Politikai viták kereszttüzébe került Szlovákia egyetlen autópálya-alagútja. A Lőcse-Eperjes közti Branyiszkó-hágót kiváltó, 4,8 kilométeres alagút azóta vitákat kavar, hogy Vladimír Meciar kormánya alatt, 1996-ban megkezdték az építését. A Meciar-kabinet, az állami megrendeléseket szlovák cégeknek jelszó jegyében, hazai beruházókra bízta az építést: a fúrást az annak idején a bősi vízlépcső-beruházást irányító Vodohospodarska Vystavba vállalat, a működtetéshez szükséges munkákat, többek között a szellőző- és világítóberendezések szállítását és felszerelését pedig a ZPA Krízik nevű elektronikai cég kapta. Feladatát azonban egyik sem végezte el, ezért a technológiai kivitelezés költsége az induláskor tervezett 677 millió korona (akkori árfolyamon mintegy 4 milliárd forint) közel háromszorosára ugrott a 2003-as átadásra, amivel a Branyiszkó a mai napig Európa egyik legdrágább autópálya-alagútja.

A beruházás elindítása után két évvel Mikulás Dzurinda új kormánya számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szakmai felkészületlensége miatt a két vállalatnak nincs esélye a munka befejezésére. Meciarék azonban a szerződésekkel mindkét céget annyira bebetonozták, hogy szinte lehetetlen volt felmondani a megbízást. A cégeket ezért, bizonyos díjazás ellenében, közvetítőként megtartották, de a további munkákra külföldi beruházókat hívtak meg. Ami nem volt könynyű, mivel a nemzetközileg elismert cégek - így a svéd-svájci ABB vagy a német Siemens - az előzmények ismeretében nem fogadták el a megbízást.

Végül a kormány a Svájcban élő Ján Godán szlovák üzletember Erga Suisse nevű cégével és a szintén svájci, alagutak elektronikai felszerelésével is foglalkozó Nay+Partnerrel szerződött. A két cég együttműködését végig viták övezték, a Nay+Partner tulajdonosa, Hanspeter Nay még be is perelte Svájcban Godánt, azzal vádolva, hogy túlszámlázott a megbízó szlovák útkezelő vállalatnak, és neki sem a megállapodásnak megfelelően fizetett az elvégzett munkákért.

A szlovák és a svájci rendőrség 2004 óta kutakodott a beruházással összefüggő adózási és számlázási ügyekben, tavaly már közösen vizsgálódtak, a közelmúltban pedig brit és liechtensteini hatóságokat is bevonva. A bomba áprilisban robbant. Maga Robert Fico kormányfő jelentette be, hogy a svájci hatóságoktól származó információk szerint a gyanúsítottak svájci számláihoz egy illetéktelen is hozzáfért: Dzurinda kereszténydemokrata pártjának (SDKU) ismert politikusa, Gabriel Palacka, aki a pártpénztárnokság mellett 1998-ban közlekedési és távközlési miniszter volt.

Szorul a hurok több, a beruházásban részt vett üzletember nyaka körül is. A szlovák és a svájci rendőrség Godánon kívül négy szlovák állami tisztviselő, valamint a ZPA Krízik öt alkalmazottja ellen vádemelést javasolt mindkét országban. A vád szerint az Erga Suisse fiktív számlákat adott ki, a befolyt összegeket pedig az érintettek magánszámláira utalta. A vádlottak elismerik, hogy kaptak pénzt Godántól, tagadják viszont az átutalások és az alagútépítés közti összefüggést. A szlovák közlekedési hatóságok egyébként máig nem tették közzé a beruházás teljes költségét, de az egyes becslések szerint 9 milliárd korona körül mozoghat. Nem ismertek az éves üzemeltetési költségek sem, pedig az alagút gyakran szorul karbantartásra; olyankor a forgalmat átterelik a hágóra.

Az alagútbotrány óta, a két éve hatalmon lévő Fico-kormány alatt is vannak példák tisztázatlan ügyekre az autópálya-építések körül. A 20 milliárd koronára becsült elektronikus útdíjfizetési rendszer közbeszerzési pályázatának négy résztvevője közül nemrég három is fellebbezett - s azt fontolgatja, hogy Brüsszelhez fordul -, amiért a Nemzeti Autópálya-társaság kizárta őket a versenyből. A legalacsonyabb összegeket kínáló - és a tenderbontáskor győztesnek kikiáltott - olasz-osztrák-lengyel Slovakpass konzorciumot, valamint az osztrák Kapsch céget formai okokra hivatkozva utasították el, a francia ToSy esetében pedig a túl alacsony ajánlati összegre hivatkoztak. Győztesnek végül a legnagyobb összeget kínáló francia-szlovák SanToll konzorciumot hozták ki. A kizárt pályázók furcsállják a döntést, már csak azért is, mert a SanToll szlovák résztvevője, az Ibertax a szakmában ismeretlen, bejegyzett pozsonyi címén nem található - viszont úgy hírlik, közel áll a fő kormánypárthoz (SMER). Az állítólag ciprusi partnert is felvonultató társaságot kapcsolatba hozzák a SMER kampányát pénzelő J&T pénzügyi csoporttal, melynek neve nemrég a korona új árfolyamának kiszivárogtatása körüli botrány, majd a magyarországi digitális műsorszórási tender körül is felbukkant (HVG, 2008. július 19.).

Hasonló a helyzet az autópálya-építési ppp-pályázatokkal. A közlekedési minisztérium több neves külföldi építőipari céget - köztük a német Hochtief-Alpine Bau konzorciumot, az osztrák Strabagot, a spanyol Obruscón Huarte Laint (OHL) és a francia Eiffage-t - formai okokra hivatkozva kizárt a Túrócszentmárton-Eperjes közti 75 kilométeres szakasz 49 milliárd koronás beruházására kiírt tenderből. Csak a nagy hazai cégeket tömörítő Doprastav-Váhostav konzorcium, illetve a Szlovákiában leányvállalattal bíró svéd Skanska és a francia Vinci Conssesions maradtak versenyben. A közbeszerzési hivatal végül úgy határozott, hogy a Hochtief-Alpine Bau konzorciumot viszsza kell venni. A közlekedési minisztérium viszont bíróságon támadta meg a döntést, így már szinte biztos, hogy tarthatatlan a befejezés 2010-es határideje.

TUBA LAJOS / POZSONY