1958-ban egy fehér fiatalember eltévedt egy jamaicai mangroveerdőben. Kilométereken át gyalogolt a perzselő hőségben, míg végül egy tisztáson egy kunyhót nem talált. A kunyhóból egy öreg, hosszú rasztahajú férfi dugta ki a fejét. A fiú megrémült: a rasztafárikat Jamaicában veszélyes, lázadó elemeknek tartották, ő azonban annyira szomjas volt, hogy kérnie kellett egy kis vizet. Az öreg adott egy kulaccsal, a fiú megitta, majd mély álomba merült. Néhány órával később, amikor felébredt, rasztafárik állták körül. Megint megijedt, de az egyik felajánlotta, hogy hazaviszi, és a félelme ezektől a kirekesztett emberektől érdeklődésbe csapott át.

Amikor ez történt, Chris Blackwell a 19. évében járt, az unokatestvérei jamaicai szállodájában dolgozott, vízisízni tanította a vendégeket. A következő évben örökölt egy kis pénzt, és ingázni kezdett London, New York és Jamaica között, dzsessz- és blueslemezeket vitt be az országba, a tengerentúlon pedig skát árult a jamaicai bevándorlóknak. 1963-ban keresni kezdett egy olyan crossoverfelvételt, amelyet mindhárom piacon eladhatott, és találkozott a 15 éves jamaicai énekessel, Millie Small-lal. „My Boy Lollipop” című daluk hétmillió példányban kelt el.

Blackwell a következő évtizedben saját lemezkiadót épített fel olyan művészekkel, mint Steve Winwood és a Roxy Music, valamint a szülőhazája, Jamaica zenéjét, reggae-t játszó zenekarokkal. 1971-ben megkereste egy kingstoni helyi zenekar, amely elégedetlen volt a meglévő lemezszerződésével. Blackwell ismerte Bob Marley-t és a Wailerst, megvette készülő albumukat, a Catch a Fire-t. Marley és bandája a következő nyolc évben egyre népszerűbb lemezek sorát adta ki, és ezzel az egész világon megszerettették a jamaicai rasztafárik küllemét, zenéjét és nyelvét.

Chris Blackwell fedezte fel később a U2-t is, majd 1989-ben 300 millió dollárért eladta Island nevű lemezkiadóját. Ezután újabb vagyont keresett azzal, hogy telkeket vásárolt fel és épített be Miami South Beach nevű részén, ma pedig szállodákat üzemeltet a Karib-tengeren. A rasztafárik iránti érdeklődés eredete azonban olyasmi, amit egyetlen üzleti tudományokat oktató professzor sem tudott volna megjósolni.

A legközelebbi lehetőség

hvgkonyvek.hu

A vállalkozói lehetőségek felfedezését gyakran a kreativitásnak és az ihletnek tulajdonítják, pedig a valóság ennél sokkal prózaibb. A vállalkozók közel háromnegyedének az aktuális állásában támadnak az ötletei. Egyötödük véletlenül botlik bele, és alig 5% azok aránya, akik módszeresen kutatnak új lehetőségek után.

Tökéletesen érthető, hogy a vállalkozók többsége a munkakörnyezetében fedezi fel a lehetőségeket. Stuart Kauffman elméleti biológus erre alkotta meg a „legközelebbi lehetőség” kifejezést. Olyasmiben járnak sikerrel, amihez értenek. Ha csőszerelők, új módszert fejlesztenek ki a hatékonyabb csőszerelésre. Ha programozók, informatikai céget alapítanak.

King Gillette fém üvegkupakokkal kereskedett, ez adta számára az eldobható borotvapenge ötletét. Ha a kupak eldobható, és az üveg újrafelhasználható, miért ne tehetnék meg ugyanezt a borotvával? Az ötlet 1895 egyik reggelén fogant meg a fejében.

"Ahogy ott álltam, kezemben a borotvával, és a tekintetem olyan könnyeden pihent rajta, mint egy fészkére leereszkedő madár, megszületett a Gillette borotva; sokkal inkább egy álom gyorsaságával, mint józan következtetések révén. Egyetlen pillanat alatt átláttam az egészet: hogyan lehet a borotvapengét dobozban tartani; az elképzelés, hogy a két szemközti élet egy vékony acéldarabon élesíthetjük; a borotvapengére rácsukódó fémlapok, a nyél félúton a penge két éle között […] Valóságos transzban álltam a tükör előtt. A feleségem éppen Ohióban volt, én pedig sietve írtam neki: „Megvan! Gazdagok leszünk!”

Gillette-nek még fel kellett építenie a vállalkozást, de ezt remekül megoldotta. Szinte monopóliumot hozott létre, amely éveken át fennmaradt.

A fenti cikk Philip Delves Broughton Hogyan gondolkodjunk vállalkozóként? című könyvének szerkesztett részlete. Mit tanulhatunk ismert üzletemberek elszántságából, sikereiből és bukásaiból? Philip Delves Broughton gazdasági újságíró könyvében tanulmányozza a vállalkozói szellem sajátosságait, a siker ismérveit, mint az új szemléletmód kialakítására irányuló törekvéseket, a határtalan kreativitást és a szenvedélyes elkötelezettséget.