Minden célunkat elértük: nemcsak jó pénzcsomagot tudtunk szerezni, de nemzeti büszkeségünket is sikerült megvédenünk azzal, hogy világossá tettük, hogy senki, olyan pedig különösen nem, aki megörökölte a jogállamiságot kritizáljon minket, a szabadságharcosokat

– fogalmazott Orbán Viktor a pár perc híján 90 órásra duzzadt EU-csúcs után Magyarországra és Lengyelországra utalva.

Megállapodtak az EU hétéves költségvetéséről és a helyreállítási alapról

Az ötödik napon megszületett kompromisszum értelmében csökken a vissza nem térítendő támogatások aránya a hitelből fedezett helyreállítási alap esetében, de nem lett kevesebb a korábban tervezett, 1,8 ezer milliárd eurós teljes keret.

Orbán Viktor persze csak az egyike volt a 27 tagállami vezetőnek, aki saját vállát veregetve távozott a maratoni tárgyalások után: mivel az EU költségvetési kerete és a helyreállítási alap elfogadása is egyhangú támogatást igényel, furcsa is lenne, hogy vert hadvezérként állnának fel. Az más kérdés, hogy ki mit ünnepel, szerencsére a magyar kormányfő esetében nagyon pontosan tudjuk, milyen célokkal érkezett.

Nagyon egyszerűen: több pénz, kevesebb politikai elvárás. Ennél egy fokkal bonyolultabban: az Országgyűlés által múlt kedden elfogadott határozat pontos mandátumot adott Orbán Viktornak a tárgyalásokra. Sőt, némi iránymutatást is, például azzal kapcsolatban, hogy „a helyzet súlyos, ezért kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az Európai Unió tagállamai közös hitelt vegyenek fel”. És mindjárt arról is, hogy „a tagállamoknak a rájuk eső pénzügyi források felhasználásában szabad kezet kell biztosítani, de a közösen felvett hitelt kizárólag a gazdaság fejlesztése érdekében, a gazdasági növekedés szolgálatában szabad felhasználni”.

Itt persze már mindjárt gellert kap a magyar siker, hiszen a „szabad kéznél” sokkal kötöttebbek a pénz elköltésének lehetőségei. Ehhez egy programot kell benyújtania a tagországoknak, amely tartalmazza a támogatás fejében, 2021–2023-ban végrehajtandó reformokat és beruházásokat. A bizottság által értékelendő tervezetnek követnie kell a szintén a bizottság által készített gazdaságpolitikai értékelés ajánlásait. A legutóbbi – május végén – kiadott ilyen országértékelésben Brüsszel például arra szólította fel a magyar kormányt, hogy legyen bőkezűbb a koronavírus okozta károk kompenzálásakor, az egészségügy finanszírozásánál, és hosszabbítsa meg az álláskeresési járadék időtartamát, hiszen 3 hónap békeidőben sem elég arra, hogy valaki elhelyezkedjen.

MTI / EPA / Reuters pool / Francois Lenoir

Az ilyen szintű ajánláson túl nézzük azokat az alapelveket, amelyeknek tiszteletben tartására az Országgyűlés egyenesen felszólította az Európai Tanácson résztvevő kormányfőt a többéves pénzügyi keret (MFF), vagyis a hétéves költségvetés és a Következő generáció (NGEU) néven illetett helyreállítási alap elfogadása során.

1. Az azonos helyzetben lévő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük.

A kettős mérce természetesen rossz dolog, az „azonos helyzet” meghatározása viszont igen nehéz. Számtalan lehetséges mutató közül az EU helyreállítási alapnál a munkanélküliek arányát (2015–2019 között), a GDP nagyságát és a lakosság méretét vette figyelembe. 2023-ra pedig a GDP alakulásának 2020-as mértékét, illetve a 2020–2021 során összesen mért GDP-csökkenést nézik meg.

Az MFF-ből biztosított nemzeti borítékok kiszámításakor is az elmúlt hét év gazdasági fejlődése számított: a 2008 utáni válságból kikecmergő dél-európai országokat priorizálta ezúttal a bizottság szemben például országunkkal, ahol igen alacsony szintre süllyedt a munkanélküliség, és igen magasra ugrott a gazdasági növekedés.

Az alapelven nem változtattak az Európai Tanács résztvevői sem, a vita leginkább azzal kapcsolatban zajlott, hogy a helyreállítási alap mekkora hányada legyen vissza nem térítendő támogatás.

AFP / Dursun Aydemir

2. A gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai.

Orbán Viktornak az Origo híre szerint 3 milliárd euróval sikerült növelni a Magyarország számára biztosított forrásokat a tervezetthez képest. Ez nem kis összeg, hiszen 2018-as árakon számolva a költségvetésből nekünk járó részre vonatkozó javaslat 17,9 milliárd euró volt, 5,7 milliárddal kevesebb a mostani, 2014–2020 közötti pénznél. Ha a mínuszból sikerült 3 milliárdot lefaragni, az részsiker, de teljes aligha. (Hét éve, a mostani MFF tárgyalása során az utolsó pillanatban 4 milliárdot harcolt ki a miniszterelnök.)

A NGEU-ból pedig a korábbi számítási kulcs szerint kb. 8 milliárd euró támogatás járt volna az országnak – a kölcsönrész növelésével számításaink szerint ez nagyjából 7,1 milliárdra csökkenhetett. Vagyis összességében vastagabb, nagyjából 9,5 ezer milliárd forintos lehet a nemzeti boríték, tehát a felzárkóztatási forrásokból (a hitelrészt nem számítva) minden magyarnak majdnem 970 ezer forint jut a következő hét évben.

3. A folyamatban lévő, ún. „hetes cikkely szerinti eljárásokat” a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása előtt le kell zárni.

Ugyancsak az Origo győzelmi jelentésében olvashattuk, hogy a 7. cikk szerinti eljárás lezárására Angela Merkel német kancellár a politikai menetrendet meghatározó féléves elnökség nevében ígéretet tett. Később más források ezt finomították, vagyis aligha lehet biztosra venni. Az viszont a határozatból nem derül ki, hogy mire is gondoltak: a két alappal kapcsolatban most ugyanis a tagállami jóváhagyás született csak meg, azt még az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, majd a tagállami parlamentek jönnek – jó, ha az év vége előtt ebből jogszabály születik. Addig bármi megtörténhet.

AFP / John Thys

4. A politikai pártok és politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek uniós forrásból nem támogathatóak.

Erről sokat mondani nem érdemes, maga Orbán Viktor is elismerte, hogy ez nem jött össze. De még próbálkozik.

5. A források politikai és ideológiai feltételekhez kötése – „jogállamiság” címszó alatt – elfogadhatatlan.

Magyarországról úgy tűnik, a legnagyobb vita ezt a kérdést övezte, ám Brüsszelben is nagy hangsúlyt tulajdonítanak annak, hogy a „jogállamisági kritérium” bekerült a megállapodásba. Orbán meg azt tekinti sikerének, hogy nem, mivel, ahogy ő fogalmazott: „a Szolidaritás vagy az 56-os forradalmárok népét senki nem kritizálhatja”.

Közben igazából egyik félnek sincs oka a büszkeségre. A „jogállamiság” szó ugyan egyszer megjelenik a szövegben, ahogy az is bennmaradt, hogy a jogállami normák megsértésére hivatkozva elrendelt szankciókat a tagállamok minősített többségének kellene jóváhagynia. (Ehhez képest Orbán a tanácskozás egy bizonyos pontján egyhangúságot szeretett volna kiharcolni, az eredeti javaslat pedig még arról szólt, hogy minősített többségi támogatás egy ilyen bizottsági indítvány elutasításához kellene.)

AFP / Dursun Aydemir

Abból a szempontból azonban győzött Orbán, hogy sikerült még meghatározhatatlanabbá tennie azt, mit is tekintenek a jogállamiság megsértésének. A kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy ez szubjektív fogalom, a mostani megállapodásba pedig csak annyiban sikerült ezt pontosítani, hogy az EU alapszerződésekben meghatározott alapértékeit kell tiszteletben tartani, és az Európai Tanács erre visszatér. Várjuk.