Olekszandra Matvijcsuk Nobel-békedíjas: Vörös rúzzsal ünneplek majd, amikor Putyin először áll a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt
8 perc
2025.02.20. 08:09
2025.02.20. 09:24
„Budapesten a szülők elengedhetik iskolába a gyerekeiket, nem kell azon aggódniuk, hogy a szeretteik bármelyik pillanatban meghalhatnak” – mondta a HVG-nek Olekszandra Matvijcsuk, 2022 Nobel-békedíjasa, aki így nem érti a magyar „háborús fáradtságot”. A háborús bűnöket dokumentáló ukrajnai Polgári Szabadságjogokért Központ vezetője szerint naiv, aki azt hiszi, hogy Putyin megáll Ukrajnánál, amikor az orosz tévében nyíltan beszélnek arról, melyik országot fogják legközelebb megtámadni.
Trump és Putyin a napokban telefonon egyeztettek. Mit jelentene egy kierőszakolt béke Ukrajna számára?
Putyin nem azért kezdte ezt a háborút, hogy Ukrajna egy részét elfoglalja, hanem hogy az egész országot leigázza és elpusztítsa. És nem fog itt megállni, ő az Orosz Birodalmat akarja erőszakkal restaurálni. Ha nem vagyunk képesek megállítani Putyint Ukrajnában, tovább fog menetelni. Ebben nem akadályozzák az elmúlt három év emberi veszteségei sem. Számára az emberi élet a legolcsóbb erőforrás Oroszországban.
Egy mihamarabbi béke Ukrajnának is érdeke.
A legfontosabb kérdés, hogy milyen biztonsági garanciák szavatolják annak betartását. Putyin ugyanis ezekből szűri majd le, hogy le kell-e mondania céljairól, vagy idővel újra nekivághat. Ez a háború nem 2022 februárjában, hanem 2014-ben kezdődött. Akkor Ukrajna semleges volt, ezt az alkotmányunk is kimondta. Jogilag esélyünk sem volt arra, hogy csatlakozzunk a NATO-hoz, még ha szerettünk volna is. Mi akkor megdöntöttük az autoriter rendszert, és esélyt kaptunk országunk demokratikus átalakítására. Hogy ebben megakadályozzon, Putyin megszállt minket, elfoglalta a Krímet, Ukrajna keleti régióinak egy részét, és nyolc évvel később nagyszabású háborút indított.
Putyin nem a NATO-tól fél, hanem a szabadság eszméjétől, amely közelebb került az orosz határokhoz.
Mi lenne valódi biztonsági garancia?
Több forgatókönyv is létezik, de először is hadd mondjam el, hogy melyik út nem járható. Az, amit a budapesti memorandum 1994-ben kijelölt. Akkor Ukrajna lemondott az atomfegyvereiről, és az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország, majd később Franciaország integritásunk és biztonságunk garantálását ígérte, de a valóságban nem kaptunk semmit. Ez a memorandum egyértelmű jele annak, hogy a papírok nem számítanak.
A leglogikusabb megoldás az ország NATO-csatlakozása lenne. Ukrajna megérdemelné ezt, hiszen nem haszonélvezőként válna taggá. Mi vagyunk az egyetlen ország, amelynek hadserege rendelkezik az oroszokkal szembeni harci tapasztalattal, és ezzel növelnénk a szövetség biztonságát is. De megértjük, hogy a jelenlegi helyzetben ez politikailag lehetetlen kérés. Addig is marad a másik lehetőség: a megelőzés, az elrettentés és a válaszlépések olyan egysége, amelyek együttesen ugyanolyan hatást érnek el, mint a washingtoni szerződés 5. cikkelye, ami a NATO-tagállamoknak való segítségnyújtást garantálja. Ilyen lehet az ukrán légtér közös védelme nyugati szövetségeseinkkel. Mint minden diktátor, Putyin is gyáva: akkor támad, ha gyengeséget érez.
Lát esélyt arra, hogy a háború eszkalálódik, és elérhet más országokat is, például Magyarországot?