Elmeszelte az EU bírósága a magyar szabályt, amely megtiltja egy külföldi cégnek, hogy magyar kavicsbányát vegyen

Az építési betontermékeket gyártó Xella Magyarország Építőanyagipari Kft. azért indított pert – az akkor még – Innovációs és Technológiai Minisztérium ellen, mert megtiltották a számára, hogy megvásárolja kavics-, homok- és agyagbányát üzemeltető Janes és Társa Kft-t.

A Xella Kft. „vétke” annyi volt, hogy külföldi tulajdonú: egy német társaság tulajdonában áll, amelynek tulajdonosa egy luxemburgi társaság, ez utóbbi pedig közvetetten egy legfelső szintű anyavállalat tulajdonában áll, amelynek székhelye Bermudán található, és amely a tulajdonosi láncolat végén egy ír állampolgárhoz tartozik.

A magyar kormány még 2020-ban, a koronavírus-járvány idején hozott egy kormányrendeletet arról, hogy a belgazdaságért felelős miniszter – akkoriban Palkovics László – engedélye szükséges ahhoz, hogy külföldiek stratégiai jelentőségű vállalatokban tulajdont szerezhessenek.

A jogszabály alapján Palkovics úgy ítélte meg, hogy a Janes és Társa a külföldi befektetések átvilágítására szolgáló mechanizmust létrehozó magyar jogszabály értelmében stratégiai jelentőségűnek minősül. A miniszter azzal érvelt, hogy amennyiben a bánya egy Bermudán bejegyzett társaság tulajdonába kerül, az hosszabb távon kockázatot jelent az építőipari ágazat olyan nyersanyagokkal történő ellátásának biztonsága szempontjából, mint például a kavics, a homok és az agyag, különösen abban a régióban, amelyben e társaság székhellyel rendelkezik. (Ez egyébként a Győr-Moson-Sopron vármegyei Lázi település.)

A per a Fővárosi Törvényszéken landolt, ahol a bíró előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bírósághoz fordult iránymutatásért. (Érdekesség, hogy az uniós pénzek érdekében elfogadott igazságügyi csomagban az Orbán-kormánynak külön vállalnia kellett, hogy ezt a gyakorlatot nem támadhatja meg a legfőbb ügyész, ahogy az máskor már előfordult.)

A döntést hozó minisztérium ellen indított perben a magyar bíróság arra vonatkozóan kért iránymutatást a luxembourgi székhelyű bíróságtól, hogy a külföldi befektetések átvilágítására szolgáló mechanizmus – melyre hivatkozva Palkovics megtiltotta a cégfelvásárlást − összeegyeztethető-e az uniós joggal.

Csütörtökön meghozott ítéletében az Európai Bíróság azt mondta ki, hogy nem, a kérdést az ítélet szerint kizárólag a letelepedés szabadságára tekintettel kell vizsgálni.

A döntés alapján a bíróság úgy látja, hogy a Palkovics által alkalmazott átvilágítási mechanizmus nyilvánvalóan és különösen súlyosan korlátozza a letelepedés szabadságát. Ez pedig nem igazolható azzal a céllal sem, hogy az építőipari ágazatban – különösen helyi szinten – biztosított legyen a bizonyos alapvető nyersanyagokkal, vagyis a kaviccsal, a homokkal és az agyaggal történő ellátás biztonsága.

Ez a cél ugyanis – a kőolaj-, a távközlési és az energiaágazat ellátásának biztonságával ellentétben – nem tartozik a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében vett „alapvető társadalmi érdek” körébe. A Bíróság szerint az sem állapítható meg, hogy a felvásárlás ténylegesen olyan jellegű lenne, amelyből „valós és kellően komoly veszélyt” keletkeztetne.

A bírósági ítélet azért is fontos, mert az Európai Bizottság által májusban kiadott magyarországi országjelentés is felhívta rá a figyelmet, hogy a magyar állam bizonyos ágazatokban aktívan befolyásolja a piaci szerkezetet. A jelentés készítői megállapították: a magyar kormány gyakran él azzal a hatáskörével, hogy bizonyos tranzakciókat „nemzetstratégiai jelentőségűnek” minősítve mentesítse azokat az összefonódás-ellenőrzés alól.

„Ezek a beavatkozások jellemzően arra irányulnak, hogy elriasszák vagy korlátozzák az uniós és a külföldi befektetéseket, gyakorlatilag lehetővé téve az állami tulajdonú vállalatok vagy a kormányhoz szorosan kötődő magáncégek számára egyes vállalkozások felvásárlását” – olvasható a dokumentumban.

(Címlapképünk illusztráció.)