Az európai politika jellemzően közelebb áll a demokratákhoz, most mégis több EU-s tisztviselő, politikus és diplomata Donald Trumpnak drukkol az amerikai elnökválasztáson – írta a Politico.

Ezen értelmezések szerint az EU-nak pont arra a kijózanító pofonra van szüksége, hogy ismét Trump vezesse az Egyesült Államokat, az EU egyik legfontosabb partnerét, akivel nagy átfedésben ülnek az államok a NATO-ban is. Egy Trump elnökség annyira ellenséges lenne Európával, hogy onnan már csak előre lehet menni – vélekednek.

„Trump visszatérése olyan jótékony sokk lenne, amely lehetővé tenné az EU számára, hogy tovább lépjen” – idéz a lap egy megkérdezett diplomatát. A nézetet több más hivatalnok és tisztviselő is osztja. Mondják ezt úgy, hogy Trump 2016-tól futó elnökségéről mindenkinek fájdalmas emlékei vannak az akkor még nem kellőképpen felkészült Brüsszelben: „Trump szidta a vezetőket, kereskedelmi háborút indított a blokk ellen és Brüsszelt pöcegödörnek nevezte.”

Az értelmezés szerint egy új, Európával ismét ellenséges Trump elnökség, ha erőszakkal is, de tovább lökdösheti az EU-t a stratégiai autonómia felé vezető úton és további integrációs lehetőségeket nyitna meg, egyúttal arra sarkallná az öreg kontinens tagállamait, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak, különösen védelmi területeken, valamint hogy felvegyék a kesztyűt Kínával szemben.

Egy újabb Trump-ciklus „keserű pirula” lenne az egész blokk számára, ám a széthulló EU-nak pont erre van szüksége ahhoz, hogy leküzdje megosztottságát és tömbként haladjon előre – írja a háttéremberekre hivatkozó Politico.

A lap több olyan szakpolitikai területet is megnevez, ahol Trump felrázhatja az európai politikát:

• Az exelnök rendszeresen azzal vádolja Európát, hogy a NATO-n keresztül ingyen élvezi az amerikai katonai védelmet, és állítólag azzal fenyegetőzött, hogy teljesen megvonja Washington támogatását a szövetségeseitől. Ez oda vezethet, hogy a blokk országai felpörgetik a védelmi kiadásaikat. Ha visszatér a Fehér Házba, a Trump-adminisztráció a szövetség 1949-es megalakulása óta nem látott mértékben fokozhatja a nyomást Európára a „tehermegosztás” terén. „Trump segít felhívni a figyelmet a védelmi finanszírozásra, de valódi sokkhatásra van szükségünk ahhoz, hogy ez a vita megváltozzon” – mondta egy uniós tisztviselő.
• Trump azt ígéri, hogy ha hatalomra kerül, egy nap alatt véget vet a háborúnak. Egy harmadik világháború felé haladó légkörben úgy tűnik, hogy Trump inkább idegenkedik a háborúktól. A konfliktus rendezésével és ennek költségeivel több feladat jutna az EU-nak.
• Lehetőség lenne a hadiipar EU-s integrációjára és beröffentésére erre irányuló közös hitelfelvétellel, ahogy a Draghi-jelentés javasolja. Az uniós országok egy csoportja jelenleg közösen akar kölcsönt felvenni eurókötvények” kibocsátásával, ám a „fösvény államok”, többek közt Hollandia és Németország ellenzi. A védelmi célú eurókötvényeket szorgalmazók abban reménykednek, hogy Trump második elnöki ciklusa – a világjárványhoz hasonlóan – ráveheti őket a közös hitelre.
• Elősegítheti az egységes piac elakadt integrációját és versenyképesebbé tegye az EU vérszegény gazdaságát: Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt vezetője a múlt hónapban közzétett mérföldkőnek számító jelentésében arra figyelmeztetett, hogy Európát a gazdasági hanyatlás veszélye fenyegeti. Szerinte egységes és beruházásoktól gazdag piaccal lehet behozni a lemaradást Amerikához és Kínához képest. A tisztviselők szerint Trump lehet az akadozó folyamat katalizátora, hogy a blokk vonakodó országai elfogadják bankjaik és tőzsdéik közös felügyeletét és protekcionalista fordulatot vegyen a gazdaság. Az előző ciklusára visszanyúló acél- és alumíniumvámokkal kapcsolatos vámvitát máig nem sikerült rendezni, Brüsszel az új elnök beiktatása utánra halasztotta a megtorló kereskedelmi intézkedések bevezetését. „Az EU el akarja kerülni a teljes kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal, de ezúttal jobban felkészült arra, hogy szükség esetén visszavágjon Washingtonnak” – mondják.
• Többen Trump hatására keményebb fellépést remélnek Kínával szemben: Az előző adminisztráció nyomására több európai ország is lemondott a Huawei kínai távközlési óriáscéggel kötött szerződésekről az Egyesült Államok által jelzett kiberbiztonsági aggályok miatt, amit végül a leginkább vonakodó, személygépjármű-exportját féltő Németország is meglépett. Ezzel szemben Joe Biden békülékeny volt és kevésbé kényszerítette az EU-t választásra Kína és közte.

2016-ban Trump győzelme és a transzatlanti kapcsolatokra gyakorolt következményei hatalmas meglepetésként érték az EU-t, ám a blokk vezetői ezúttal jobban felkészültek, akár keményebb fellépésre is. Az Európában példátlanul népszerűtlen Trump mellett továbbra se állnak ki sokan hivatalosan, ám több politikai szereplő remél hasznot a megválasztásától.

A transzatlanti kapcsolatok minden esetben meg fognak változni, a Politicónak nyilatkozó tisztségviselők szerint azonban attól függetlenül kell autonómiára törekednie, hogy ki nyer. Csupán egy republikánus győzelem erőteljesebben és fájdalmasan terelné ebbe az irányba az EU-t.