Pályázati pénzosztás a parlamenti választások előtt – hol tartunk most, és mire érdemes készülni?
Az idén hatalmas, 774 milliárd forintos keretösszeg keresi a helyét a GINOP Plusz programban.
„A Magyar Nemzeti Banknak és a közel 200 milliárd forinttal feltőkésített Pallas Athéné Alapítványainak a felsőoktatásra fordított kiadása közpénz. A közpénz-felhasználás nemzetközi és hazai normáinak, törvényi szabályzásának (átláthatóság, megalapozottság, elszámoltathatóság, hatékonyság) az MNB-nek és Alapítványainak a gyakorlata nem felel meg” – írta állásfoglalásában a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Bizottsága 2015 decemberében.
Az idő tájt még azt lehetett kiolvasni Matolcsy György szándékaiból, hogy az akkori hat Pallas Athéné-alapítvány egyebek mellett az elnök közgazdasági tanai terjesztésére és népszerűsítésére jött létre. Azóta az Állami Számvevőszék három jelentése – az MNB ellenőrzéséről, a Pallas Athéné Domus Meriti alapítvány gazdálkodásáról és a Neumann János Egyetemért alapítvány működéséről – ezt a képet azzal árnyalta, hogy feltárta az alapítvány és vagyonkezelője pénzügyi manőverei révén elszenvedett vagyonvesztést és annak lehetséges okait.
Mindazonáltal a bizottság 2015-ös állásfoglalása ma is kiérdemli a figyelmet. „Az állami forrásokkal szemben az MNB és Alapítványai minden megkötöttség nélkül, a nyilvánosságot és a szakmai kontrolt elkerülve, rejtett és átláthatatlan döntési folyamatok eredményeként jelentős forrásokat tudnak felhasználni” – állapítja meg a dokumentum, hozzátéve: azok „deklaráltan egyfajta közgazdasági nézetrendszert kívánnak uralkodóvá tenni, amit a felsőoktatásban történő térfoglalással próbál megvalósítani. Ilyen cél közpénzek segítségével történő megvalósítása sérti a tudományos szabadság alapelvét és veszélyezteti a támogatott oktatási-kutatási intézmények autonómiáját”.
Azóta a kormány maga is megannyi eszközzel foglalt el tudományos tereket, megfosztva például az akadémiai kutatóintézeteket autonómiájuktól és vagyonuk egy részétől. De vegyük sorra a többi korabeli kifogást. Az állásfoglalás szerint a jegybanki oktatási programok „a másokra kötelező minőségi mércéket, a MAB akkreditációs folyamatát is megkerülik”, és ez különösen a doktori képzésben aggályos. A nem akkreditált programokba igyekeznek a PhD-iskolák legjobb hallgatóit bevonni, és olyan magas ösztöndíjat ígérnek nekik, amely meghaladja az évtizedek óta oktató egyetemi docensek jövedelmét.
Az állásfoglalás kiterjedt a kecskeméti felsőoktatás MNB-támogatásának visszásságaira is. „Az Országgyűlés határozata alapján, 2016 közepén – érdekes névazonossággal – létrejön a Pallas Athéné állami egyetem. Más felsőoktatási intézménynek, hosszú és nehéz fejlesztési folyamatban, igen nehéz anyagi feltételek között építették ki képzéseiket, humán erőforrásaikat. Különösen igaz ez a vidéki egyetemekre. Igen egyenlőtlen versenyhelyzetet okoz, ha az állami támogatás mellett MNB-forrásokban is dúskáló intézmény lép a piacra” – vettette fel a bizottság.
A kecskeméti egyetem végül nem Pallas Athéné nevét vette fel, hanem a szenátus 2017-es javaslatára Neumann Jánosét. Viszont a neki juttatott vagyon nagy részéből az egyetemet működtető alapítvány megvásárolta a Pallas Athéné Domus Meriti vagyonkezelője által kibocsátott Optima2031 és Optima2031/B sorozatú, tíz éves futamidejű, fix, mindössze 2,5 százalékos kamatozású kötvényeket 127 milliárd forint értékben, ezzel a hitelnyújtásával kockára téve az egyetem vagyonát. A Pallas Athéné Domus Meriti és a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke ugyanaz a személy, Csizmadia Norbert – Matolcsy közeli munkatársa – volt. Az ÁSZ az ellenőrzés során több bűncselekmény gyanúját megállapítva feljelentést tett az ügyészségen, egyúttal törvényességi felügyeleti eljárás indítványozását kezdeményezte. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda pedig bejelentette, hogy az ÁSZ feljelentése alapján „eljárást folytat hűtlen kezelés bűntett gyanúja miatt”.
Az akadémiai bizottság persze nem láthatott a jövőbe. Összegzésében csupán arra szorítkozott, hogy megállapította: „Az MNB-alapítványok által felhasznált közpénz ellenőrizetlen forrásként jelenik meg a szigorúan szabályozott felsőoktatási piacon: felhasználásuknál sem a közpénzügyi, sem az akkreditációs szabályok nem érvényesülnek. Sérül a támogatott intézmények autonómiája, mivel a pénzügyi támogatás elnyerése és megőrzése érdekében alkalmazkodniuk kell az ’adományozó’ nyílt vagy burkolt elvárásaihoz, amelyek a programok tartalma mellett a személyi feltételekre is kiterjednek”.
