A Norton biztonsági cég 2016-os felmérése szerint a válaszadók majdnem fele, a 30 évesnél fiatalabb nőknek pedig a 76%-a tapasztalta már az online zaklatás valamilyen formáját.

Mit jelent a zaklatás az internet világában? Amit nőként megtapasztalhatunk, ha online osztjuk meg gondolatainkat a világgal: a kéretlen ismerkedéstől a trollkodáson és internetes zaklatáson (cyberbullying) keresztül egészen a szexuális zaklatásig, a halállal vagy nemi erőszakkal való fenyegetésekig.

A kevésbé szerencséseknek – a felmérés szerint minden tizedik 30 év alatti nőnek – már lehetnek „élményei” a bosszúból közzétett pornográf tartalommal vagy a szexuális tartalmú netes zsarolással kapcsolatban is.

A diszkrimináció azonban nem merül ki ennyiben. A tanulmány szerint a leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek a szexuális irányultságuk miatt válhatnak céltáblává.

Mit árul ez el az internetről?

Vagy, ami még fontosabb – ahogy Tara Moss (1973–) blogger, író és kiberbűnözési szakértő kérdezte egy 2017-es beszélgetésben –, mit árul el az emberekről? Miért a nők – és miért most?

Az internet előtt nem volt annyi csatorna, ahol az emberek kifejezhették volna a gondolataikat. A médiát férfiak vezette nagyvállalatok irányították, és azt, ahogyan a nőket ábrázolták, leginkább férfiak határozták meg. Sheila Rowbotham (1943–) brit szocialista feminista így írt a feminizmus előtti időkről:

„Mi [nők] történeteken és közvetlen visszajelzéseken keresztül ítéltük meg magunkat. A világ egyszerűen csak létezett, és mi a részei voltunk. Csak a kívülről kapott jelek alapján tudtuk eldönteni, hogyan viselkedjünk, és a férfiak által alkotott lencsén keresztül láttuk a világot. Nem tudtuk máshogy összekötni magunkat a külvilággal.”

Aztán jött a digitális forradalom és a feminizmus negyedik hulláma. Bárki, aki internet-hozzáféréssel rendelkezett, és addig nem tudta hallatni a hangját, hirtelen megoszthatta a véleményét, és az hallgatóságra is talált. Laurie Penny (1986–) angol újságíró 2013-as, Cybersexism (Kiberszexizmus) című könyvében elemezte ezeket a változásokat, illetve a platformok előnyeit és hátrányait:

„Az internet világában rutinszerű lett a nőgyűlölet, könnyűvé vált a szexuális zaklatás, de előtte valami egészen mást is biztosított. Teret adott a lányoknak, nőknek és mindenki másnak, hogy korlátozás nélkül, határokon átívelően tudjanak egymással beszélni, megosztani történeteiket és így megváltoztatni a valóságot.”

Miért van szükség a nőkre online?

Amikor az internetet először elkezdték használni, sokan utópiaként tekintettek rá. A nők számára főleg az volt érdekes, hogyan segíthetne a patriarchizmus legyőzésében. A kiberfeminista kifejezést azokra a nőkre használták az 1990-es évektől kezdve, akik saját teret találtak maguknak a férfiak uralta technológia világában. Online fórumokon gyűltek össze, és azt kérdezgették egymástól: a kibervilágban megmenthetjük magunkat?

Beryl Fletcher (1938–2018) új-zélandi író 1999-es, „yberfiction (Kiberfikció) című tanulmányában így írt a kibertérben rejlő hatalmas lehetőségekről: „kitágítja a képzeletünk határait és nyelvi korlátainkat; egyszerre hatalmas könyvtár, pletykazóna és politikai vitatér. Azaz tökéletes hely a feministáknak.”

Ma már világos, hogy senki számára sem a tökéletes hely, így az emberek egyre kevesebb dolgot mernek megosztani magukról és a nézeteikről. Az amerikai tendenciákat figyelő intézetek szerint főleg a fiatal lányok alkalmaznak öncenzúrát – a 15–29 év közötti nők 41%-a –, hogy elkerüljék az online zaklatást.

Minden egyes alkalommal, amikor cenzúrázzák magukat, a nők inkább azt választják, hogy csendben maradnak, mint hogy zaklatásnak tegyék ki magukat. Mindig az áldozatnak kell elhagynia a csatateret, nem az elkövetőnek. Ahogy Laurie Penny fogalmaz a Cybersexismben:

„Most is ugyanazt mondjuk a fiatal lányoknak, amit évszázadokon keresztül: szeretnénk, hogy itt legyetek a hatalom és a kalandok felnőtt világában, de itt megerőszakolhatnak és bánthatnak titeket, úgyhogy jobb, ha szépen leültök, csendben maradtok, és jó képet vágtok hozzá.”

Online viselkedés, offline hatás

Annak a viselkedésnek, amelyet online tapasztalunk, hatása van a személyes életünkre is. Az online zaklatástól szenvedő nők 55%-a számol be szorongásról, stresszről vagy pánikrohamokról, illetve pszichológiai következményekről, mint az önbizalomhiány és a tehetetlenség érzése. Ez azt jelenti, hogy az online zaklatás az emberi jogok kérdéskörébe tartozik.

Az Amnesty International 2017-ben készített egy felmérést az Egyesült Királyságban, amelyben a választásokon induló nőket vizsgálták, mivel rendkívüli mértékben megnőtt a velük szembeni agresszív magatartás a közösségi médiában. Az eredmények szerint a probléma leginkább a színes bőrű, illetve valamilyen etnikai kisebbségből származó nőket érinti.

A zaklatás azért is adott aggodalomra okot, mert a kutatás vezetői szerint akadályozta a nőket a szabad véleménynyilvánításban és a politikai életben való részvételben.

Következtetés

Tévedés azt hinni, hogy ez az egész csak az interneten fordul elő. Amíg a nőket női mivoltuk miatt nyilvánosan támadják, nem fogjuk elérni az egyenlőséget.

Az egyetlen, amit tehetünk, ha visszautasítjuk, hogy kitoloncoljanak ezekről a platformokról. Merjünk megszólalni! Osszuk meg a véleményünket! Tegyük közzé az eltérő álláspontunkat! Mert ahogy Audre Lorde fogalmazott: „A csend nem fog megvédeni minket.”

A fenti cikk a Mit tenne De Beauvoir? című könyv szerkesztett részlete. 

Vajon mit mondana Andrea Dworkin a brazilgyantáról? Milyen tanácsot adna Naomi Wolf a Tinder-profilunkkal kapcsolatban? Tabi Jackson Gee és Freya Rose mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseken keresztül vezet be a legnagyobb feministák elméleteibe és mutatja be életszemléletüket. Könyvükben arra sarkallnak, hogy feltegyük a kérdést: vajon a nők tényleg egyenlőek a férfiakkal? A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.