Győzelem vagy vereség – a magyar politikában sokféleképpen értékelik azt a költségvetési megállapodást, amiről a ma kezdődő Európai Uniós csúcson döntenek a tagállamok állam- és kormányfői. A kormány kifejezetten harcias retorikáját olvasva nem nehéz kitalálni, hogy melyik fél tálalja diadalként a megszellőztetett tervezetet. Orbán Viktor szerint például a csúcs előtt arról beszélt, nagyon közel vannak ahhoz, hogy jó megállapodást érjenek el az Európai Unió egysége érdekében.

„Ma nemcsak az unió győzelméért, hanem a józan ész győzelméért is küzdünk” – tette hozzá.

A kompromisszumos javaslatból egyébként már most látszik, hogy a korábban vétóval fenyegető magyarok és a lengyelek számára engedményeket tettek. A hírek szerint a rendszert nem alkalmazzák, amíg arról az Európai Bíróság véleményt nem mond, a másik pedig, hogy egy záradékban konkrétan jelezhetik, a jogállamisági mechanizmust csak az EU-pénzekkel összefüggésben alkalmazzák, egyéb viták kezelésére nem.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az állam- és kormányfők rábólintanak-e a tervezetre (ez cikkünk megjelenése után megtörtént - a szerk.), de érdekes fejlemény, hogy miközben néhány napja a magyar kormány még foggal-körömmel harcolt ellene, Orbán mára hajlandó volt belemenni néhány kompromisszumba (a megállapodást Gulyás Gergely úgy interpretálta, hogy teljesültek a magyar és lengyel követelések).

Ezzel azonban nemcsak magát, hanem a magyar Országgyűlést is kellemetlen helyzetbe hozhatja, hiszen a kormánypárti képviselők a nyáron határozatban szavazták meg azokat az alapelveket, melyeknek tiszteletben tartására felszólították a kormányfőt. Bár a szavazás óta több hónap telt el – az elhúzódó tárgyalások egyik oka éppen a belengetett magyar vétó volt – a megszavazott országgyűlési határozatot azóta sem vonták vissza. Vagyis, ha Orbán betartja a szavát, akkor a mai tárgyalásokon is az abban foglaltakat kell szem előtt tartania.

A csütörtöki Kormányinfón megkérdeztük Gulyás Gergelyt, szerinte a most tárgyalóasztalra kerülő uniós megállapodás mennyire van összhangban a nyáron elfogadott parlamenti határozattal. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint "teljes egészében", hiszen az arról szólt, hogy ne legyen zsarolható az ország.

„Ha ezt a tagállamok egyhangúlag elfogadják, Magyarországnak nincs miért megvétóznia a költségvetést és az újjáépítési alapot” – mondta.

Csakhogy az elfogadott szöveget tanulmányozva hamar kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Bár nagy részét valóban sikerült elfogadtatni, a határozatnak két olyan – igen sarkalatos – pontja van, amit Orbán Viktornak nem sikerült elérnie az elmúlt hónapokban.

A határozat pontjai a következők:

1. Az azonos helyzetben lévő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük.

Ez a feltétel nyár óta – amikor először írtunk róla – nem változott, bár az „azonos helyzet” meghatározása azóta is nehéz. Az EU helyreállítási alapnál a munkanélküliek arányát (2015–2019 között), a GDP nagyságát és a lakosság méretét vette figyelembe. 2023-ra pedig a GDP alakulásának 2020-as mértékét, illetve a 2020–2021 során összesen mért GDP-csökkenést nézik meg. A hétéves költségvetés (MFF) kiszámításakor is az elmúlt hét év gazdasági fejlődése számított: a 2008 utáni válságból kikecmergő dél-európai országokat priorizálta ezúttal a bizottság szemben például országunkkal, ahol igen alacsony szintre süllyedt a munkanélküliség, és igen magasra ugrott a gazdasági növekedés.

2. A gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai.

Szintén beszámoltunk már róla, hogy Orbán Viktornak 3 milliárd euróval sikerült növelni a Magyarország számára biztosított forrásokat a tervezetthez képest. Igaz, a következő hétéves pénzügyi keretből még így sem jár nekünk annyi, mint 2014 és 2020 között.

Így összességében 14 ezer milliárd forint érkezhet.

A pénzek elosztásánál az alapelv szerint nem azt nézik, mennyi egy adott országban az egy főre jutó GDP, hanem azt, hogy mekkora kárt okoz a mostani, illetve az előző válság. Így, ha egy országban kiemelkedő növekedés volt – mint például Magyarországon – akkor a rosszabbul teljesítő országokhoz képest relatív kevesebbet kap.

3. A folyamatban lévő, ún. „hetes cikkely szerinti eljárásokat” a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása előtt le kell zárni.

Ez az az alapelv, amit Orbán Viktornak az Országgyűlés határozata ellenére nem sikerült elérnie. Bár Angela Merkel német kancellár állítólag erre korábban ígéretet tett, a Magyarország elleni 7-es cikk szerinti eljárás még folyamatban van. Igaz, a német elnökség nem mozdította előrébb és a koronavírus-járvány miatt ha akart, sem tudott volna vele túl sokat foglalkozni.

4. A politikai pártok és politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek uniós forrásból nem támogathatóak.

Ez nemcsak a nyáron, azóta sem jött össze. Bár a magyar miniszterelnök mindent megtesz, hogy nehezítse a hazai civil szervezetek életét, az EU tagállamainak vezetőit erről még nem sikerült meggyőznie.

5. A források politikai és ideológiai feltételekhez kötése – „jogállamiság” címszó alatt – elfogadhatatlan.

Úgy tűnik, hogy a ma este asztalra kerülő megállapodástervezettel – még ha kompromisszumok árán is – de a magyar kormányfőnek ezt a pontot sikerült teljesítenie. Méghozzá úgy, hogy bekerülhet a javaslat szerint egy passzus, amelyik világossá teszi: csak a források lehívásához közvetlenül köthető ügyekben vethető be ez az eljárás, egyéb (például a migrációval kapcsolatos) ügyek bírálatára nem használható fel. Ráadásul egy ilyen eljárást a rendszer problémáit érintő egyéb eljárásoknak kell megelőzniük, például egy kötelezettségszegési eljárásnak - egy ilyen akár több évig is elhúzódhat.

Ráadásul azt is kiharcolta a lengyel és a magyar kormány, hogy a kondicionalitás jogszerűségét mintegy előzetes kontrollként az Európai Bíróság vizsgálhatja meg. Egy ilyen eljárás is alapesetben két évig tart. Bár gyorsítható az alperes (az Európai Tanács) vagy a felperes (a magyar és a lengyel kormány) részéről is, ami 4-6 hónara rövidítheti az ügymenetet, ám ennek szigorú feltételei vannak. Vagyis egy ilyen új típusú eljárás minden valószínűség szerint nem indul el a 2022-es választások előtt. Orbánnak a belpolitikai színtéren ez hatalmas nyereség, a megállapodás óta nem véletlenül nyilatkozik úgy, mint akit kicseréltek.

Nehéz lenne legalábbis máshogy értelmezni mai nyilatkozatát, melyben a múlt heti teljes hadüzenet után úgy fogalmazott: járvány idején, gazdasági bajok idején, teljesen ésszerűtlen politikai vitákkal megterhelni a döntéseket, hiszen „most segítséget kell nyújtani azoknak, akiknek erre szükségük van”.