Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Öt év után először emelkedett a közmunkás minimálbér (hivatalosan: közfoglalkoztatotti bérminimum) összege 2021. március 1-jével. A teljes munkaidős közmunkás foglalkoztatásért adható legkisebb összeg 2016 óta 81 530 forinton állt, ezt emelte a kormány kerek 85 ezer forintra. Ez persze bruttó összeg, családi adókedvezmény nélkül 56 525 forint marad belőle. Számszerűen az emelés rossz esetben (családi kedvezmény nélkül) 2 ezer forint, jó esetben bő 3 ezer. Vagyis egy bérminimumos közmunkás április óta havonta nagyjából egy-másfél zsák krumplival többre elég pénzt vihet haza.
A közmunkásbér borzasztóan leszakadt
Az emelés számszerűen nagyon kevés, de ennek legfőbb oka, hogy a közmunkás minimálbér nagyon alacsony. Az emelés mértéke ugyanis megegyezik az idei minimálbér- és a szakképzettséget igénylő munkakörökben járó garantált bérminimum 4 százalékos emelésével. Csak hát 81 ezer forintnak a 4 százaléka nem valami sok.
Sokkal nagyobb probléma, hogy míg a minimálbért ütemesen emelte a kormány az elmúlt években (a munkáltatói és a munkavállalói oldallal kötött 2016-os hosszú távú megállapodás értelmében), addig a közmunkás minimálbérhez 2017 óta nem nyúlt. Ráadásul akkor is csak épphogy, 3 százalékkal emelték 79 155 forintról. A közmunkás minimálbér a befagyasztás következtében szépen leszakadt a minimálbérről. És ugyanez igaz a közfoglalkoztatásban a szakképzett munkakörökben adandó garantált bérre, amely a márciusi emelés után bruttó 110 815 forinton áll.
Sőt ami azt illeti, a közmunkás garantált bér leszakadása még erősebb. Ez ugyanis 2013-ban még megközelítette a normál garantált bérminimum 85 százalékát, 2021 márciusában az emeléssel együtt már csak fele annak. A közmunkás minimálbér 2013-ban még 77 százaléka volt a normál minimálbérnek, a kettő aránya 2021 elején 49 százalékra olvadt, amit a márciusi emelés szépített 51 százalék közelébe. Ezzel együtt jelen állás szerint
a közmunkás minimálfizetések csak felét érik el a versenyszektor legkisebb béreinek.
A létminimumot sem üti meg
A különbség pedig még sokkal nagyobb, ha nem a legkisebb elérhető fizetésekhez viszonyítunk. Az átlagkereset (beleszámolva egyébként a közmunkás kereseteket is) ugyanis még a minimálbérnél is gyorsabban nőtt az elmúlt években, az átlagos bruttó 2020 egészét nézve a járványválság ellenére meghaladta a 400 ezer forintot. Ami azt jelenti, hogy a közmunkásbér már csak ötöde volt az átlagkeresetnek – míg 2013-ban még harmada.
Valójában az átlagkereset nem a legjobb mutatója annak, mennyit keres egy hétköznapinak mondható munkavállaló, mivel az átlagot a kiugróan magas fizetések felhúzzák. Reálisabb képet mutat a medián, vagyis a középérték: ha a munkavállalókat a fizetésük szerint sorba állítjuk, a mediánbér azé, aki pont középen áll. A medián nem meglepő módon jóval alacsonyabb az átlagkeresetnél, 2020 egészét nézve a bruttója 321 ezer forint volt. A közmunkás minimálbér az idei emelés után negyede a mediánnak. 2013-ban még annak 44 százalékára rúgott.
Érdemes a közmunkás minimálbér szintjét összevetni a létminimum összegével. A létminimum meghatározása ugyanis a fogyasztás, egyes termékek és szolgáltatások ára felől történik. Sajnos Magyarországon az állami statisztikai hivatal 2015 óta nem számolja a létminimum-értékeket, a sorozatot a Policy Agenda folytatja nem hivatalos formában. A legfrissebb, 2019-re vonatkozó számok szerint egy egyetlen felnőttből álló háztartás esetében a létminimum havi 101 ezer forint volt, egy két felnőttből és két gyerekből álló háztartás esetében négyőjükre összesen 294 ezer forint. Vagyis még a bruttó közmunkás minimálbér sem érte el a létminimumot, nemhogy a nettó. Ráadásul a helyzet azóta minden bizonnyal romlott, az infláció ugyanis az elmúlt években beindult, különösen a létminimum számításában meghatározó élelmiszerek esetében.
Nehogy a közmunkások túl jól éljenek
A kormány nyilván nem véletlenül hagyta leszakadni a közmunkásfizetéseket a versenypiaci bérekről, hiszen a cél deklaráltan az volt – már azon túl, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, avagy legyen munkaalapú társadalom –, hogy a közmunka a munka világába visszavezető út legyen. A versenypiaci munkavállalást nyilván motiválja, ha közmunkával csak jelentősen kevesebb pénzt lehet megkeresni. Még motiválóbban hat, ha a közmunkából szó szerint megélni se nagyon lehet.
A létszámadatok szerint a közmunkaprogram az évek során valóban elnéptelenedett, a 2010-es évek közepén még havi 200–250 ezer volt az átlagos létszám, 2020-ra ez stabilan 100 ezer alá apadt.
Sajnos erős túlzás lenne azt mondani, hogy a közmunka sikeresen vezette volna át az embereket a munka világába. Az igaz, hogy a közmunkások fele korábban inaktív volt – derül ki Szabó Lajos Tamás, a jegybank kutatója által készített elemzésből. Vagyis a program sikeresen szívta fel az inaktív, alacsonyan képzett embereket. Igaz, nekik sok választásuk nem volt, mivel a Fidesz a közmunka felfuttatásával párhuzamosan leépítette a szociális juttatásokat.
A közmunka azonban nagyon sokak számára csapda, abból kitörni nem tudnak, ahogy Szabó Lajos Tamás szemléletes ábrája mutatja:
Szabó Lajos Tamás: Kiknek segített a közmunkaprogram visszatérni a munkaerőpiacra?
Az ábra a 2013–2015 közti időszakot szemlélteti, a fokozódó munkaerőhiány miatt az utóbbi években azért elég sok közmunkást mégis felszívott az elsődleges munkaerőpiac. Bár ennek oka elsősorban nem az, hogy javultak a közmunka keretében elérhető képzések vagy a rászorulók több és jobb szociális és pszichológiai segítséget kapnának – a fokozódó munkaerőhiány azt jelenti, hogy egyre lejjebb kerül a munkaerőpiacra való belépés küszöbe.
A még mindig a programban ragadtak szempontjából így különösen aggasztó a közmunkásfizetések leszakadása, hiszen ők jellemzően pszichológiai, szociális okokból nem képesek továbblépni, a fizetésük pedig egyre kevesebbet ér. És a szociális háló sem lett erősebb.
A járványválság nem taszított tömegeket közmunkába
Erős szociális háló híján – ld. pl. az álláskeresési járulék maximum 3 hónapos időtartamát – a járványválság elején az volt a várakozás, hogy a közmunkások száma legalábbis ideiglenesen meg fog ugrani, hiszen sokan lesznek, akik elveszítik az állásukat, átesnek a szociális háló lyukain, és végül a közmunkában kötnek ki.
Az élet ezekre a várakozásokra rácáfolt, a közmunkaprogram létszámadatain alig látszik a válság. Nemhogy az átlagos havi létszámban, de az érintettek számában sem (aki mondjuk csak egy hétig közmunkás, az az átlagos létszámra alig hat, de megjelenik érintettként).
Sőt még a belépők számában sem látszik a járvánnyal összefüggésbe hozható jelentős kiugrás. A márciusi csúcsok menetrendszerűek, minden évben akkor indulnak ugyanis (újra) a nagy foglalkoztatási programok. Lehetetlen megmondani, mennyivel lett volna kevesebb közmunkás 2020-ban, a különbség azonban nagy valószínűséggel mindössze pár ezer fő, maximum 10–20 ezer.
Már a munkanélküliségi adatokból látszott, hogy a hazai munkaerőpiac relatíve jól vészelte át a járványt. Legalábbis viszonylag kevesen vesztették el teljesen az állásukat, és kényszerültek álláskeresői vagy közmunkás státuszba. Persze voltak hónapok, amikor nagyon sokan kényszerültek csökkentett munkaidőbe vagy fizetés nélküli szabadságra. És tény, hogy a nehéz idők átvészelésében nem csak a direkt állami támogatások és könnyítések segítették a munkáltatókat, hanem a hitelmoratórium, a kedvezményes hitelek. Más szóval a kormány a válság átvészelése terheinek jelentős részét rátolta a jegybankra, a bankszektorra, a vállalkozásokra és a munkavállalókra.
Egyre kevesebbe kerül
Mindenesetre a közmunka leépítése jól látszik az összegeken, amiket az állam (vagyis a kormányzati költségvetés) a programra fordít. A büdzsébe betervezett forrás, illetve a ténylegesen kifizetett összeg is folyamatosan csökkennek 2016 óta. Ráadásul a Pénzügyminisztérium (PM) ezzel együtt évről-évre túltervezi a közmunka finanszírozási igényét.
A 2020-as költségvetés teljesülése még nem ismert, de a létszámadatok alapján valószínűsíthető, hogy a tényleges kiadási összeg a betervezett 140 milliárd környékén volt. 2021-re a Pénzügyminisztériumban nagyobb, 165 milliárdos összeggel számoltak.
Ám a 2021-es büdzsé 2020 tavaszán készült, a járvány elején és a korlátozó intézkedések miatt gazdaságilag legsúlyosabb hónapjaiban. Jelen állás szerint biztosra vehető a közmunkások átlagos létszámának folytatódó apadása, a 165 milliárdos keretre a csekély béremeléssel együtt sem lesz szükség. A PM a 2021 tavaszán készült következő évi büdzsében már csak 156 milliárd forintos teljesülést várt, ami jó eséllyel még mindig nagyon pesszimista szám, látva például, hogy 2022-ben már csak 120 milliárdot szánnak a közmunkára.
