„A gazdaság visszapattanásához arra van szükség, hogy a munkaerő-tartalék kihasználásával tovább bővüljön a foglalkoztatottság. Emiatt az idegenrendészeti törvény, így a vendégmunkások alkalmazásának szigorítása mellett tovább kell aktivizálni a hazai munkaerő-tartalékot, amelynek érdekében a kormány célzott programot fog kidolgozni” – mondta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Fidesz–KDNP parlamenti Gazdasági Kabinetének ülésén.

A tárca közleménye alapján a miniszter nem fejtette ki, pontosan milyen programra gondol. Remélhetőleg annál többre, hogy a kormány a magas munkanélküliségű településekről buszokkal kívánja az akkugyárakhoz hordani a dolgozókat. Ez egyrészt kevéssé lenne előremutató, másrészt a gyártómultik körében meglehetősen gyakoriak az ilyen megoldások, és ezt elintézik maguknak. Remélhetőleg nem is arra, hogy a kormány kötelezővé teszi a munkanélküliek számára, hogy műszakokat vállaljanak az akkugyárakban.

Jelenleg van egy olyan célzott program, amelynek célja a munkaerő-tartalék aktivizálása, úgy hívják: közmunka.

A közmunka kudarc

A közmunka-program célja nem pusztán az, hogy a korábban – 2013 előtt – segélyből élők csináljanak valamit – bármit –, hanem hogy a programon keresztül vissza/belépjenek az elsődleges munkaerőpiacra, vagyis rendes állást találjanak. Ennek érdekében a program – papíron – képzéseket kínál, továbbá szociális támogatást is nyújt azoknak, akik fizikailag, szellemileg képesek lennének dolgozni, de szociális, szocializációs, élethelyzeti okokból nem tudnak és/vagy nem akarnak elhelyezkedni.

A kitűzött célt nem sikerült elérni – ezt már önmagában az jól mutatja, hogy több mint egy évtized után még mindig mintegy 70 ezer közmunkás van. Az évek során több tanulmány arra jutott (például), hogy

a program egy széles társadalmi réteget nem volt képes visszavezetni a munkaerőpiacra.

A Belügyminisztérium rendszeresen vizsgálja a közfoglalkoztatásból kikerülők későbbi munkaerő-piaci részvételét. E nyomon követéses vizsgálatok eredményei megmutatják, hogy hányan vettek részt ezekben a programokban, és közülük a program befejezése után 6 hónappal (pontosan a kilépést követő 180. napon) milyen arányban dolgoztak a munkaerő-piacon, kerültek vissza a közmunkába, stb. A közmunka mutatói csapnivalóak, ami az elsődleges munkerőpiacra való átvezetés sikerességét illeti, és mindig is azok voltak.

2014-ben a kilépők 12,6 százaléka dolgozott 180 nappal később az elsődleges munkaerőpiacon. 2022-ben az arány 11,9 százalékos volt.

A közmunka kudarcának oka, hogy a program valójában soha nem nyújtott valóban értékelhető képzéseket, amelyek érdemben segítették volna az érintettek továbblépését. Továbbá a program soha nem nyújtott megfelelő szociális, pszichológiai, családsegítő támogatást, pedig ezekre feltétlenül szükség lenne ahhoz, hogy a munkanélküliségbe/közmunkába tartósan beragadt embereken segíteni lehessen.

A közmunka részleges látszatsikere elsősorban a 2010-es évek második felében lezajlott gazdasági fellendülésnek köszönhető: ahogy fokozódott a munkaerőhiány, olyan munkavállalók is állást találtak, akik pár évvel korábban nem tudtak volna elhelyezkedni.

Még mindig elég nagy a munkaerő-tartalék

Ami a munkaerő-tartalék méretét illeti, ahogy említettük, mostanában 70 ezer körül mozog a közmunkában foglalkoztatottak száma. Ők hivatalosan nem tartoznak a munkaerő-tartalékba, hanem a foglalkoztatottak számát növelik, hiszen dolgoznak – azonban a fogalom laza értelmében tekinthetjük őket tartaléknak, hiszen nem az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatják őket.

Statisztikailag a munkaerő-tartalékba számolja a KSH az inaktívokat, a munkanélkülieket és az alulfoglalkoztatottakat. Ebből az elsődleges munkaerőpiacon még bevethető tartalék szempontjából főleg azok az inaktívok érdekesek, akik nem keresnek munkát – ez jelenleg 60 ezer fő.

Persze a munkanélküliek sem elhanyagolhatók, ők akarnak dolgozni, keresnek munkát, és munkába is tudnának állni – számuk jelenleg 210 ezer fő.

Összességében a munkaerő-tartalék mérete meghaladja a 300 ezer főt, ha a közmunkásokat is hozzávesszük, 370 ezer fő körül mozog. Vagyis a kormánynak éppenséggel lenne tennivalója. Kérdés, képes-e jól működő munkaerőpiaci programot összerakni és működtetni, ami 2010 óta nem sikerült.

Jegyezzük meg továbbá: a 2010-es évek második felében látott – valóban impozáns – gazdasági növekedés egyik motorja a jelentős és legalábbis részben relatíve könnyen mobilizálható munkaerőtartalék volt, a foglalkoztatás – valóban jelentős – növekedése által. A munkaerőtartalék még mindig elég nagy, de töredéke annak, ami tíz évvel ezelőtt volt. Ráadásul a még meglévő munkaerőtartalék már nehezen aktivizálható. Ha Nagy Márton a foglalkoztatás további növelésétől – is – várja a gazdasági növekedés beindulását, akkor könnyen nagyot csalódhat.