Titus: bosszúszomj, hatalomvágy, cselszövés
Az istenek Istene cudar kedvében volt, talán rossz minőségű égi eledelt kapott, Jupiter, mert igyekezett a Titus kegyelme című Mozart-opera előadását jó néhány szereplőváltozással megzavarni. Ám ezúttal a földi sereg bizonyult erősebbnek. Lehet-e időszerűbb mű mint a Titus: bosszúszomj, hatalomvágy, cselszövés és politikai kombináció magánelőnyökért.
Mozart: Titus kegyelme
Karmester: Fischer Ádám
október 14., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Stefano Ferrari címszerepben.
Több mint beugrás © Gramofon
|
A Dán Rádió Kamarazenekara, Fischer Ádám vezetésével terjedelmes Mozart-sorozattal készült föl a 2006-os évre. Nem tegnap kezdték az ünneplést, nem is tegnapelőtt, hanem jóval korábban (ahogy illik), így több opera CD-felvétele készült el, márciusban pedig a Budapesti Tavaszi Fesztiválon egy ugyancsak ritkán játszott mű, A pásztorkirály koncertszerű előadásával arattak emlékezetes sikert. Most ősszel a Titus kegyelmét szintén pódium-előadásban mutatták be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ezt az előadást, ha aznap este nem is, de később egész Európa hallhatja, hiszen a produkciót rögzítették.
Hogy ki helyett ki jött, és ki nem jött, az előadás után már nem lényeges. Az elmúlt másfél évben jelentős betegség nem zavarta meg a MÜPA előadásait, ám az idő romlik, efféle vis major bármikor előállhat, és a baktériumokon és vírusokon kívül senki sem hibáztatható. Szorítkozzunk tehát a hallottakra! A Titus, bár népszerűségben nem vetekszik A varázsfuvolával, a Figaró házasságával, de még a Cosí fan tuttéval sem, mégis az életmű fontos darabja. Hasonló helyet tölt be, mint a Falstaff a Verdi-oeuvre-ben: a szerző életfilozófiájának, alkotói attitűdjének összefoglalása. Ez a ritkaság Budapesten több mint másfél évtizede repertoáron van: szép, történelmi képeskönyv az antik Rómából. Nem borzolja a kedélyeket, nem dúl drámai feszültség. (Kivéve, ha olyan karakteres énekesek voltak színen, mint a kilencvenes évek elején a főszerepben Molnár András és Gulyás Dénes, Publiusként Polgár László, Sextusként Ulbrich Andrea vagy Komlósi Ildikó)
Pedig a Titus zenéje csodálatos és feszültséggel teli. És lehet-e időszerűbb téma, mint a bosszúszomj, a hatalomvágy, a cselszövés, a politikai kombináció magánelőnyökért? A zenekar e sajnálatosan örök emberi gyarlóságokat igen pontosan jelenítette meg Fischer Ádám vezényletével. Fischer kimagaslóan jó operakarmesternek bizonyult ezen az estén is. Víziója, értelmezése a darabról nyilván ismert lehetett a nemzetközi szereplőgárda előtt, hiszen tökéletes összjátékban keltették életre a rájuk bízott alakokat. Egyszerre elevenedett meg a história és a jelen. Kiemelkedett Anna Bonitatibus és Elisabeth Janssohn. Sextus és Annius - két nadrágszerep, két mezzónak. Bársonyos hangok, maximális zenei pontossággal megrajzolt karakterek, méltán arattak komoly személyes sikert. Igazi meglepetés volt Stefano Ferrari Titusa. A láthatóan igen fiatal olasz tenorista az előadás napján, a próba végére érkezett meg, de teljesítménye bőven túlnőtt a „beugrásával derekasan helytállt” minősítésen. A felső regiszterben hangja fényesen és könnyen szólt, kivált, ha szenvedély fűtötte. A produkciót a Magyar Rádió Énekkara erősítette. A diétára fogott operabarátok a Művészetek Palotájában kiadósan kárpótolhatták magukat.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Átlagkoncert világsztárokkal
Élvonalbeli szimfonikus zenekar látogatott Budapestre, hogy két világsztárral megfejelve – felejthető hangversenyt adjon. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense Shakespeare-től Juhász Gyuláig teljes irodalmi műveltségét latba vetve igyekszik beszámolni erről az igencsak átlagos koncertről.
A légiforgalom diszkrét parája
Ha a poggyászok is megérkeztek volna, a lantkoncert is jobb lett volna – mondhatná a pikírt kritikus. Ám valójában a hangszerhiány okozta feszült hangulatból a közönség vajmi keveset érzett, köszönhetően a libanoni lantművész, Rabih Abou-Khalil sugárzó egyéniségének és bájos humorának. Régóta vártuk az egyik legnépszerűbb, Európában élő világzenei művészt – most eljött, a Gramofon pedig nem hagyta ki az alkalmat.
Láttuk a jövőt a Bartók-teremben
A koncertévad valódi kezdetét jelzi, hogy sokasodnak a Bartók-programok. A zeneszerző halálával járó veszteséget nehezen heverte ki a magyar zeneélet. De az emlékezés mellett mind nagyobb szerepet kap a megújulás, a jövőbe tekintés. Bartókra emlékezett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is szezonnyitó koncertjén, a Művészetek Palotájában, és felmutatta a jövőt is.
Nagy ajándékok és petyhüdt puffanások
A negyedszer megrendezett MOL Jazzfesztivállal kapcsolatban bizton le lehet szögezni, hogy országos szinten a legrangosabbak között van. A fesztivál nagyvonalú kivitelezése a nemzetközi hírű muzsikusokat is kötelezi. Ezt azonban néhány művész alaposan figyelmen kívül hagyta.
Kobayashi megöregedett
Takarékos, elegáns mozdulatok. Kobayashi Ken-Ichiro megöregedett. Szakmai szemszögből: professzionális dirigenssé vált, akinek sugárzó derűje lehetővé tette, hogy a Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense jó hangulatú és színvonalas koncerten lehessen jelen. Annak ellenére, hogy a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekart nyilvánvalóan sokkolta az együttes megszüntetésének reális lehetősége...
