Jelentős plusz beruházásra lesz szükség ahhoz, hogy Magyarország teljesítse a 2015-ös Párizsi klímaegyezményben vállalt kötelezettségét, és elérje a klímasemlegességet, vagyis csak annyi szén-dioxidot (illetve egyéb káros gázokat) bocsásson ki, amennyit meg is tud kötni (vagy valahogy elnyeletni), és egyensúlyba hozza karbonmérlegét. Ez kellene ahhoz – egy köztes 2030-as részcél teljesítése mellett –, hogy a föld globális átlaghőmérséklete ne emelkedjen 1,5 Celsius-fokkal az ipari forradalom előtti érték fölé, bár a jelenlegi kilátások nem túl biztatóak.

Mindenesetre a cél még ott van, de jelentős változtatásokat igényel a gazdaság és a társadalom minden szereplőjétől, és persze hatalmas összegekbe kerül. Magyarországon nagyságrendileg közel 25 ezer milliárd forinttal több pénzre lesz szükség annál, mintha ölbe tett karral várnánk a klímakatasztrófát. Ellenben, ha teszünk ellene és belefeccöljük ezt a temérdek plusz forrást, azzal nem csak elkerüljük a károkat: a dolog jelentős üzleti lehetőségeket is rejt magában.

Nem csoda, hogy a nemzetközi szervezetek és az Európai Unió is kiemelt figyelmet fordít a pénzügyi szektor szereplőire, hiszen az átmenethez szükséges tőke jelentős részét a magánszférából várják. Ehhez először is biztosítani kell, hogy a bankok maguk is ellenállóbbakká váljanak a klímaváltozás negatív hatásaival szemben – az Európai Központi Bank (EKB) ezirányú tavalyi felülvizsgálata során azt találta, hogy a bankok 96 százalékánál vannak még foltok az ilyen kockázatok azonosításánál –, és fenntartható legyen üzleti modelljük, megmaradjon működőképességük. Emellett meghatározó szerepük van abban is, hogy mennyire és milyen feltételekkel jutnak finanszírozáshoz azok a beruházások, amelyek ártalmasak a környezetre vagy káros a hatásuk a klímára.

Nem árt, ha környezettudatos állampolgárként (aki maga is igyekszik tenni az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséért, ugye?), tisztában vagyunk azzal, hogy a pénzünket, megtakarításainkat, befektetéseinket kezelő pénzintézetek miként teljesítik az ezzel kapcsolatos elvárásokat. A Magyar Nemzeti Bank három lépcsőben várja el a fokozatosan szigorodó szabályoknak való megfelelést, és az ezzel kapcsolatos ajánlások teljesítését, emellett pár jó gyakorlatot is ajánl. Jelen állás szerint az első határidő tavaly szeptember 15., a második most július 1. volt, a harmadik pedig 2025. január 1. lesz.

Az első lépcső – van már fenntarthatósági osztály, igazgatóság vagy igazgató?

Az biztos, hogy a bankunknál mostanra már kell lennie egy olyan szervezeti egységnek („ESG központ”), amely a fenntarthatóságért felel, és a területért felelős felsővezetőnek is kell lennie; az erre kitűzött határidő volt ugyanis a tavaly szeptember 15-e. Ezt viszonylag könnyen leellenőrziheti: ha talál bankja vezetői között olyat, aki titulusában vagy feladatkörei között szerepel a fentarthatóság vagy az ESG kulcsszavak valamelyike, esetleg ő a „chief sustainibility officer”, az azt jelzi, hogy komolyan veszik a témát.

Arra persze már nem biztos, hogy rálátunk, hogy mennyire integrálták ezt az igazgatóságot vagy osztályt a belső folyamatokba, vagy azt, hogy a felelős vezető rendszeresen – negyed- vagy félévente – beszámol-e a tevékenységéről az igazgatóságnak – ami szintén a tavaly őszig teljesítendő elvárások közé tartozik.

Ez a legmenőbb céges rövidítés ma, de mit jelent, és miért baj, ha nem veszik komolyan?

A nem pénzügyi információk közzététele nagyvállalati szinten nem újdonság, nemsokára azonban még szélesebb körtől várja ezt el az EU. Ami viszont ennél is súlyosabb: a cégek befektetői, hitelezői is egyre jobban figyelnek rá. Mi az az ESG, és miért fontos tudni róla?

Itt vannak a fenntartható finanszírozási célok

Arról viszont már talán értesülhetünk, hogy megjelennek-e a bank hitelezési politikájában és portfóliójában azok a tevékenységek, amelyek környezeti szempontból fenntartható finanszírozási célnak számítanak. A pénzintézeteknek rendelkezniük kell erről egy listával (és azt is figyelemmel kell kísérniük, hogy ezek a tevékenységek, valóban megfelelnek-e a kritérumoknak).

Ehhez az EU úgynevezett taxonómiarendelete ad mankót számukra, amely részletesen kifejti és hat csoportba rendezi a fenntarthatóság körébe eső tevékenységeket:

• az éghajlatváltozás mérséklése – ide tartoznak például többek között a megújuló energiás projektek vagy az energiahatékonyság növelése, a klímasemleges mobilitás, a légköri szén-dioxid mennyiségének csökkentése akár erre fejlesztett technológiával, akár az erdők, védelmével, erdősítéssel, de még az olyan, esetenként karbonintenzív tevékenység is, amely elősegíti a klímasemleges átmenetet,
• a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás – ide a káros hatások kockázatát csökkentő tevékenységeket lehet érteni;
• a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme – ide érhető a szennyvíztisztítás, az ivóvíz tisztítása, a vizes és tengeri élőhelyek, ökoszisztémák védelme, megőrzése;
• a körforgásos gazdaságra való átállás – ide tartozik többek között a hulladék mennyiségének csökkentése, annak újrafelhasználása, a veszélyes anyagok felhasználásának csökkentése;
• a szennyezés megelőzése és csökkentése;
• a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása – ide érthető a természetvédelmi területek megőrzése, de akár a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás környezetbarátabbá, fenntarthatóbbá tétele is.

Bankja jó eséllyel büszkén kommunikál az ilyen befektetésekről, így ezt sem lesz nehéz megtalálni.

Újfajta kockázat, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni

A bankoknak ma már a főbb kockázati mutatók – key risk indicators, KRI – között is számba kell venniük azokat amelyek az éghajlatváltozáshoz kapcsolódnak, ennél fogva stratégiájukban üzleti tervükben és üzleti modelljükben is folyamatosan számolniuk kell velük, sőt tíz évre előre fel is kell térképezni rövid, közép- és hosszútávon, nem elfeledkezve az esetleg ide kapcsolódó lehetőségekről sem.

Így hát mostanra a bank

• vezetése is tisztában van a klímaváltozás jelentette kockázatokkal, hiszen már képzések keretében ki is okosították őket,
• már azon van, hogy felmérje, milyen adatokkal tudja nyomon követni a környezeti szempontok érvényesülését tevékenysége során és hogy ezeket integrálja a belső rendszerébe,
• már tudja a tőlük hitelt felvevő – üzleti – ügyfeleiről, nem csak azt, hogy milyen hatással vannak a környezetre (például miként alakul a karbonkibocsátásuk), de azt is, hogy milyen környezeti sebezhetőségeik vannak, sőt a klímaváltozás kezelésével kapcsolatos hozzáállásukat is ismeri, és
• mindezt értékeli is, mielőtt hitelt adna nekik.

Ezek között is vannak persze olyan dolgok, amelyekre ügyfélként nem biztos, hogy közvetlenül ráláthatunk (igaz, a bankoknak már most fel kell készülniük a különböző nyilvánosságra hozatali követelmények teljesítésére), de van, amelyről már most tudhatunk: például hogy milyen káros gázkibocsátással jár (szén-dioxidnak megfelelő értékre átszámolva) az adott bank saját közvetlen tevékenysége (épületeik fűtése, melegvízellátása, járműveik használata), illetve az általuk a működés során felhasznált energia – elektromos áram, távhő, távhűtés –, amit máshol termelnek meg.

A második lépcső – mindent áthatnak a klímaváltozás kockázatai

Bankunkak alig több mint másfél hónapja már olyan stratégiával és üzleti tervvel is kell rendelkeznie, amely számba veszi az éghajlatváltozással és a környezeti kockázatokkal és lehetőségekkel kapcsolatos

• versenyelőnyöket,
• sebezhetőségi pontokat,
• és mindezt összhangba hozza az üzleti környezettel, és a cég „kockázati étvágyával”, vagyis kockázatvállalási hajlandóságával.

Mostanra nem neveznek ki úgy új vezető testületi tagokat és nem állítanak munkába úgy a területen kulcspozíciókat betöltő vezetőket, hogy azok ne kaptak volna oktatást a klímaváltozással kapcsolatos kockázatokról. Ezeket folyamatosan nyomon is követik a vezető munkatársak, például mert legalább évente egyszer összefoglaló értékelést is kapnak róluk. A klímakockázatok már a bank működési kockázatkezelési keretrendszerében is jelen vannak, és az ügyfél- és partnerminősítésben is előkerülnek.

Már működnek azok a szervezeti egységek is, amelyek az ilyen kockázatok kezelését végzik, és az ott dolgozók nem csak mérik és számszerűsítik, de tudják, milyen eszközökkel és módszerekkel mérsékelhetik őket, emellett minden alkalmazott tisztában van a klímaváltozáshoz kapcsolódó, esetleg rá háruló feladatokkal. És ugyan nem kötelező, de az MNB-nél jó pontokat lehet szerezni azzal, ha a munkatársak átesnek egy általános klímatudatos szemléletformáláson is.

Ügyfélként arra érdemes figyelnünk, hogy a bankunk milyen adatokat közöl nem pénzügyi kimutatásában a saját működésének fenntarthatóságáról. Tudniuk – és közölniük – kell, hogy mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe saját tevékenységük nyomán közvetetten (például az általuk megvásárolt termékek és szolgáltatások előállítása és szállítása, munkatársaik ingázása és üzleti útjai, a náluk keletkezett hulladék kezelése, ingatlanjaik üzemeltetése során). Azt egyelőre nem várják el tőlük, hogy az általuk finanszírozott tevékenységek kibocsátását is számon tartsák, pedig ez sokszorosa annak, ami a saját tevékenységük során és ehhez közvetetten kapcsolódva is keletkezik.

A harmadik lépcső – teljes fegyverzetben a klímaharcban

A fenntarthatósági elvárások teljesítésében a bankok most egy kis lélegzethez és további felkészülési időhöz jutnak, mivel a legközelebbi határidő 2025. január 1. lesz. Az EKB is azt várja el tőlük, hogy 2024 végéig teljesítik az elvárásokat.

Akkorra már együtt kell, hogy alkalmazzák a fő teljesítménymutatókat (KPI) és a fő kockázati mutatókat (KRI), hogy mérjék a fenntarthatósággal kapcsolatos teljesítményüket, illetve a kapcsolódó kockázatokat. Addigra már a szervezeti struktúrát és a felelősségi köröket is úgy alakítják át, hogy minél hatékonyabban érvényesüljenek a környezeti fenntarthatóság szempontjai, és mindezt a belső ellenőrzési rendszer is vizsgálja majd.

Sőt a KRI hatákony kezelése beépül a javadalmazási politikájukba is, és az MNB örömmel nyugtázza majd, hogy a fenntartható finanszírozással kapcsolatos teljesítménymutatók is megjelennek.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokra addigra már a bank kockázatvállalási és kezelési kultúrájának is tekintettel kell majd lennie, figyelembe veszik őket a tőkeszükséglet számítása során, sőt ügyfél- és portfóliószinten is monitorozniuk kell majd. Ezen felül a kapcsolódó adatszolgáltatásukat is ki kell egészíteniük a kockázatokra vonatkozó meghatározásokkal.

Ehhez természetesen már rendelkezésre kell állniuk a fentebb is említett, idevágó számszerűsített kockázati mutatóknak, bennük a megengedett határértékekkel, illetve az ezek túllépése esetén követendő eljárásokkal, kidolgozva a mérséklésükhöz szükséges technikákat.

A klímaváltozással összefüggő környezeti kockázatokkal kapcsolatban stresszkezelést, érzékenységvizsgálat és optimista-pesszimista forgatókönyv-elemzés lefuttatását is ajánlja az MNB, mindezt tudományos alapokon. A felmerülő kockázatokat pedig már figyelembe kell venniük

• a hitekockázat-vállalásban és -kezelésben,
• az ügyfelek és partnerek kitettségének folyamatos vizsgálata során,
• a fedezetértékelésben – és külön örül az MNB, ha az ingatlanfedezet értékelésénél rögzítik ezek elhelyezkedését, műszaki-, energetikai jellemzőit,
• a finanszírozási termékek árazásában – amivel a bank növelheti a környezetre és az éghajlatra kedvezőbb hatással bíró kitettségei arányát, de akár hitelkockázati felár is megjelenhet a klímaváltozás szempontjából kockázatosabb esetekben,
• a stressztesztelési politikájukban és
• a hitelportfólióknál, ahol meg kell különböztetni előbb csak a környezetileg fenntartható kitettségeket, majd később – amikor elkészülnek az ezzel kapcsolatos új uniós szabályok – már a semleges és környezetileg kártékony kitettségeket is jelölniük kell.

Mindezek mellett természetesen tájékoztatni kell az ügyfeleket úgy, hogy az egyre részletesebb beszámolókból kiderüljön, miként teljesítenek fenntarthatóság szempontjából ők maguk, illetve egyes termékeik és szolgáltatásaik. Az MNB szerint emellett  karbonsemlegességi tervet is ki kell dolgozniuk, aminek a végcélje a teljes karbonsemlegesség – ebbe már beleértve az általuk finanszírozott beruházásokat is.