Takarékos, elegáns mozdulatok. Kobayashi Ken-Ichiro megöregedett. Szakmai szemszögből: professzionális dirigenssé vált, akinek sugárzó derűje lehetővé tette, hogy a Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense jó hangulatú és színvonalas koncerten lehessen jelen. Annak ellenére, hogy a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekart nyilvánvalóan sokkolta az együttes megszüntetésének reális lehetősége...

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar
Karmester: Kobayashi Ken-Ichiro
Beethoven és Berlioz művei
október 10., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Igaz, már jó néhány éve annak, hogy vezényelni láttam Kobayashit, mégis meglepett a japán karmester mozdulatait jellemző visszafogottság. Ez azonban különösen illett Beethoven leggyengédebb szimfóniájának, a Pastorale-nak a hangvételéhez. Kitárulkozó, kebelre ölelő karakterei hihetően keltek életre, csupán az erőteljesebb részeknél a karmester mozdulatait kísérő, s valamiféle forrongó-bugyogó agresszivitást sejtető morgásait tartottam a zene szellemétől idegennek. Régen hallottam ilyen csiszoltan a Hatodik szimfónia 1. tételének csodálatosan – már-már schubertien – hangszerelt ütemeit, ahol a vonóskar fantasztikus zsongással telíti a zenét.

Rám lehet fogni – stílszerűen –, hogy nem látom a fától az erdőt, de eddig sosem tűnt fel ilyen nyilvánvalóan a mű különleges dramaturgiája. Kilencven százalékában a derűs, napfényes hangvétel uralkodik benne, s az öt közül mindössze egyetlen tétel, az epizódszerű viharjelenet képviseli a sötét ellenpólust. És ez nemcsak azért lehetett ezúttal szembetűnő, mert minél többször hallgat meg egy jó művet az ember, annál többet ért meg belőle, hanem elsősorban azért, mert Kobayashi rendkívül jól exponálta ezt a drámai váltást. A vidám paraszti mulatságot elmosó nyári zápornak, majd a hirtelen kitisztult zenei égboltnak köszönhetően tökéletes egyensúlyba került a kompozíció. Igaz, a patakparti jelenet többször vált ritmustalanná – gondosabb és minuciózus tagolással ennek elejét lehetett volna venni –, de a tétel során szép hangszerszólókat hallhattunk a zenekar fúvósaitól. Ami viszont nagyon zavart, és amit a zenekar előtt álló legfontosabb feladatok közé sorolnék, az még mindig a szűk hangerő-tartomány. Ezt ki kellene tágítani, elsősorban a halk dinamikai szintek felé. Élesebben fogalmazva: egyetlen megragadó pianót sem hallottunk a koncert alatt.

A közönségbarátnak semmiképp sem nevezhető műsor második felében egy másik nagyszabású szimfónia szólalt meg, ezúttal nem a szelídebb fajtából. „Az 1830-as évek Bartókja” szólt Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniájából, még ma is barbárnak és fülsiketítőnek számító zajaival, robajaival, kisebbfajta robbanásaival, ahol az üstdobosnak annyi a játszanivalója, mint egy Haydn-szimfónia második hegedűsének. Persze, Berlioz tudta jól, hogy a hangerő növekedésével a közönség lelkesedése is nő, és Kobayashi ki is használta ezt a halláspszichológiai jelenséget. A mű lehengerlő utolsó fél percét, a nemes ércességgel fújó rezes szekció által megszólaltatott, fényes utolsó ütemeket játszatta el ráadásként. A hangversenyterem telt házas közönsége ekkora már szinte megittasult – de némileg a japán karmester is: talán még a tőle megszokotthoz képest is hosszadalmasan, legalább tíz percig járta körbe az együttes hangszer-csoportjait, fogott kezet vezetőikkel és tagjaikkal. Ünnepeltette magát és a zenekart.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Nagy ajándékok és petyhüdt puffanások

A negyedszer megrendezett MOL Jazzfesztivállal kapcsolatban bizton le lehet szögezni, hogy országos szinten a legrangosabbak között van. A fesztivál nagyvonalú kivitelezése a nemzetközi hírű muzsikusokat is kötelezi. Ezt azonban néhány művész alaposan figyelmen kívül hagyta.

Kult

Specialisták a pódiumon

Több mint másfél évtizede, 1989-ben vendégszerepelt utoljára a Bécsi Állami Operaház együttese Budapesten. Akkor Richard Strauss zenedrámáját, A rózsalovagot adták elő, idén a Mozart-év egyik fontos magyar eseményeként a Figaro házasságát hozták el a Művészetek Palotájába. A Mozart- és Strauss-oeuvre évtizedek óta a Staatsoper repertoárjának tartóoszlopa, az együttes pedig a bécsi hagyomány specialistája. Élményekben gazdag estet vártunk, és nem csalódtunk.

Gramofon

Gondolatok a régiektől

Születésnap, évforduló vagy más jeles alkalom ezúttal nem indokolta, hogy Dresch Mihály mérföldkő jelentőségű koncertet adjon olyan muzsikustársaival, akikkel az elmúlt két évtizedben együtt játszott. A MU Színházban rendezett „Élő nád koncert” ennek ellenére remélhetőleg úgy kerül be a Dresch-életrajzba, mint vissza-visszatérő esemény. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense ott járt.

Gramofon

Láttuk a jövőt a Bartók-teremben

A koncertévad valódi kezdetét jelzi, hogy sokasodnak a Bartók-programok. A zeneszerző halálával járó veszteséget nehezen heverte ki a magyar zeneélet. De az emlékezés mellett mind nagyobb szerepet kap a megújulás, a jövőbe tekintés. Bartókra emlékezett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is szezonnyitó koncertjén, a Művészetek Palotájában, és felmutatta a jövőt is.

Gramofon

Átlagkoncert világsztárokkal

Élvonalbeli szimfonikus zenekar látogatott Budapestre, hogy két világsztárral megfejelve – felejthető hangversenyt adjon. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense Shakespeare-től Juhász Gyuláig teljes irodalmi műveltségét latba vetve igyekszik beszámolni erről az igencsak átlagos koncertről.

Ködös, párás időnk lesz

Ködös, párás időnk lesz

Nem fizetett a kukaholding Budapestnek, február közepéig vannak csak tartalékok

Nem fizetett a kukaholding Budapestnek, február közepéig vannak csak tartalékok

Film készül egy dadogós borsodi YouTube-sztárról

Film készül egy dadogós borsodi YouTube-sztárról

Tízezer forintra drágul a cigaretta Ausztráliában

Tízezer forintra drágul a cigaretta Ausztráliában

35 éve találtak két skorpiót, most kiderült, hogy 430 000 000 évesek

35 éve találtak két skorpiót, most kiderült, hogy 430 000 000 évesek

Greta Thunberg és Donald Trump párhuzamos valósága Davosban

Greta Thunberg és Donald Trump párhuzamos valósága Davosban