalékkal vezet - de az elektori rendszer miatt nem ez számít, hanem az, melyik jelölt tud győzni a billegő államokban.

Jelen állás szerint ha Trump 4 százalékponttal erősödne néhány kulcsfontosságú államban, ő győzne, 2016 után ismét úgy, hogy ő kap kevesebb szavazatot.

Amikor augusztus közepén a FiveThirtyEight adatelemzői elindították a 2020-as előrejelzésüket, a modelljük úgy számolt: Biden esélye a győzelemre 71 százalék, Trumpé 29, azóta ez minimálisan változott csak. Látványos egybeesés, hogy ez a 29 százalék pontosan ugyanannyi, mint amennyit a 2016-os választás napján adtak Trump sikerére.

Az újraválasztására készüló jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump formálisan is elfogadja az elnökjelöltséget a republikánusok konvenciójának utolsó napján a washingtoni Fehér Ház kertjében tartott ceremónián 2020. augusztus 27-én

MTI / EPA / Polaris Images pool / Erin Scott

Csakhogy mint a projektet vezető Nate Silver elmagyarázta, egészen másról van szó most, mint négy éve. 2016-ban azért kapott Trump egy ilyen - alacsony, de nem reménytelenséget jelző - esélyszázalékot, mert a győzelméhez annyi kellett, hogy 2-4 billegő államban a statisztikai hibahatáron belülre mért hátrányból ő nyerjen, és végül pontosan ez történt. Idén viszont az előrejelzés azért ad neki ekkora esélyt, mert a szokásosnál sokkal nagyobb a bizonytalanság, mi fog történni november 3-ig a gazdasággal, az egészségüggyel, vagy épp a társadalmi feszültségekkel. Ez sokkal több, mint fellengzős ködszurkálás, egész precízen számszerűsítették:

ha a modellben egyetlen tényezőt megváltoztattak, nevezetesen úgy tettek, mintha most lenne a választás napja, akkor ugyanilyen közvélemény-kutatási állás mellett 93 százalékos esélyt kaptak Biden győzelmére.

Magyarul a modellek 22 százalékában valami olyan változás történik augusztus és november között, ami miatt Trump megfordítja az állást.

Joe Biden, a Demokrata Párt elnökjelöltje videokonferencia keretében mond beszédet a demokraták négynapos elnökjelöltállító konvenciójának befejező napján 2020. augusztus 20-án

MTI / EPA / DNCC

Egészen 2020 elejéig egyértelműnek tűnt, milyen stratégiával kell Trumpnak kampányolnia: nem számít, milyen botrányai vannak, és mennyire nem szeretik a két tengerpart metropoliszaiban, a gazdaság jól teljesít, ezzel pedig az ingadozó államok ipari munkásainak szavazatait be lehet hozni; az, hogy őket maga mellé állította, elég volt a 2016-os győzelemhez is. Csakhogy a vírus ezt is felborította. Az USA gazdasága a második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest 9,5, az első negyedévhez viszonyítva 32,9 százalékkal zuhant. Igen ám, de a választást nem most tartják - márpedig a harmadik negyedévben, ahogy egyre több helyen újraindul a gazdaság, negyedéves szinten nagy növekedés várható. A munkanélküliség minden korábbi rekordot megdöntött a tavasz közepén, azóta viszont hiába nagyon magas még mindig, hétről hétre milliók térnek vissza a munkába. Az elemzők pedig joggal vakarják a fejüket: vajon melyik adat lehet fontosabb, amikor az emberek novemberben elmennek majd szavazni?

AFP / John Nacion

Mivel korábban nem nagyon történt olyan, hogy a második és a harmadik negyedév gazdasági teljesítménye között ekkora különbség van, nem lehet megmondani, mit hozhat egy kora őszi javulás Trump számára. Az mindenképp őt töltheti el önbizalommal, hogy a Real Clear Politics összesítése szerint a szűk többség úgy érzi, a gazdaságot jól kezeli az elnök. Csakhogy a Fivethirtyeight 1880-ig visszamenőleg modellezte, milyen a kapcsolat a gazdasági teljesítmény és az újrainduló elnök esélye között, és arra jutott: messze nem annyira erős, mint ahogy azt sokan gondolnák.

Az elnöknek elemi érdeke, hogy erről legyen szó, ne a járványról. Az Egyesült Államokban eddig közel hatmillió koronavírusos fertőzöttet diagnosztizáltak, a halálos áldozatok száma pedig 180 ezernél is több. A közvélemény-kutatások átlaga szerint az amerikaiai 58 százaléka úgy gondolja, Trump rosszul kezeli a járványt, azoknak pedig, akik még nem kötelezték el magukat valamelyik párt mellett, csak egyharmada véli úgy, hogy jó, amit Trump csinál a koronavírus kapcsán.

De túl egyszerű volna a helyzet, ha ezt ennyivel le lehetne tudni: ha ugyanis szigorúbb járványügyi intézkedéseket hoznak, akkor sokan elvesztik a munkájukat, ez pedig az ottani gyenge szociális védőháló miatt sokkal súlyosabb személyes katasztrófákhoz vezethet, mint Európában. Vagyis a dilemma, hogy hány emberélet árán szabad megmenteni a gazdaságot, óriási - és akkor még egy szót sem ejtettünk arról, micsoda társadalmi feszültségek kerülnek ilyenkor napvilágra, amikor sokan azért nem mernek beteget jelenteni, mert nem tudnák miből fizetni a kezelésüket.

AFP / BRYAN R. SMITH

Már önmagában ez elég kaotikus helyzetet mutat, de erre az egészre rátesz még egy lapáttal a rendőri túlkapások és a rasszizmus miatti tüntetéssorozat. Biden az elkeseredett afroamerikaiak szavazataira számít, Trump pedig a fehér középosztálynak próbálja azt ígérni, hogy ő majd rendet teremt - egyelőre nehéz megmondani, melyikük stratégiája lehet sikeres. A tüntetések célját többen támogatják, mint ahányan ellenzik, de csökken a kettő közötti különbség. Ráadásul, amikor erről a témáról van szó, még sokkal távolibbnak tűnik november 3-a, szinte megjósolhatatlan, mi minden történhet még addig.

És első ránézésre nem feltűnő, de az egyik legfontosabb részlet lehet az, hogy Biden népszerűsége országosan és a legtöbb ingadozó államban is 50 százalék fölötti. 2016-ban Hillary Clinton itt sosem tartott - vagyis Trumpnak most nem elég a bizonytalan szavazókat megnyernie, olyanokat is vissza kell szereznie, akik már elkötelezték magukat a demokrata jelölt mellett. Négy éve Trump minden idők második legnépszerűtlenebb elnökjelöltjeként tudta legyőzni a legnépszerűtlenebbet, most egészen más kihívás áll előtte. Azt pedig, hogy Bidennek mi lehet a legvonzóbb üzenete, a legprecízebben a Daily Show kampányvideó-paródiája mutatta be: tud olvasni, köze van Barack Obamához, sosem bulizott Jeffrey Epsteinnel, és ami minden másnál fontosabb,

nem ő Donald Trump.