Néhány hete 150 millió forintos üzletet kötött a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft., amennyiben a tavalyihoz hasonló mennyiségű, több ezer új lámpatestet rendelt. Mégpedig olyanokat, amelyek burája nem domború, így nem szórják a fényt, és a fényforrás mélyen ül a lámpatestben. Ebben az évben ilyenekre cserélte a fővárosi tulajdonú cég például a Soroksári úti lámpákat, jövőre pedig az Alkotás utca és a Váci út kerül sorra. Így a fény nem jut a szükségesnél távolabbra, csak az utat világítja meg, azt viszont megfelelően.

Nagyra értékeli az efféle korszerűsítést és tapintatot az, aki megpróbált már a szobájába kéretlenül beáramló fénnyel szemben a redőnylehúzáson kívül bármit is tenni, például jogi úton küzdve igazáért és nyugalmáért. Hiába panaszkodik például egy lakó - immár tizenegyedik éve - a bevilágító utcai lámpa miatt a solymári önkormányzatnál, s hiába perelte be egy másik kárvallott egy halászteleki lakóház tulajdonosait, mert parkolójuk világítása zavarta, egyik eset sem ítéltetett birtokháborításnak. Még azt is vitatták a hatóságok, sérült-e a környezetvédelmi törvény, amely kimondja, hogy a környezet fölösleges mértékű terhelését kerülni kell. A bevilágításra nincs maximális határérték, erre hivatkozva a hatóságok azt állítják, fényszennyezés nem is létezik. Pedig az éjszakai fényt a lehunyt szemen keresztül is érzékeli az emberi szervezet, amely ilyenkor kevesebb melatoninhormont termel - ez a hormon gátolja a rákos sejtek képződését. Az amerikai Harvard Egyetemen 10 ezer nőt megvizsgálva azt tapasztalták, hogy az állandó világosságban élők körében 50 százalékkal nagyobb a mellrák kockázata. Ám hazai bíróság a zavaró fény egészségkárosító hatását még nem ismerte el. A jogi rendezetlenséget jellemzi, hogy ha a közúton közlekedő sofőr a reflektorával elvakítja a szembejövő autóst, szabálysértést követ el. De ha az autóst egy reklám vagy egy káprázást okozó térvilágítás vakítja el, akkor nincs jogsértés.

A mesterséges fényekre vonatkozó szabályozás elmaradottsága a többi környezeti eleméhez képest annyiban érthető, hogy nem is oly rég még a sötétséggel kellett megbirkózni. Az 1850-es években Budapest 269 utcájából 112-ben világított olajmécses, s a Városháza a gázlámpás közvilágítás bevezetése után közel két évtizeddel rendelte csak el, hogy holdfényes éjszakán is kell világítani. Azóta viszont megfordult a világ, a városokban ma már alig látható a holdfény, s amint azt az űrfelvételek bizonyítják, a Föld legfejlettebb régiói onnan nézvést vadul világítanak. Budapest mintegy 100 kilométeres körzetében a csillagok csak gyengén láthatók, Magyarország területének kis részén van valódi éjszaka.

A mesterséges fények nagy vészt hoznak a vonuló madarakra, amelyek elvesztik tájékozódásukat, nem észlelik az ablaküveget, s a világosság felé repülve halálra zúzzák magukat. A fényes toronyházak csak fokozzák ezt a hatást: becslések szerint az USA-ban emiatt elhullott szárnyasok száma évi néhány milliótól 100 millióig terjedhet. Az pedig meg sem tippelhető, hány rovar hullik el, amelyek a fényre rajzanak. A tengerparti szállodasorok fénye egyes teknősfajokat a kihalás szélére sodort, mert a tojásból kikelt apróságok az égbolt fényeit visszaverő tenger helyett a csillogó diszkók irányába totyognak - s elpusztulnak.

Az efféle zavaró hatások elkerülésére az amerikai haditengerészet három éve pályázatot írt ki olyan világítóeszközökre, amelyek csak a szükséges helyre világítanak. A rendszerbe állított, kiválasztott világítótestek gyártói közé tartozik az említett fővárosi lámpákat értékesítő budapesti Hofeka Kft. is, amely egy floridai céggel közösen fejlesztette ki a kívánalmaknak megfelelő világítótesteket. Efféle termékeinek több mint felét azonban exportálja. "Az ilyen lámpatestekhez mintegy 15 százalékkal több anyagot használunk fel, mint a hagyományosokhoz, mivel a fényforrást süllyeszteni, árnyékolni kell. Ehhez képest egy gömbburás lámpatest fillérekbe kerül" - mondta a HVG-nek Hoffman Iván, a cég fő tulajdonosa. Ám Magyarországon is akad, aki rászánja magát a kíméletes világítás kialakítására, ami nem is oly könnyű mutatvány. "Hónapokig tartott, mire megérkeztek a csak katalógusból választható, darabonként átlag 90 ezer forintos lámpatestek, amelyekkel meg tudtuk oldani a szállodánkat körülvevő park, a lépcsők és a parkoló megvilágítását anélkül, hogy a kibocsátott fény a telekhatáron kívülre jutna" - ecsetelte a beszerzési bonyodalmakat Klenovits Anikó, a Zselickisfalud melletti Hotel Kardosfa igazgatója. Igaz, egyes szakemberek szerint némi utánajárással ugyanezt kevesebből is meg lehet úszni.

Az ökoturizmust szolgáló erdei szálló tulajdonosának nem magától jutott az eszébe, hogy kültéri világítását a környezetet kímélő módon oldja meg. Történt pedig, hogy a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE), a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a Magyar Elektrotechnikai Egyesülethez tartozó Világítástechnikai Társaság és a 37 somogyi településből álló Zselica Szövetség ez év nyarán együttműködési megállapodást kötött, miszerint a 8308 hektáros Zselici Tájvédelmi Körzet területén csillagoségbolt-rezervátumot hoznak létre. A magyar jogrendben eddig ismeretlen intézmény akkor jöhet létre, ha az amerikai - obszervatóriumokat, világítási és csillagász szakembereket tömörítő - Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség fénymérések és helyszíni tájékozódás után odaítéli ezt a címet. Mint a főleg amatőr csillagászokat tömörítő MCSE elnöke, Kolláth Zoltán a HVG-nek elmondta, a Zselic csupán ezüst minősítést kaphatna (a legkevésbé fényszennyezett, arany minősítésű égbolt csupán Földünk lakatlan térségeiből látható). "Hála a domborzatnak, Kaposvár fényei a várostól 5-6 kilométeren túl már nem látszanak, a többi település pedig fantáziát, újfajta idegenforgalmi vonzerőt lát a rezervátum cím elnyerésében" - magyarázta Kolláth.

Nagy terheket nem ró az önkormányzatokra ez a státus, csak arra kell ügyelniük, hogy külterületeiken ne engedélyezzenek fényszennyező beruházásokat. Bár a tájvédelmi körzeten kívüli települések közül többen jelezték, csatlakoznának a kezdeményezéshez, egyelőre a közvetlenül érintett kilenc faluban sem alkottak külön rendeletet az új világítástechnikai követelményekről, de - ígérik - a hatályos rendezési tervek és a helyi építési szabályzatok majdani módosításakor beépítik azokat. Zselickisfalud környezetvédelmi programja pedig már tartalmazza is a felesleges fénykibocsátás tilalmát. A helyiek hozzáállását jellemzik a rezervátumhoz szintén csatlakozni kívánó Visnye polgármesterének szavai: "Kicsiny, 224 lelkes a falu, a lakosság fele tanyás külterületen él, és épp a táj szépségéért költözött oda. Sajnos - vagy hála istennek - az ipar idetelepülése nem fenyeget minket, de ha szükséges, akár jogszabállyal is megóvjuk a csillagos ég látványát." Utóbbira egyébként egyetlen településen van példa: 1998-ban a Komárom megyei Dág képviselő-testülete - akkori amatőr csillagász tagjának kezdeményezésére - alkotott olyan környezetvédelmi témájú rendeletet, amely tiltja a kültéri világításból eredő fényszennyezést. Ezt a közeli Únyon is elfogadták, ám néhány éve hatályon kívül helyezték, tartva a közvilágítási beruházási költségek növekedésétől. Valójában már Dágon sem alkalmazzák a rendeletet az építési engedélyek kiadásakor, mert megfelelő felkészültség hiányában nehéz ellenőrizni az előírások betartását.

A fényszennyezést Csehországban néhány éve, Szlovéniában ez év augusztusa óta külön jogszabály tiltja. Több hazai szakember azonban nem ezeket importálná, inkább a meglevő jogszabályokat finomítaná és egészítené ki, például azzal, hogy tiltani lehessen a horizont síkja fölé irányuló, fölösleges megvilágítást. A díszkivilágítást például nem a földre telepített távoli reflektorokkal, hanem az épületekre szerelt világítóeszközökkel, közvetlenül a homlokzatra irányítva kellene megoldani. Erre szép példák a Lánchíd pilonjai, látványos ellenpélda pedig a szomszédos, frissen renovált Lánchíd irodaház mind a híd, mind a Vár és Halászbástya fényeit elnyomó, pöffeszkedő túlvilágítása.

A csillagászok, természetvédők és világítástechnikusok által három éve követelt és a szaktárca által meg is ígért átfogó fényszennyezés-ellenes jogszabály előkészítése egyáltalán nem halad. Jó esély van azonban arra, hogy a közlekedési tárca néhány napon belül olyan rendeletet ad ki, amely tiltja a (köz)világítást a vízszintes sík fölé. Bár a tervezetről - amelyet a tárca honlapján előzetesen nem tettek közzé - a Világítástechnikai Társaság több lényeges szakmai pontatlanságot szóvá tett, kétségtelen előrelépés lenne, ha végre nemcsak a szabványos megvilágítási értékek minimális mértékét szabályoznák. Persze az olyan gondokat ez a jogszabály sem fogja megoldani, amelyek miatt az ország potenciális újabb csillagos égbolt rezervátuma, a Hortobágyi Nemzeti Park irányítóinak a feje fáj. A mai tervek szerint fényáradat fogadná ugyanis a kilenclyukú híd közelébe tervezett körforgalomhoz érkező autósokat - amit a természetvédelmi szakemberek teljességggel feleslegesnek tartanak.

SZABÓ GÁBOR