A 2020-as év utolsó előtti napján fontos megállapodás született az Európai Unió és Kína között. Mintegy hét év tárgyalás és egyeztetés után bejelentették, hogy megállapodtak a kölcsönös befektetések feltételrendszerét kiegyenlíteni célzó egyezmény részleteiről. A gyakorlatban ez a kiegyenlítés többnyire a kínai befektetési környezet lazítását, korábbi tiltások feloldását jelenti, hiszen a kínai befektetőknek Európában kevésbé szigorú feltételrendszernek kellett megfelelni. A most bejelentett paktum eddig nem látott előnyöket, szabadságot biztosít az Európai Unióból Kínába érkező befektetők számára, így valóban jobban érvényesült a kölcsönösség elve.

A befektetési egyezmény számos olyan iparágban is engedélyezi a termelési, gyártási célú külföldi befektetéseket Kínában, amelyek korában nem vagy csak korlátozottan voltak lehetségesek. Mivel az EU kínai befektetéseinek a fele most is ebben a szektorban van Kínában, ez az egyik legfontosabb kínai engedménynek értékelhető. Mindössze néhány olyan iparágban maradtak fenn a korlátozások, ahol Kína jelentős túlkapacitással rendelkezik.

A Németország számára rendkívül fontos autóiparban Kína feloldotta a vegyesvállalat létrehozására irányuló feltételt. Ezentúl a külföldi autógyárak százszázalékban saját tulajdonú termelő, összeszerelő egységeket is telepíthetnek az ázsiai országban. Ez a feltétel az első Kínában megjelenő külföldi autógyár, a Volkswagen létrehozása óta korlátozta a külföldi autógyárak befektetési terveit, így egy csaknem négy évtizedes szabályt adtak át a múltnak az új megállapodással. (A Volkswagen egyébként bő fél éve jelentette be, hogy jelentős, 50%-os tulajdonrészt vásárol az elektromos autók gyártásában együttműködő kínai partnercége, a JAC Motors anyavállalatában, az Anhui Jinghai Automobil cégben. A Volkswagen mintegy 900 millió eurót tervezett e célra befektetni.)

A joint-venture alapítási kötelezettségtől számos más iparágban is hajlandó Kína eltekinteni az új megállapodás értelmében. Az eddiginél sokkal nagyobb teret enged a magánkórházak létrehozásának a jelentősebb kínai városokban, mint például a tartományi jogú metropoliszok, Peking, Sanghaj, Tiencsin vagy a dél-kínai Kanton és Sencsen esetében. A pekingi vezetés a pénzügyi szektor néhány éve már elkezdődött nyitásának komoly lendületet adott azzal, hogy ezentúl a banki és biztosítási szektorokban történő külföldi befektetések esetén sem kötelező kínai szakmai partner bevonása. Szintén eltörölték a vegyesvállalat alapítási kényszert az ingatlanszektorban, a bérleti és lízingkonstrukciókat ajánló szolgáltatók számára, de a piackutató cégek és reklámügynökségek is működhetnek Kínában helyi tulajdonostársak nélkül. Az új megállapodás hatalmas változást jelent, és jelentősen növeli a lehetőségeket az uniós szállítmányozási, logisztikai cégek számára, amelyek a joint-venture kötelezettség eltörlésével akár háztól házig szolgáltatásokat tudnak majd ajánlani a Kínában értékesítő vagy onnan beszerző európai vállalatok és magánszemélyek számára.

Az uniós tárgyalók hatalmas sikerként könyvelhetik el, hogy Kína feloldotta a technológia átadására vonatkozó, korábban szigorúan betartatott átadási kényszert. Az új befektetési megállapodás életbelépése után az európai uniós befektetőknek nem lesz kötelező a kínai vegyesvállalati partnereiknek átadni féltve őrzött technológiai titkaikat, sőt az engedélyeztetési eljárások során a kínai hatóságok tudomására jutott technológiai, üzleti információk kezelését is szigorúan szabályozza a paktum.

Míg az Egyesült Államok számára semmiképp sem mondható üdvözlendő fejleménynek az Európai Unió és Kína között létrejött megállapodás, az egyeztetési folyamat során a tagországok között sem volt egyértelmű a megállapodás támogatása. A Brexit következtében az amerikaiak nem számíthattak brit támogatásra, úgy tűnt a folyamat során, hogy Lengyelország és Olaszország igyekszik legjobban megakadályozni a paktum korai bejelentését. (Igaz, egy hétéves egyeztetés után megszületett bejelentést semmiképpen nem értékelhetünk váratlannak vagy elhamarkodottnak.) Az azonban mégis üzenetértékű, hogy az EU és Kína nem várta meg, amíg a Biden-adminisztráció elfoglalja a hivatalát, hanem a német elnökség utolsó előtti napján nyilvánosságra hozták az elvi megállapodás eredményét. Habár végül minden uniós tagország zöld utat adott a bejelentésnek, Olaszország, Lengyelország, Belgium és Spanyolország kitartóan ellenezte azt, elsősorban a kínai emberjogi helyzetet érintő kritikáik miatt, valamint azért, mert helyesebbnek találták volna, ha Merkel és Macron nem erőlteti át a bejelentést, amíg az Egyesült Államokkal nem egyeztetik a megállapodás EU–USA-kapcsolatokra gyakorolt hatásait. Talán az jelenthet némi megnyugvást a megállapodást eleinte ellenző tagországok számára, hogy továbbra is hatályban marad az Európai Unióban megvalósítandó kínai befektetések nemzetbiztonsági alapon történő vizsgálata, ami lehetőséget biztosít erre hivatkozva megtiltani a tranzakciót. Az persze ezek után várható, hogy a nemzetbiztonsági szempontok értelmezése talán megengedőbb lesz, mint a megállapodás megszületése előtt, noha általában ezeket is inkább gazdasági érdekek motiválják.

Magyarország a folyamat során támogatta az egyezmény létrejöttét, ami teljesen érthető is. Nem csupán a tradicionálisan jó, és az utóbbi tíz évben lendületesen fejlődő magyar–kínai gazdasági kapcsolatrendszer miatt, hanem azért is, mert magyar vállalkozások számára egyértelmű előnyökkel járhat a Kínában megvalósuló európai befektetések feltételrendszerének könnyítése. Számos magyar vállalkozás áll közvetlen beszállítói kapcsolatban nagy nyugat-európai, elsősorban német cégekkel, amelyek kínai piaci térnyerése növelheti ezeknek a magyar vállalkozásoknak az eredményességét. Azt sem hagyhatjuk ki az értékelésből, hogy egyre több magyar technológiai cég érdeklődik Kína iránt. A tendencia azt mutatja, hogy ugyan még nemzetközi összevetésben alacsony a befektetési hajlandóság, a korábbi évekhez képest jelentősen megnövekedett azoknak a magyar vállalatoknak a száma, amelyek fontolgatják termelési kapacitásaik kihelyezését a Távol-Keletre, vagy már tettek is lépéseket céljaik elérése érdekében. A kényszerű vegyesvállalat alapítás, illetve a technológiák kötelező átadásának elengedése azt a legfontosabb félelmet vette ki a képletből, ami miatt több magyar vállalat is bizalmatlan volt Kínával szemben.

A december 30-án nyilvánosságra hozott megállapodás persze nem jelenti azt, hogy azonnal elkezdődhetnek a kölcsönös befektetések az új feltételrendszer mentén. A paktum az EU bürokratikus folyamatain át a 2022-es francia elnökség idejére érhet végleges aláírási szakaszba.

A szerző a Baker McKenzie vezető Kína-szakértője