Tetszett a cikk?

Nagy fába vágta a fejszéjét a harminchárom éves, Kossuth-díjas zongoraművész, Bogányi Gergely. Legutóbbi szólóestjén négy, egyenként is embert próbáló szonátát szólaltatott meg. Mégsem a különös műsor – Bartók, Mozart, Chopin, Liszt műveinek párosítása –, hanem Bogányi zongorázása hozott zavarba.

Bogányi Gergely zongoraestje
február 22. Zeneakadémia

Bogányi Gergely
Hol ihletetten, hol kevésbé
© Gramofon
Bátorságra vall, hogy valaki Bartók Szonátájával kezd egy szólóestet. Mozarttal folytatni, majd még ugyanabba a félidőbe belesűríteni a gyászindulós Chopin-szonátát is – ehhez nem kis állóképesség kell. Kockázatos is lehet a fajsúlyos művek egymás mellé sorolása, hiszen nem biztos, hogy a közönség is annyire felkészült és teherbíró, mint az ifjú művész. Érdekes módon azonban a sokféleség ellensúlyozta a töménységet.

Bogányi zongoristaként ezúttal is elsőrangúnak mutatta magát, muzsikusként azonban vegyes benyomást keltett. Játékát sok helyütt darabosnak éreztem - olyan értelemben, hogy az egyes részeket tökéletesen és értően formálta meg, azok viszont nem kapcsolódtak szervesen össze, nem jött létre a kompozíció folyamata. Különösen rányomta ez a bélyegét a Bartók-szonáta harmadik, ördögi nehézségű tételére, amelyben a szakaszok határainál megtorpanások és visszaesések szakították meg a torz kanásztánc extázisig fokozható hajszáját. Már a más okokból nehéz Mozart-mű, a K. 570 jelzésű B-dúr szonáta első ütemei sem alkottak szerves egységet; a második tétel túlvilági derűje mintha még túl mély lenne Bogányinak; a harmadik tételben pedig egyszerűen nem tudom, mi történt. Mintha megunta volna, hogy a rokokó mozarti törékenységű keretei között kell mozognia: zongorahangja nyerssé, harsánnyá, közönségessé vált. Úgy éreztem, néha más művekben is elveszítette a mértéket; a Chopin-darabban is többször szólt a zongora artikulálatlanul; a nevezetes gyászinduló lelki dramaturgiájával – a komor főrész és a túlvilági középrész ellentétbe állításával – viszont csodálatos pillanatokat szerzett. A harmadik tétel zavarodottságára, tébolyodottságára aztán mintha rá is játszott volna; ezt a tételt nem éreztem technikailag megoldottnak. Általában: a koncerten Bogányi játéka nem tűnt ihletettnek, de sejthető volt, mely darabokat, s azokon belül is mely részeket szeret különösen.

Nagyon szereti például Liszt Ferenc remekművét, a h-moll szonátát. Ez a darab ő. Mintha az első félidő cáfolatát hallottuk volna: rendkívüli éretten és kiváló terepismerettel vezetett végig a mintegy félórás mű életútján. A szakaszok szervesen következtek egymásból, s érezhettük, hogy egy folyamatnak vagyunk a részesei. Az első félidő után váratlanul ért a felismerés: megrendített ez az előadás. Bogányit itt is megkísértette néha a sok leírt hang és a forte vagy fortissimo szerzői utasítás. Zongorázása ilyenkor zavarossá vált, de ezek a túlkapások és túlerőltetések mégsem törték le a kompozíció ívét, és nem zökkentettek ki a már megteremtett atmoszférából.

Ráadásként az ifjú zongoraművész – még egy nyomós érvvel cáfolva az első félidő tapasztalatait – Chopin f-moll etűdjét játszotta el az op. 25-ös sorozatból. Világosan, természetesen, egyszerűen.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

A zene valóban mindenkié?

Háromrészes koncertsorozat ért véget február 10-én a Zeneakadémia nagytermében. A privát szféráját igen határozottan őrző Klukon Edit-Ránki Dezső zongoraművész házaspár a jó cél érdekében kiléptette a nyilvánosság elé a kisebbik fiút, Fülöpöt - hárman együtt adtak hangversenyt. A kamaszkorból kilépő másik gyerek, Soma is ott volt, szorgalmasan fényképezte a családot.

Gramofon

Karate Kid Bocskaiban

Részben megváltoztatott programmal lépett fel a Bécsi Filharmonikus Zenekar Budapesten. Daniel Barenboim vezényelt, Lang Lang zongorázott, sztárparádé volt ez a javából. Ám mindenki jobban járt volna, ha a programot nem csak részben változtatják meg, mert amit Bartók Béla II. zongoraversenyével (merő jó szándékból) műveltek, az infernális volt.

Kult

Jóféle zúzás két részben

A European Mantra és Vernon Reid zenekara, a Masque koncertje előtt, az A38 hajó színpadára lépve nem viccből kérdezte a szervező Smart Music képviseletében Szepesi Mátyás, hogy vajon hányan hoztak füldugót a nézők közül. Valami vadság következett, két felvonásban. Jóféle vadság.

Gramofon

Terápiás foglalkozás az Operában

Umberto Giordano André Chénier című operájának „új kiadása” az első igazi premier a Magyar Állami Operaházban ebben az évadban. Két szereposztás, hatalmas közönségsiker, bravózás, mámor az Ybl-palotában. És még?

Új vezetőt nevez Nagy Márton az Államadósság Kezelő Központ élére

Új vezetőt nevez Nagy Márton az Államadósság Kezelő Központ élére

Angelina Jolie filmje hű tudott maradni Maria Callas akaratához, és meg merte mutatni, hogy hajómágnás szerelme csúnya volt

Angelina Jolie filmje hű tudott maradni Maria Callas akaratához, és meg merte mutatni, hogy hajómágnás szerelme csúnya volt

Mégiscsak kell a moldovai gáz a transznisztriai szakadároknak

Mégiscsak kell a moldovai gáz a transznisztriai szakadároknak

A spanyolok keményebben nyúlnának a lakhatási válsághoz, mint Nagy Márton

A spanyolok keményebben nyúlnának a lakhatási válsághoz, mint Nagy Márton